Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

434 49.7. orszdgov ülés 19íí január 22-én, csütörtökön ez egyik legmegtámadottabb része a javaslatnak, mert nagy politikai sérelemnek tekintik — az elv az, hogy falragaszt bárhol szabad kifüggeszteni a fennálló jogszabályok korlátai közt. Barabás Béla: Egyébkent! Vadász Lipót: Természetesen! Hiszen megállapítom a szabályt azzal, hogy a fennáló jogszabályok korlátai közt. Mik a fennálló jogszabályok? Ezek vékonyan vannak meg, mert törvényben — egy rendelkezéstől eltekintve, melyre később rámutatok — úgyszólván nincsenek, hanem egyes statutarius joggal biró közületek szabályrendeleteiben, melyek a falragaszok dolgában különböző helyes és helytelen rendelkezéseket tartalmaznak, sőt van sok szabályrendelet, mely sokkal súlyosabban rendszabályozza a plakátok dolgát, mint ez a törvényjavaslat. Ez a része tehát a szövegnek nem érint semmiféle politikai szabadságot és nem vonatkozik másra, mint a kifüggesztés jogára. Itt van azonban a szakasznak első bekezdése, mely a félreértésnek szülőanyja s amelyben ki van mondva, hogy olyan falragaszt, amelynek utczai terjesztése a 11, §. negyedik bekezdése szerint nem engedélyezhető, kifüggeszteni nem szabad. Már most itt van a rengeteg eltérés köztünk. Nem kell engedélyt kérni a kifüggesztéshez, azt sehol ez a javaslat nem mondja egyetlen szóval sem, hanem aki ilyen plakátot kifüggeszt, az utólag felelős érte. Bródy Ernő: Kifüggeszteni nem szabad! Vadász Lipót: Kifüggesztheti, de ha kifüggeszti, felelős érte. (Derültség balfelöl. Zaj jobbfelöl; felkiáltások: Ez ellen tessék érvélni!) Hantos Elemér: Nevetni tudnak, de érvelni nem! Vadász Lipót: Kérem, t. képviselőtársam, rögtön megértjük egymást. Hiszen rengeteg olyan dolog van a világon, amit megcsinálni nem szabad, de aminek megcsinálására előleges engedélyt nem kér senki. (Elénk derültség. TJgy van! TJgy van!) Ha mégis megtette, viselje a következményeket. Tisztán igy van itt is. Kifüggesztheti, előleges engedély nem kell, ezt a javaslat egy szóval sem mondja, de aki oly plakátot függeszt ki, amelynek tartalma a 11. §. negyedik bekezdésébe ütközik, mert a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti, viseli érte a következményeket, viseli pedig először rendészetileg, azután jjedig, amennyiben sajtóvétség vagy más büntetendő cselekmény van benne, viseli a következményeket a büntető perben. A dolgot igen áttekinthetővé teszi az, ha utalok egy rendelkezésre, amely megmutatja, hogy mindaz, amit ez a javaslat tartalmaz, egyáltalában nem nóvum. Az 1879. évi XL. t.-cz. 48. §-a azt mondja, hogy nyolez napi elzárással büntettetik az, aki tiltott tartalmú hirdetést közzé tesz. Nem nóvum tehát az, amit mi hozunk ... Barabás Béla: Hatályon kivül lesz helyezve! Elnök: Kérem Barabás Béla képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Barabás Béla: Ez szakközbeszólás! (Derültség.) Vadász Lipót: Nem lesz hatályon kivül helyezve! Tárgyilagos kritika mellett meg méltóztatnak arról győződni, hogy amennyiben kétségtelenül tiltott tartalmú plakátról van szó, amint ennek kifüggesztését tiltotta eddig és tiltja ma is az érvényben álló törvény, ugy tiltja a javaslat is, azzal, hogy ha ilyen plakátot valaki mégis kifüggeszt, akkor ennek következményeit viseli. Jogilag ez volt az állapot eddig és ez lesz ezentúl is. Méltóztassék ehhez hozzávenni azt is, hogy ezekben a kérdésekben eddig a legnagyobb rendezetlenség volt. Nem volt megvédve a kifüggesztett plakát, nem volt kimondva, hogy annak letópése tilos. Választásoknál — mint tudjuk — egész plakát-átragasztási versengés és dulakodás támadt anélkül, hogy a plakátnak bármiféle védelme lett volna. Ez a javaslat megadja ebben az irányban is a védelmet, megadja a védelmet a háziúrnak is, ha ő tiltakozik a jüakát kiragasztása ellen, de megadja a védelmet a közszempontoknak is. Amennyire kétségtelen tehát, hogy e tekintetben jogi vitának tárgyilagos alapon helye nem lehet, annyira kétségtelennek kell elismerni azt, hogy a kolportázs terén igenis teljes alapja van ugy az elvi, mint a gyakorlati szempontból való bírálatnak. Indokolt a bírálat elvi és gyakorlati szempontból azért is, mert, mint jeleztem, a különböző rendelkezésekben nagy eltérések vannak. Hivatkozom a franczia törvényre, amelynek 22. §-a nem kívánja az engedélyezést, hanem csak az egyszerű bejelentést, de amely súlyos felelősséget állapit meg, amilyet a mi javaslatunk nem ismer, a terjesztő ellen. A franczia törvény kimondja, hogy a terjesztő a nyomtatvány tartalmáért a közönséges jog szerint felelős. Lényegileg ezen az alapon áll a német ipartörvény 56. §-a, amely azon nyomtatványokat, amelyek erkölcsi vagy vallásos tekintetben káros hatást gyakorolnak, kizárja az utczai terjesztésből és más korlátokat is szab. Az angol felelősségi rendszerről méltóztatott hallani, hogy ott a felelősség a legmesszebbmenő mértékig megy és ugyancsak kiterjed a terjesztőre is. Ausztriában pedig egyáltalában nincs kolportázs. Ezen különböző rendszerekkel szemben a magyar törvényjavaslat a középfokot foglalja el, amennyiben a bejelentéssel nem elégszik meg, hanem a terjesztést engedélyezéshez köti, másrészről a terjesztővel szemben sem köztörvényi, sem sajtójogi felelősséget nem. állapit meg, hanem azt csak rendészetileg szabályozza. Bizonyos, hogy a magyar sajtó haladása irányában a kolportázs-sajtó rendkívül nagy jelentőséggel bir és bizonyos, hogy az ma a közönségre nézve valóságos közszükséglet lett,