Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

499. országos ülés 19H január 22-én, csütörtökön. 425 amiket az általa mondottakra válaszul el kell mondanom; de méltóztassanak megengedni, ez nem oldhat fel engem azon kötelességem alól, (Zaj a baloldalon. Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) hogy a képviselő ur által elmondottak némely részére azonnal válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Nem fogok kiterjeszkedni beszédének legnagyobb részére, mert az arra adandó választ nálamnál hivatottabbakra bizom. Volt azonban egy pár kijelentése, amelyre nézve, azt hiszem, félreértéseknek tenném ki magamat, hogyha a választ nem én, s nem azonnal adnám meg. Tulaj donképen a főczélja felszólalásomnak, hogy reflektáljak azokra, amiket a t. képviselő ur a Désy-féle perre vonatkozólag mondott. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) T. képviselőház ! Hogy áll a dolog ? Désy Zoltán képviselő urnak és általa azután, gondolom, az ellenzék nagyobb részének tudomására jutott az a tény, amely azután a per során meg is állapíttatott, hogy olyan közgazdasági vállalat, amelynek az állammal szerződéses viszonya volt, pártczélokra, politikai czélokra jelentékeny összegeket adott át az akkori kormány egyes tagjainak, hozzáteszem, olyan viszonyok között, amelyek plauzibilissá teszik azt a feltevést, mely szerint ezen pártczélokra adót összegek és a megkötött üzletek között bizonyos kapcsolat forgott fenn. Hogy ilyen adományoknak hasonló viszonyok közötti elfogadása az állam ügyeit intéző felelős férfiak részéről helyes-e, vagy helytelen, efelett eltérőek lehetnek a nézetek. Én nem csinálok belőle titkot, hogy én magam részéről helyesnek nem tartom, nem csináltam belőle titkot, hogy hasonló esetben ugyanezt elkövetni nem volnék hajlandó és hozzáteszem, nagyon természetesnek találtam volna azt, hogy az ellenzék, ha ily tények tudomására jutnak, igen erős, igen heves politikai támadás czéljára fel is használja. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ez ellen nem lehetett volna, azt hiszem, senkinek semmi kifogása. Az a körülmény, amelyért én a Désy-féle akcziót elitéltem és elitélem ma is, két okban találja meg a maga magyarázatát. Az egyik ok az, hogy a képviselő urak elitélik Lukács László t. barátom oly eljárását, amelyre nézve, mondom, az én nézetem sem találkozik az övével, de amelyre nézve bármilyen egyéni sordinus indok fenforgása abszolúte ki van zárva, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) amelynél semmi egyébről nem volt szó, mint arról, hogy a közérdekben . . . (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Ellentmondás a bal- és a szélsobáloldalon. Felkiáltások : Pártérdek !) Ábrahám Dezső: A munkapárt érdeke nem közérdek! (Felkiáltások a jobboldalon: Közérdek ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek a ház mindkét oldalán. Gr. Tisza István ministerelnök: ... Mindenki, akit meggyőződése csatol egy párthoz, azt hiszi, hogy közérdeket mozdit elő, ha a párt érdekét előmozdítja. Nem mondom, hogy államérdek ... KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. Huszár Károly (sárvári) : Pártérdekből elkövetett gyilkosság is közérdek ! Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Egy oly kormány választási akcziójának ily támogatására, amelynek vezére sem volt, ily transzakczióba belement, ahol tehát az egyéni becsület kérdése abszolúte érintetlenül marad, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Ellentmondás a bal- és a szélsobáloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Tudják ők!) és ahol, nézetem szerint, eljárásában a panamák azon értelemben, amelyet ezzel az egész világon összekötnek, — t. i. panama alatt megvesztegethetőséget, közügyekben tanusitott magatartásért pénzösszegeknek saját czélra való elfogadását értik, — (Felkiáltások a bál- és a szélsobáloldalon : Ez az !) mondom, e közkeletű és megrovást érdemlő értelemben vett panamának még árnyéka sem volt. Bikádi Antal : Mire fordították a pénzt ? Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Mire használták a pénzt ? Ez a kérdés. Andrics Tivadar : Olvassák az ítélet indokait ! Gr. Tisza István ministerelnök: A bíróság oly indokolással, vagy oly egyéni felfogással, amelyet természetesen nincs jogom érinteni, bírálat tárgyává tenni, felmentette Désy Zoltánt. De az Ítélet egész indokolásában egyéb nem foglaltatik, mint egyfelől konstatálása annak, hogy Lukács László egyéni jelleme abszolúte érintetlenül került ki a tárgyalásból, (Ugy van ! a jobboldalon.) és másodszor kifejezése annak, hogy a bíróság vizsgálat tárgyává s em tette a kauzális nexust, a bank által adott összegek és az egyes üzletek közt és vizsgálat tárgyává sem tette azt a kérdést, hogy ezzel okoztatott-e kár az országnak, vagy nem. Huszár Károly (sárvári) : Ki élvezte a pénzt ? Ez a kérdés. Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, méltóztassék csendben lenni és méltóztassék a ministerelnök urat meghallgatni. Huszár Károly (sárvári) : Adósok a felelettel ! Elnök : Huszár Károly képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: A tárgyilagos tényállás tehát az, hogy a bíróság Désy Zoltánt felmentette, másrészről pedig Lukács László egyéni becsületét teljesen mentesítette mindenféle homály alól (Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a balés a szélsobáloldalon.) és a képviselő urak tudatosan ellentétbe helyezkednek az igazsággal akkor, amikor a fölmentés tényéből következtetve azon tévhitet igyekeznek az országban terjeszteni, mintha Lukács László egyéni reputáczióját a bíróság részéről bármily homály, bármily megrovás, vagy kisebbítés érte volna. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Akkor ön miért nem csinál ilyeneket? (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! 54