Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
418 49,9. országos ülés 191b január "22-én, csütörtökön. Justh János: Kivel üzent a ministerelnök ? (Halljuk ! Halljuk ! jőbbfelől.) Elnök :.. . hogy eddig nyugodtan hallgattam az ő fejtegetéseit, amelyek egyáltalában nem tartoznak a napirendhez, (Ugy van ! jőbbfelől. Mozgás a baloldalon.) Midőn hangsúlyozom, hogy az elnökség ezen eljárása a jövőben preczedensül fel nem használható, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jőbbfelől.) kérnem kell a t. képviselő urat, hogy méltóztassék most már általános politikai fejtegetéseit a napirenden levő tárgyhoz fűzni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Még azt kivánom megjegyezni, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Udvari vadász!) hogy előbb, mikor a képviselő ur az elnökről beszélt, én, őszintén szólva, ugy értettem az ő beszédjét, hogy az az én személyemre vonatkozik és azért tettem meg azt a kijelentést. Később azonban a képviselő ur, midőn azon kijelentésemet kifogásolta, megjegyezte, hogy az nem reám, hanem a képviselőház elnökére vonatkozott. Nagyon természetes, hogy mindazokat, amiket a magam személyére vonatkozólag az elnöklés pártatlansága szempontjából mondottam, abban az esetben is fentartom, ha a képviselő ur nem rólam., hanem Beöthy Pál elnök úrról nyilatkozott. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! balfelöl.) Gr. Andrássy Gyula: Én, megvallom, semmi különös engedményt nem láttam a t. elnök urnak eddig velem szemben állítólag tanúsított kuláns magaviseletében. (Derültség jőbbfelől.) Mert ha ilyen fontos javaslatnál egy politikus rá akar mutatni arra, hogy ez összefügg a kormány egész politikai eljárásával, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) másrészt rá akar mutatni arra, ami eddigi fejtegetéseimből következik, hogy mikor már ennyi szabadságot, ennyi alkotmánybiztositékot törtek össze, (Elénk ellenmondások a jobboldalon. Ugy van ! balfelől.) akkor óvatos kézzel nyúljanak a még megmaradt szabadsághoz, a sajtószabadsághoz : ennek megengedése valóban nem kegy, hanem kötelesség. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök : Ohó ! Gr. Andrássy Gyula: Ha a t. elnök ur elvonja tőlem a szót azért, amit ebben a kérdésben még röviden mondani akarok, akkor csak azt fogja bizonyítani, hogy félnek meghallgatni. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Elénk ellenmondások jőbbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Félnek ! Gyávák !) En egész röviden csak egy megjegyzést akarok még erre a kérdésre tenni és azután áttérek egy olyan témára, amelyet már azért is bajos lesz kifogásolni, mert a t. igazságügyminister ur hozta ide a vitába, vagy- legalább is ő kiterjeszkedett rá. (Halljuk ! balfelől.) Én azt mondtam, hogy a hatalomnak itteni kezelése túlment a határokon ; azt mondtam, hogy r a felhozott pr cedensek tévesek voltak. Ennek • bizonyítására először felhoztam azt, hogy Angliában az elnök ellenőrzése mellett történt a kivezetés, nem ugy mint itt, ahol egy rendőrtisztviselő mindazokat a képviselőket, akik esetleg útjában állottak, akik megnehezítették az ő feladatának keresztülvitelét, kidobathatta anélkül, hogy erre akár a háztól, akár a mentelmi bizottságtól, akár az elnöktől bárminő felhatalmazása lett volna. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bernáth Béla: A legnagyobb nyilvánosság mellett ! Gr. Andrássy Gyula*: Fel akarom azt is hozni, hogy a másik preczedenst, azt, hogy katonaság teljes fegyverzettel jön ide be . . . Gr. Andrássy Géza: Tessék a lovakat is dressziroztatni ! (Derültség balfelöl. Felkiáltások a jobboldalon : Olcsó szellemeskedés ! Ennél jobb mulatságot is tudunk !) Gr. Andrássy Gyula: . . . franczia preczedensül akarta a t. ministerelnök ur megjelölni, mert ott csakugyan a katonaságra van bizva a rend fentartá parlament házán belül. De itt egy nagy különbség van; mert ott fegyver nélkül mennek be és fegyvertelenül hajtják végre a rendelkezést, Ott ennélfogva meg nem történhetik, hogy a ház üléstermében kardjával összevágjon egy tiszt egy T képviselőt. Tehát ez a preczedens sem alkalmaztatott helyesen ; itt is párratlanul áll a parlamentek történetében a magyar eset. (Ugy van! a baloldalon.) És ha bármikor bárhol szükség lesz a nyers erőszak alkalmazására, akkor büszkén láthatjuk majd, hogy a magyar parlamentre hivatkoznak. (Ugy van ! balfelől.) Ezután áttérek arra a témára, amelyre már a minister ur is kiterjeszkedett, az 1913 : XXXVI. t.-cz.-re, amely szerintem szintén mélyen sérti a közszabadsági intézményeket, amely igen helytelenül van megfogalmazva, abszolúte felesleges. A minister ur mivel indokolta azt, hogy szükséges volt rendkívüli büntetésekkel a király tekintélyét megóvni, a köztársasági mozgalmat megfojtani ? Először is reá mutatott arra, hogy háború volt, súlyos háború, Ö felsége gondokkal volt nyomva, nyugtalan volt, kellett vigasztalni, kellett megsegíteni abban a nehéz helyzetben, kimutatni, hogy Magyarországon vannak olyanok, akik megőrzik az érdekeit. Hát a háborúnak semmi köze ezekhez a kicsinyes dolgokhoz. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A háborút nem ilyen büntető eszközökkel vivjuk meg, hanem egészen más eszközökkel. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás jőbbfelől.) A második, amit felhozott, a rutén-mozgalom. S itt visszatérek arra is, amit tegnap itt hallottunk. Én is ismerem, sajnos, a rutén viszonyokat, voltam ott magam is ; tény az, hogy feltétlenül nagyon közel áll az igazsághoz az, amit itten egy interpelláczió alakjában hallottunk. Lesújtó, szomorú az odavaló állapot, igazán nem hinné az ember, hogy Európában van, hacsak gyoTsan átfut is azon a vidéken. És ha valaki itt ezt felhozza és itt segítséget kér, akkor bizonyosan nem méltányos ezt ugy odaállítani, mintha ő ezzel ártana Magyarországnak. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.)