Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
Í99. országos ülés 19H jm Ha árt valami a rutén-kérdéssel kapcsolatosan Magyarország hírnevének, az biztosan nem az, hogy egy képviselő, akinek beszédjét aligha fogják olvasni a nemzetközi lapokban, fekete képet festett az odavaló viszonyokról; ha valami árthat, ez inkább a per maga, (Ugy van ! a baloldalon.) amelynek megindítása igen kétséges tapintatosság!! és helyességii dolog volt. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Én természetesen nem akarok senkit okolni, nincs módomban a pernek részleteibe beavatkozni, azonban azt hiszem, hogy itten az a bizon} r os hűtlenség nem nagy veszély. Ha előfordult egyes esetekben, a biró majd konstatálni fogja, el fogja Ítélni őket; ebbe nem akarok beleavatkozni. A baj : a nyomor, a tudatlanság, az a vallási fanatizmus, az a rajongás, amely a vadságig fokozódott és amely épen a nyomorral és épen ezzel a tudatlansággal jár. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezt a bajt pedig büntetőtörvényekkel megszüntetni nem lehet. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) Tehát valóban az a rutén kérdés sem igazolja azt, hogy evégett kellett volna ilyen rendkivüli törvényeket hozni. A harmadik a köztársasági mozgalom. Hiszen Magyarország rojalista volt még 1848-ban és 1849-ben is. 1849-ben sem akart köztársaságot, csak más királyt. Itt a köztársasági intézmény melletti mozgalom valóban nem veszélyes. (Ugy van ! balfelől.) S ha ezt a veszélyt valamivel fel lehet idézni, az biztosan nem ezen büntetések elmaradása, melyek elrendelése egy igazán komoly akcziót elfojtani nem volna képes, hanem ha valamivel fel lehet idézni ezt, ez csak az erőszakos kormányzás, a törvénytiprás, (Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) a katonaságnak felhasználása olyan czélokra, amelyekre nem való ; csak felülről adott példája az erőszaknak és törvénytelenségnek. Egyedül csak ez veszélyeztetheti a monarchizmus sziklaszilárd építményét, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) de semmi esetre sem azok a kis hibák, amelyeket nem lehetett volna megbüntetni ezen törvény nélkül. És itt, ennek a törvénynek megindokolásánál a t. minister urat egy pech érte : vitatkozott Apponyi Albert t. barátommal és kizárólag csak vele vitatkozott — és a következőleg czáfolta állítását (olvassa) : »Nagyon csodálom tehát, hogy az a párt, amelyhez a t. képviselő ur tartozik és amely mint gróf Andrássy Gyula képviselőtársam is helyesen mondani méltóztatott — a hatalomért küzd, kormányra akar jutni, ugy emliti az ilyen mozgalmat, amelyért minden jó magyar embernek szégyenlenie kellett magát, mondom, ezt a hebe-hurgya és az országra nézve kifelé ártalmas mozgalmat ugy emliti, mint amely nem lett volna megakadályozandó, mintha az ellene alkotott és teljes eredményét elért törvény kompromittáló volna az országra és az uralkodóra.« Itt a minister ur nem veszi észre, hogy t. barátom, gróf Apponyi Albert, nagy sajnálatomra, nincs velem egy párton, hogy ő függetlenségi és 48-as, én pedig alkotmánypárti vagyok. Én az alkotmánypárton mondtam azt, hogy a hatalom nuár 22-én, csütörtökön. 419 után törekszünk. De kérem, ez teljesen mellékes, kis dolog, csak jellemző az a mondás a t. minister úrra : ő azt hiszi, hogy a kormányképesség és az eféle javaslatokkal szemben elfoglalt álláspont között a legkisebb összefüggés van, lehető és képzelhető. Semmi köze a kettőnek egymáshoz. Szomorú volna Magyarország helyzete, ha kormányképesség tekintetében az egyáltalán nyomna a latban, vájjon egy politikus megkritizálja-e a javaslatot, amely ő Felségét védi, ha ügyetlenül, ha károsan, ha akként védi, hogy többet ártana, mint használna. Azt hiszi, hogy az tartozik a lojalitás hoz, a hűséghez, hogy amint egy javaslatban benne van, hogy büntettetik a királysértő, akkor a javaslatot kritizálni nem szabad ! Szomorú volna, ha igy volna. Semmi köze e kettőnek egymáshoz. Ellenkezőleg, épen annál a hűségnél fogva, amelylyel én tradiczionálisan ragaszkodom a magyar királyság fogalmához, épen annál a hűségnél fogva mondom, hogy ily kicsinyes védekezés csak árthat és azt mondom, hogy Magyarországnak is kifelé sokkalta jobban árt, ha egy kormány azt mondja, hogy szükség van ilyen intézkedésekre, minthogyha egy interpelláló ur kissé feketén festi le az ország egyik vidéke lakosságának dolgát. De veszélyes is e javaslat; nemcsak felesleges, de veszélyes, mert ugy van megszövegezve, mint a jelenlegi sajtójavaslat. Nem precziz. Remélem, hogy nem szándékosan vitte be azt a fogalmat, amely a törvényben benne van, amikor azt mondja, hogy »a király tényét sértő módon birálja.<< Hogy ez mily veszélyes, megint a t. minister ur beszédéből kell megvilágítanom. Mi a király ténye ? A király ténye alatt érthető minden kormányzati cselekmény. Én magam a mai napon e beszédben számtalan oly mondatot mondtam, amely a törvény e szakasza alá esik. Én megbélyegezni kívántam az oly eljárást, mely végelemzésében a király tényének alkalmazásából, a királyi jog gyakorlatából ered. Ha ezt mind bűnténynek nevezik, akkor minden politikai szabadság el van fojtva. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor minden erős kritika lehetetlenné válik. A t. minister ur beszédében, mikor arról volt szó, hogy ügyészeket áthelyeztek, üldöztek azért, mert nem vettek részt egy főispán beiktatásában, azt mondja, hogy ő Felsége ténye előtt nem akarták tiszteletüket kifejezni. Tehát egy főispáni kinevezés a minister ur szemében már olyan tény, melyet nem szabad megkritizálni ! Meg vagyok győződve, hogy a minister ur nem akarta ezt kifejezni : ő azt akarta kifejezni, hogy a király személyét sértő tiszteletlen kritika büntetendő, nem pedig azt, hogy tilos olyan cselekmények sértő megbirálása, melyekért a minister felelős, melyekért a gáncs csak a ministert érheti. Ebben áll a király felelőtlenségének elve. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mielőtt áttérnék a sajtótörvényjavaslat részletes bírálatára, összefoglalom az eddigieket. Kétségtelen, hogy parlamentünk beteg volt, hogy szükség volt gyógyításra ; a kérdés csak az, hogy helyes 53*
