Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
k99. országos ülés 191í január 22-én, csütörtökön. 443 a letiprásra és az alkotmányjogok teljes elkobzására vonatkozó ilyen álktásokat, amelyeket — megvallom — nem túlságosan erősít meg az én szememben az, hogy ezeket az állításokat, néha négy vagy öt ellenzéki képviselő ur jelenlétében hallottam, tehát nem túlságosan van azoknak horderejéről és jelentőségéről a mélyen t. ellenzék összesége meggyőződve, (ügy van! jóbbfelől.) Bocsánatot kérek, ha ugy állanának a dolgok, amint egyik-másik képviselő ur beállította, meg vagyok győződve, hogy nemcsak a t. túloldalnak, hanem ennek a j)ártnak is, amelyhez tartozni szerencsém van, minden tagja teljes hévvel küz~iene az alkotmányos jogok elkobzása elén (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) és nem csupán négy, a vitának hosszú tartama által is kifáradt képviselő hallgatná minden hatás mutatása nélküí ezeket az általános kijelentéseket. Ilyen általánosságokkal nem vehetem fel a küzdelmet, mert ha én órákig tartó fejtegetésekkel bizonyára nagyon fárasztó és unalmas módon egy csomó jogi tételnek összeállításával azt kísérlem meg kimutatni, — amint megtettem, gondolom, két alkalommal — hogy ennek a javaslatnak sajtójogi felelősségi rendszere semmi tekintetben sem áll hátrább bármiféle külföldi nagy állam sajtójogi felelősségi rendszerénél, akkor ezt egyes szakértők és szakférfiak megértik és méltányolják, de az a kép, az a szimbólum, az a nagy hatás, azoknak az általános szólamoknak szuggesztív ereje, amefy talán künn, a kevésbbé tájékozottak előtt itt valami halálharang kongását hallatja, az ilyen jogi fejtegetéseknél, ugy-e, nem fog bekövetkezni ? (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Sőt nagy csodálkozásomra, — ime, egy szomorú példája annak, hogy az ilyen fejtegetések nem sok hatást keltettek, — épen a legutóbbi ülések egyikének, a 497. országos ülés naplójának 43. oldalán találjuk Polónyi Dezső képviselő urnak — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — egy olyan kijelentését, hogy hiába beszél itt a minister vagy Finkey Ferencz arról, hogy itt az általános büntetőjogi felelősségi rendszer nincs beiktatva, a képviselő ur azt állítja, hogy be van iktatva. Igaz, hogy erre nézve itt — méltóztassék csak a t. túloldal jogásztagjainak a naplót megnézni — egyetlenegy érvet sem hoz fel, de azért a képviselő ur mégis arra tartja magát jogosítottnak, hogy odaállítsa a tételt, hogy aki ilyen álláspont mellett, hogy ez a fokozatos és kizáró rendszer — holott ez, amint a képviselő ur mondja, azért, mert a kiadó is felelősségre vonható, bezáró rendszer — aki ilyen álláspont mellett, mondom, kitart, az nemcsak hipokrita, hanem ismét alkalmat ad arra, hogy esetleges jóhiszeműségét kétségbevonják. (Zaj jóbbfelől.) A vita némely részének jellemzése végett kellett erre rámutatnom. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) De ha becsületben megőszült, évtizedeken keresztül a tudomány terén dolgozó tudósokra, mint Finkey egyetemi tanár úrra nézve valaki minden jogi érvelés nélkül jónak látja azt a kifejezést használni, hogy hipokrita és még esetleges jóhiszeműségét is kétségbe vonja, nem mulaszthattam el, hogy ezt az inszinuácziót a legerélyesebben és a leghatározottabban vissza ne utasítsam. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő urat sem tudományos, sem irodalmi munkássága, sem eddigi érvei, melyeket tulaj donképen sajnálattal nélkülöztem, nem jogosítják fel erre a felléjjésre. Barabás Béla: Aki haragszik, annak nincs igaza ! (Zaj. Elnök csenget.) Balogh Jenő igazságügyminister: Természetesen nem hasonló erővel kell kétségbe vonnom annak a tételnek alaposságát, amelyet a mélyen tisztelt ellenzéknek egyik vezérférfiától, gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselő úrtól, volt alkalmunk ma hallani, hogy t. i. a javaslat minden egyes tétele visszaesést jelent. (Ugy van ! balfelöl.) Volt alkalmam kimutatni, — és ismételve utalni bátorkodom korábbi beszédem illető tételére — hogy ami először is a sajtójogi felelősségi rendszert illeti, ez a javaslat a felelősségi rendszerből a nyomdászt teljesen kihagyja. Ez is egy előrehaladás, mert a nyomdásznak azt a bizonyos czenzuráját, amelyre oly aggodalommal méltóztatott hivatkozni, épen a politikai, a publiczisztikai sajtótermékekre nézve feltétlenül kizárja és feleslegessé teszi. Volt alkalma épen t. barátomnak, az államtitkár urnak, rámutatni, hogy pl. a terjesztés tekintetében nem állapitható meg az a mindennap konstatált visszaesés, amelyet a mólyen tisztelt képviselő ur általánosságban jónak látott odaállítani. Nem áll meg ez egy igen jelentős tételnél, a sajtóbirósági hatáskör kérdésében sem. Ez a javaslat, méltóztatnak nagyon bölcsen tudni — és ez épen a mai parlamenti helyzetnek és épen az én aggodalmaskodásomnak bizonyára káros következménye — a jelenlegi sajtójogi hatáskörhöz nem nyúl, nem azért, mintha ezt kifogástalanul jónak tartaná, nem is azért, mintha azt a leghivatottabb szakférfiak nagy tömege noli me tangere-nek, bálványnak tekintené, amelyet nem szabad érinteni, nem ; egészen szabadelvű gondolkozású férfiak, az utolsó időben is, pl. legújabban Pollák Illés, az Országos ÜgyvédSzövetség elnöke egyenesen reformálni akarták a becsületsértésekre vonatkozó hatáskört, sőt Zsitvay Leo tanácselnök ur egyenesen azt kívánja, hogy az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 16. §-át, mint amely nem nyújtott kielégítő alapot a judikatura fejlődésére, módosítsuk és pedig természetesen olyképen, hogy a sajtóbirósági esküdtszéki hatáskör tovább is megszorittassék. Én is tudom, hogy ennek jogosultsága van, de nem fordultam ehhez az eljáráshoz, mert kerülni akartam még a látszatát is annak, hogy a jelenlegi parlamenti viszonyok között a kormány egy esetleg nem minden irányban megvitatható javaslattal ily korlátozásba menjen bele, (Helyeslés jóbbfelől.) mert én is egyetértek gróf Andrássy Gyula t. képviselő úrral abban, hogy inkább vonja el magát valaki, különösen a politikai természetű sajtóperekben a sajtójogi felelősség alól, semhogy korlátoztassék Magyar56*
