Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
4-99. országos ülés 1914- január 22-én, csütörtökön. 427 mázott erős rendszabályok támadására ; felhozza azt, hogy Magyarországon az ellenzékkel, amely künn az országban teljesen tehetetlen, győzelemre nem juthat, nem lehet bent a parlamentben ugyanazokkal a kemény rendszabályokkal elbánni, mint olyan országokban, ahol győzhet az ellenzék a választásokon, ahol tehát van bizonyos politikai váltógazdaság. En a t. képviselő urnak ezt az érvelését a régi időből nagyon jól ismerem, a baj csak az, hogy közbejött egy esemény, t. i. az ellenzék győzelme az 1905. évi választásokon. Akkor élő valósággá lett a politikai váltógazdaság. A t. képviselő ur tagja lett a kormánynak és amit nagy érdeméül tudok be, egyik inicziálója volt a házszabályok megszigorításának. Akkor Andrássy Gyula gróf képviselő ur felvette az obstrukczióval a küzdelmet, megmagyarázta, hogy most már van váltógazdaság, most már el kell bánni az ellenzékkel a parlamentben, mert győzhet az ellenzék a parlamenten kivül. Én a képviselő urnak mai és ezelőtti és majd azután előveendő obstrukcziómentő érvelésére egyszerűen ráolvashatnám Andrássy Gyula akkori belügyministemek az obstrukció ellen a képviselőházban mondott filippikáját. De én tovább megyek. A t. képviselő ur ma is hiszi, hogy van politikai váltógazdaság, mert a képviselő ur fennen hirdeti, minduntalan olvasunk jóslásokat, hogy legkésőbb a választásokon meg fog bukni ez a kormány, sőt nagyon jól megmondja a tisztviselőknek és másoknak, hogy mit fog ő akkor csinálni, hogyan fog büntetni és hogyan fog jutalmazni, Hogy áll tehát a dolog ? Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy van váltógazdaság, akkor miért áltatja vele azokat, akiket most fel akar a kormány ellen czéljaira használni, ha pedig hiszi, hogy van váltógazdaság, akkor miért vonja most tagadásba, mikor ez az egyedüli mód, amelylyel az obstrukeziót védőszárnyai alá veheti ? (Tetszés a jobboldalon.) Még egy gondolat ellen kell nagyon komolyan és nagyon határozottan tiltakoznom. Az ellen a gondolat ellen, t. i., mint hogyha meghunyászkodás rejlenek abban, ha a t. képviselő urak a parlamentben oly magatartást tanúsítanának, amely nem juttatja az elnököt és a többséget abba a kényszerhelyzetbe, hogy velük szemben a házszabályok szigorát alkalmazzák. Bocsánatot kérek, de miről van itt szó? Vájjon büntetés éri itt azt a képviselőt, aki akár beszéd közben, akár szavazás közben, akár — még hozzáteszem — bizonyos a parlamentekben megtűrt korlátok közt a közbeszólások terén is él azzal a joggal és szabadsággal, amivel más rendes, munkaképes parlamentek tagjai élni szoktak? Ugy-e bár, nem. Ha itt a bünte-, tések gyakoriabbak, mint más parlamentekben, az annak a sajnálatos ténynek tulaj donitható, hogy a ház egyes tagjai valósággal utaznak ezekre a büntetésekre ; (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) valósággal bizonyítani akarják a dolgokat nem ismerő választóközönség előtt, hogy itt rendkívüli viszonyok vannak és hogy itt rendszeresen előfordulnak az elnökkel szemben oly tiszteletlenségek, oly ellenszegülések, hogy nincs az a parlament, amely eltűrné ezeket, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) mert nem lenne parlament, hanem a legközönségesebb korcsmai társaságnak rendetlen gyülekezetévé lenne, ha ezeket eltűrné. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az, hogy a házban annak minden tagja ugy viselje magát, ahogy azt a ház méltósága, becsülete, tisztessége, a képviselői kötelességeknek illő teljesítése magával hozza, ez mindannyiunk hazafiúi kötelessége. (Igaz I Ugy van I a jobboldalon.) Ha ezt megtesszük, ez nem megalázkodás, nem meghunyászkodás senkire nézve ; ezt nem azért tennék a t. képviselő urak, hogy velünk szemben meghunyászkodjanak ; ezt megtennék önként, kötelességérzetből, annak a hivatásnak teljesítéseképen, amiért idejöttek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem tiltakoznom kell az ellen és biztositanom kell a ház minden tagját, hogy nincs, azt hiszem, egyetlen ember ebben a házban, ki azt bármily tekintetben gyengeségnek, gyávaságnak vagy meghunyászkodásnak jeléül venné, ha az ellenzék t. tagjai oly viselkedést tanúsítanának ebben a házban, aminőt képviselői megbízatásuk és a magyar parlament méltósága tőlük megkövetel. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Végül csak egy szót, mely épugy illik erre a témára, mint általában a közélet egész mezejére. (Halljuk! Halljuk I) A t. képviselő ur bizonyos gunynyal sorolta fel azt, hogy mi ugy állunk oda, mint a szabadság védői és ezért mégis pl. a képviselőházi rend megteremtésében, pl. a sajtó bizonyos durva visszaéléscinek korlátozására irányuló törvényjavaslatunkban korlátozzuk, megszorítjuk a létező szabadságot. Régi történelmi tanulság, de sohasem volt igazabb, mint a történelem legutolsó időszakában : azt a szabadságot, amely renddel jsárosul, nagyon nehéz lerontani. A szabadság igazi veszedelme nem az ellene a hatalom részéről intézett durva támadás. A szabadság igazi veszedelme a belső korhadás, (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) az, amely az adott joggal való visszaélésben nyilvánul, (Igaz I ügy van ! a jobboldalon az, amely a túlságos szabadság rakonczátlan meg nyilvánulásában jelentkezik. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem a szabadságnak a renddel való párosításában, nem azoknak a korlátoknak felállításában és megvédésében, amelyek minden emberi társadalom feltétlen korolláriumai, rejlik a szabadság veszedelme. Az erőszaknak, az önkény nek, az abszolutizmusnak valóságos úttörője, pionírja az anarchia; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és azok, akik az anarchistikus jelenségekkel szemben e házban és e házon kívül felveszik a küzdelmet, meggyőződésem szerint a szabadság ügyének tesznek szolgálatot. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést félórára felfüggesztem. 54*
