Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

436 4.9.9. országos ülés Í9U január 22-én, csütörtökön. tartalmaz, amely izgat, a közrendet veszélyezteti, a szemérmet, a közerkölcsiséget sérti, vagy a' családi élet belső ügyeit sértő módon tárgyalja, vagy bármely hitfelekezet elleni gyűlölet felkeltésére irányul, az engedélyező, illetőleg helyi hatóság az ilyen sajtótermék, illetőleg hirlapszám terjesztését megtiltja.« Méltóztatik látni, hogy igen csekély nuance-októl eltekintve — amelyek nem a sajtójavaslat szigorúbb voltát mutatják, a jogállapot e tekintetben ma is tényleg az, ami a javaslatban foglaltatik, (Ugy van' jobbfelöl.) azzal a különbséggel, hogy az 5. §., amelyet mindjárt felolvasok, jelentékenyen szigorúbb, mint amilyen a mai javaslat szerinti megoldás. A ma is hatályban levő rendelet 5. §-a azt mondja, hogy : »a hírlapok és folyóiratok minden egyes példányszámát a kiadó az utczai árusítás megkezdése előtt a törvényhatóság első tisztviselőjének, ha pedig a sajtótermék nem a törvényhatóság székhelyén jelenik meg, vagy nem ott terjesztetik, a helyi hatóságnak bemutatni tartozik«. Azt méltóztattak mondani a javaslat 12. §-ára, hogy ez a czenzurát hozza be, mert minden újságszámot be kell mutatni a helyi hatóságnak, aki bármikor megvonhatja a terjesztésre vonatkozó engedélyt. Tessék összehasonlítani a két rendelkezést. A rendelet azt mondja, hogy a terjesztés megkezdése előtt kell bemutatni a példányszámot, még pedig minden helyi hatóságnál, ahol terjesztik, ellenben a javaslat nem a terjesztés megkezdése előtt, hanem azzal egyidejűleg kívánja meg a bemutatást, ami óriási különbség és amit épen a kolportázs-lapok mórlegelhetnek legjobban, mert ez a változtatás épen az ő kívánságukra történt. Es hogy teljesen tisztázzuk a két tézis közötti különbséget, a bemutatási kényszer ott a rendeletben kiterjed minden helyi hatóság előtt való bemutatásra, a javaslat szerint pedig csak a kiadás helye szerint illetékes hatóság előtti bemutatásra vonatkozik. Ha végül hozzáveszszük ezeknek a rendelkezéseknek büntetését, penalizálását, azt kell látnunk, hogy a most felolvasott rendelet értelmében az első büntetés ugyancsak 200 K, de a visszaesőt már 15 napi elzárással büntetik. A javaslat szerint mindig csak pénzbüntetésnek van helye. Aki pedig a javaslatban foglalt rendelkezéseket a hatás szempontjából itéli meg, annak meg kell állapítania azt, hogy ha ilyen törvényes rendelkezések mellett — mint a milyenek a mai érvényben levők — a kolportázs odáig tudott fejlődni, ahol ma van, az engedélyezés visszavonásának lehetősége daczára és mindazon megkötések daczára, amelyek a rendeletben vannak, semmi különös ok nincs arra, hogy először is ezt a törvényjavaslatot mint nóvumot mutassuk be, másodszor pedig annak olyan következményeket imputáljunk, amelyekkel szemben nincs okunk arra a feltevésre, hogy szigorúbbak lesznek azoknál a következményeknél, amelyeket a jelenlegi rendelkezések vontak maguk után. Grőf Andrássy G-yula t. képviselőtársam azt mondotta a kauezióra nézve is, hogy elvi szempontból a kérdés tiszta, azt csupán gyakorlati szempontból kell elbírálni. Egy angol szerzőre is hivatkozott. Ha én a gyakorlati szempontot nézem ós elgondolom, hogy ha mi ma Budapesten beszüntetjük a kolportázs-nak engedélyhez való kötését, ha a magyar törvényhozás teljesen szabaddá tenné a kolportázst, ha -azt mondanók, hogy egy egyszerű bejelentés elegendő, akkor, aki valamennyire ismeri szép Budapestünket a maga nagy erkölcseivel és nagy hibáival, aki arra gondol, hogy Budapesten hogyan alapítanak kávéházakat, mozikat, törpebankokat, koronás szövetkezeteket és ügynökségeket, tisztában lehet azzal, hogy azon a napon, mikor Magyarországon felszabadítjuk a kolportázssajtót az engedélyezés alól, az a legnagyobb veszedelmet elsősorban magukra a meglévő kolportázs-lapokra fogja jelenteni és Budapesten lesz nem négy-öt és ezek közül egypár kitűnő kolportázs-lap, de lesznek kolportázs-lapok oly számban, amelyet most meg sem lehet állapítani és ez le fogja szállítani az utczai lapok nívóját, (Igás! Ugy van! jobbfelöl és a Icösépen.) és tönkre fogja tenni azokat a kolportázs-lapokat, amelyeknek ma van félteni valójuk, amelyek megbecsülés mellett és mégis tisztességgel teljesitik feladatukat. Ezek az uj lapok tehát elsősorban azoknak a lapoknak fognak ártani, amelyek már ma is rendelkeznek a kolportázs jogával és be fog állni egy a mainál sokkal nagyobb anarchia. Be fog állni a nyelvnek még nagyobb elromlása, az Ízlésnek még erősebb eldurvulása, a hangnak még nagyobb akczentusa, szóval mindazok a romlások, amelyek ellen mindannyian kivétel nélkül egyaránt akarunk védekezni. Hiszen kétségtelen dolog, hogy amennyire én a kolportázs jogát a terjesztés szempontjából rendkívül lényeges és fontos instrumentumnak tartom, annyira nemtarthatom azt a sajtószabadság olyan korolláriumának, hogy ez a két lap egymást teljesen fedje. Még kevésbbé Írhatom alá azt, hogy itt, a mi viszonyaink között a kolportázsnak engedélyhez való nem kötése és u. n. felszabadítása magát a sajtószabadságot jelentené; épen nem : nem is a sajtó tisztaságát, nem is a sajtó tisztességét, nem is a sajtóvállalatok érdekét, nem is a közérdeket, de még csak nem is a sajtó érdekét! (Helyeslés.) T. képviselőház! Én nagyon jól tudom azt, hogy el fog jönni Magyarországon az az idő és senki jobban nálam nem kívánja, hogy jöhessen olyan idő, amikor oly megnyugvással, amely még a felelősség terhe alatt is kisugárzik, meg lehessen tenni azt, hogy a kaueziót és a kolportázs-engedélyt is eltöröljük, ugy, mint azt eltörölték másutt is. Ez az idő, remélem, el fog