Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

428 499. országos ülés 19U (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Lázár István alelnök foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Vadász Lipót! Vadász Lipót: T. ház! (Halljuk

I Halljuk!) Az előttem szólt gróf Andrássy Gyula igen t. képviselő ur azt a tételt állította fel, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat korlátozza a szabadságot, mert a sajtószabadság egyik legelső feltétele mégis csak az, hogy mindenki azt Írhassa, azt nyomtathassa, azt terjeszthesse, amit akar. Én nem kivánom külön birálat tárgyává tenni azt, vájjon az-e a helyes kritérium, hogy mindenki azt Írhassa, amit akar, de foglalkozni kívánok azzal az indokolással, amit a t. képviselő ur e kritikájához füz és azzal a kijelentésével, hogy ez a sajtójavaslat visszalépés az eddigi állapotokkal szemben ; mondván, hogy ő visszalépést lát a kauczió intézményénél, a kolportázsnál, a falragaszoknál, a választási nyomtatványoknál; hogy hibásnak tartja a, 24. §. 7. pontját és az abban foglalt rendelkezést, az anyagi kártérítés kérdésének elintézését. Amennyire az idő engedi és amennyire az általános vita keretébe beilleszthető, foglalkozni kívánok itt ezzel a kritikával. (Halljuk ! Halljuk ! a jobbóldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, magam is koresni fogok bizonyos hátteret, amint az előttem szólt t. képviselő ur is keresett; de azt hiszem, indokoltabb, ha ezt a hátteret magának a sajtónak viszonyaiban fogom keresni és ha rámutatok a sajtónak és főleg az időszaki sajtónak nem is annyira hibáira és fogyatkozására, mint inkább bajaira. (Halljuk ! a jobboldalon.) Teljes tárgyilagossággal kívánok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, a megértés teljességével méltányolva azokat az érveket és azokat a sok tekintetben igazán érdekes felszólalásokat, amelyek a t. túloldalról elhangzottak. Ezt a tárgyilagosságot bizonyos tekintetben megkönnyíti nekem az, hogy bármily nagyok lettek légyen és bármily nagyok ma is köztünk az ellentétek e kérdések megvitatásánál, kétségtelen, hogy vannak bizonyos felületek, amelyeken találkozhatunk. És ott, ahol nem találkozhatunk is, sikerülni fog talán igénytelen felszólalásomban rámutatni arra, hogy az ellentétes nézeteknek alapja sok tekintetben téves. Én azt hiszem, hogy feltétlenül kongruensek nézeteink — hogy ennél a kérdésnél maradjak — a pornográf sajtó megítélésénél, mert a túloldalról felszólalt szónokok között alig volt olyan, aki ebben a kérdésben teljes helyességgel és tárgyilagossággal rá ne utalt volna azokra a bajokra, melyek a pornográf sajtóval és annak terjesztésével és összes körülményeivel együttjárnak. És ez teljanuár 22-én, csütörtökön. jesen indokolt is, mert e tekintetben Budapesten és főleg a körülötte levő községekben nemcsak nagyban foglalkoznak a pornográf sajtó produkálásával, de bizonyos tekintetben — és ez bizonyára az újdonság ingerével fog hatni azokra, akik nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel — Budapest a külföldi pornográf irodalomnak valóságos lerakodóhelye, ebben valóságos transito-forgalom indul ki innen. Igaza van a túloldalról felszólalt egyik igen tisztelt képviselőtársamnak abban is, midőn egyes olyan jelenségekre mutatott rá, hogy a pornográf irodalom terjesztése oly szemérmetlenül történik, hogy elviszik azokat leányiskolákba s amint egy rendőrségi jelentésből állapíthattam meg, zárt leányiskolába is becsempészik ezeket a produktumokat, melyeknek már az illusztrácziója egymagában véve is pornográfus. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz I) A rendőrség igazán odaadó buzgalommal és körültekintéssel kezeli ezt a kérdést és amennyire megállapíthatjuk, hogy az eddigi törvényes rendelkezések nem nyújtottak elég alapot, hogy mindig megfelelő módon eljárhasson e bajokkal szemben, másrészről annyira bizonyos megelégedéssel konstatálhatjuk azt, hogy már magának a javaslatnak beterjesztése, már magában véve az a körülmény, hogy a közvélemény foglalkozik a sajtótörvénynyel, a maga preventív hatását máris érvényesítette, (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon.) ugy hogy e tekintetben már tajDasztalható a javulás. (Ugy van! jobbról.) Azt hiszem, meg fogunk egyezni abban is, hogy az, amit nálunk Magyarországon a naptárirodalom tekintetében produkálnak, igen sok tekintetben nem más, mint romlottnyelvü, Ízlést rontó illusztrácziókkal felszerelt produktumoknak a publikumba dobása, melyek egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy azt a jót hozzák magukká], amire hivatva lehetnének. Akinek módja volt ezzel foglalkozni, meggyőződhetett arról, hogy egyik-másik naptáron szerző nincs, kiadóként szerepel — egy konkrét esetre utalok — egy sehol a világon nem lajstromozott czég, ugy hogy a legteljesebb anonimitás megóvásával azon a nyomtatványon nincs más, mint a nyomda. Aki pedig foglalkozott a részletfizetéses füzetes vállalatok terjesztésének kérdésével, az nagyon könnyen megállapíthatta, hagy ami a rossz sajtóproduktumok terén a részletfizetési üzletekkel úgyszólván majdnem fogalmilag együttjáró visszaélés csak lehet és ami a nép becsapására csak produkálható, azt itt furcsa harmóniában mind együtt látjuk, s ez igazán csak arra való, hogy ezzel a nép naiv hitével csalárd módon visszaélve, a tájékozatlan embereket anyagilag megkárosítsák. (Igaz ! Ugy van !) Amennyire ezekben a dolgokban feltétlenül megegyezünk s azt hiszem, megegyezünk a konzekvencziák levonásában is, ugy ha másrészt az időszaki sajtónak egyik-másik relácziójára rá fogok mutatni, a konzekvencziákban valószínűleg el-