Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

Í'J9. országos ülés 191b január 22-én, csütörtökön. 435 olyan közszükséglet, amelylyel mindenkinek, ki a kolportázsjoggal foglalkozik, számolnia kell. Már azért is indokolatlannak tartom a betiltásokra vonatkozó aggályokat, mert a legtöbb betiltás ellen maga a közönség volna az, amely tiltakoznék, hiszen a kolportázs-sajtó a maga hibáival, fogyatékosságaival, bajaival együtt mégis csak szállítja a kritikát, a kultúrát, a betűt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Engem egyáltalában semmiféle animozitás a kolportázssajtóval szemben nem vezet. (Helyeslés.) De mikor meg akarom állapitani a kolportázsra vonatkozó rendelkezések kritikájának és magának a sajtó szabadságának egymáshoz való reláczióját, kell hogy egy pár olyan megjegyzést tegyek, amelyek teldntetében a konzekvencziák levonásánál megint eltérhetünk ugyan, de a tények megállapítása az kétségtelen lesz. (Sálijuk ! Sálijuk !) Az bizonyos, hogy ma a sajtónak hatása sokkal extenzívebb, mint amilyen volt két évtizeddel ezelőtt, mikor kolportázssajtó még nem volt. Bizonyos az is, hogyha szembeállítjuk a. mai szituácziót a 20 év előtti helyzettel és szembeállítjuk Ausztriával, ahol kolportázssajtó nincs, azt kell tapasztalnunk, hogy Ausztriának, ahol annyi párt, annyi frakczió, annyi nemzetiség, annyi mindenféle különböző irány van, ahol nagy szocziálista-párt, nagy keresztény szocziálista-párt van, hol a partikularizmusnak majdnem tobzódását látjuk, hol a legellentétesebb irányok keresik, kutatják a nyilvánosság előtti érvényesülésüket: Ausztriának elterjedés és hatás tekintetében kitűnő sajtója van, s minden irányzat teljes mértékben megtalálja a maga nyilvánulásának instrumentumait anélkül, hogy ott kolportázs volna. Magyarországon is nagy volt a sajtó hatalma kolportázs nélkül. Méltóztassék visszaemlékezni a 80-as és 90-es évek magyar sajtójára. Hogy egy példára hivatkozzam, és pedig egy nagy ellenzéki lapra, méltóztassék visszaemlékezni a régi Egyetértésre. Pártlap volt, a 48-as pártnak egy erősen, élesen, hevesen kritizáló orgánuma, melynek kitűnő riportjainál, riportjai tárgyilagosságánál, tudósításai alaposságánál és egész hangjának mérsékelt voltánál fogva abban az időben nagy hatása volt. Anélkül, hogy akármiféle más alakulatot ezzel bírálni akarnék, kétségtelen dolog, hogy a 48-as pártnak azon időben való előremenetele nagy mértékben tulajdonitható annak, hogy oly pártlapja volt, mely komolyan, tárgyilagosan ós akként tudta a kérdéseket a publikum elé állítani, hogy még a nem ahhoz a párthoz tartozó emberek is szívesen vették a kezükbe és olvasták. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Méltóztassék visszaemlékezni az 50-es, 60-as évekre, azon időknek sajtójára, Ealk Miksa czikkeire, aki a czenzura bilincseivel a kezén ugy irt, hogy finom ujjai halk érintésére, egy gondolat és érzés árama futott végig a magyar közönségen. (Igaz! Ugy van!) Vagy méltóztassék visszagondolni — hogy csak régi publiczistákról beszéljek — egy Kecskeméthy Aurélnak erős malicziájára, Kemény Zsigmondnak egy-egy essai-vel felérő, nagy tanulmányra valló vezérczikkére, Csernátoninak nem kemény szatírájára, Veigelsberg Leónak — hogy német hírlapírót is említsek — egy renaissance-ivnek vonalvezetésében haladó nagy czikkeire, Kaas Ivornak zuhatagos svádájára, vagy hogy a nemrég elhunyt Bartha Miklósra utaljak, az ő impulzív hevületére, nem beszélve sok más kitűnőségről és nem beszélve sok más ma is élő hírlapíróról, aki akkor is dolgozott, akik igazi politikai valeur-ök, politikai ható-tényezők voltak, akiknek tolla politikailag többet tett az akkori szűkebb publiczitás mellett is, mint akármelyik mai hírlapírónak tolla a sajtónak mai rengeteg extenzivitása mellett: azok igenis politikailag a legélesebb kritikát a legnagyobb hatással tudták érvényesíteni. Annak a sajtónak hatása nem volt kisebb, mint amilyen a maié, sőt ha a sajtó hatását, a művelt közönségre való irányító befolyását fontosnak tartjuk, annak a sajtónak akkori hatása sokkal intenzivebb, sokkal mélyebb volt, politikailag sokkal behatóbb volt, mint a mai sajtóé. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfélol.) Konczedálom, hogy ezen tények konzekvencziáinak levonásában igen nagy eltérések lehetnek közöttünk, de egyet kell értenünk a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések összehasonlításánál a mai jogállapottal. Kénytelen vagyok utalni arra, hogy eltekintve attól, hogy a legtöbb- t. ellenzéki szónok bizonyos elhallgató diszkreczióval kezelte ezt a kérdést, ha jól emlékszem, Bizony Ákos t. képviselőtársunk egyenesen azt mondotta, hogy itt először jelenik meg a sajtónál a közigazgatás, az engedélyezésnek a sajtójogba való behatolása. Ez nyilvánvaló tévedés, annál is inkább, mert ha összehasonlítjuk a törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseket a mai jogállapottal, azt fogjuk találni, hogy a javaslatban foglalt rendelkezések nem hogy súlyosabbak, hanem vagy olyanok, mint a ma érvényben levő rendelkezések vagy azoknál is bizonyos tekintetben — mindjárt utalok erre — enyhébbek. A ma érvényben levő törvényes szabályrendelet, amely a kolportázst rendezi, mit mond? 1. szakaszában azt mondja, hogy »sajtótermék házalás utján és nyílt tereken való árusítás vagy ingyen elosztogatás utján csak akkor terjeszthető, ha arra az illetékes hatóság engedélyt adott.« Tehát az engedélyezés — hiszen nagyon jól méltóztatik tudni — ma is benne van a rendeletben. Ezen rendelet 8. §-a pedig azt mondja (Olvassa): »Ha a hírlap vagy folyóirat bemutatott száma olyan közleményt