Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

Í99. országos ülés 191Í teleírni aránytalan büntetési szankcziók vannak fűzve, amelyeket más országokban megmosolyognának. Azt hiszem, hogy az, aki a törvényjavaslatot szövegezte, ezekben a kérdésekben teljesen tájékozatlan lehet, mint ahogy, sajnos, azok közül, •— akikről, ha szabad ezt a kifejezést használnom, lehullott a lepel, hogy résztvettek ezen törvényjavaslat munkájában, megszerkesztésében, szövegezésében — ugy látom, egyetlenegy sem volt olyan, aki tényleg újságot is csinált volna. Azok mind olyan teoretikus elmék, akik — mondjuk meg magyarán — kompilátorok, akik összeszedték az anyagot a világ összes sajtójogaiból. Méltóztassék csak megnézni a törvényjavaslatot, az eredetit, nem az igazságügyi bizottság által módosítottat, össze vannak ott szedve a művelt nyugateurópai államok összes sajtórendelkezései és pedig ugy, hogy kikapták belőlük azt, ami az ő reakczionárius felfogásukhoz hasonlit, azt azonban, ami a legliberálisabb, ami ép az ellenkezőjét statuálja mindannak, amit ez a törvényjavaslat intendál, azt kihagyták. Azt mondják például a franczia törvénynyel kapcsolatban, hogy a javaslat 42—58.§-a a terjesztést, vagy az eljárást szabályozza. Mi annak idején, amikor szakegyesületünkben tárgyaltuk ' zekét a kérdéseket, fáradságot vettünk magunknak és meggyőződtünk róla, hogy ezek nem olyan dolgok, hogy csak ugy egyszerűen át lehetne rajtuk siklani; azokat a paragrafusokat tetszett volna kinyomatni, amelyeket igy kumulative felemiit az indokolás, nem pedig azokat, amelyek tényleg kinyomattak. Meggyőződhetett volna akkor a t. ház és az igazságügyi bizottság arról, hogy épen ezekben a paragrafusokban van megerősítve a sajtó szabadsága és mindaz, amit itt önök intendálnak, a leghevesebb és legélesebb ellentétben áll mindazzal, ami ezekben a törvényszakaszokban foglaltatik. Ami a helyi hatóságokat illeti, itt csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nemrégen az orosz duma is foglalkozott a sajtójog reformjával. Mi Oroszországba fordultunk, — bár nem tudunk oroszul, de nemsokára arra is rákerülhet a sor, hogy meg kell tanulnunk, egyelőre még nem tudunk — és találkozott köztünk olyan, aki nemcsak angolul, hanem oroszul is tudott és meg akartuk szerezni ezen javaslat hiteles szövegét. Annyit már is megtudtunk, hogy az orosz dumában is épen erre a bejelentési kötelezettségre vonatkozólag sokkal enyhébb felfogás van, mint ebben a törvényjavaslatban. Az orosz kormány javaslata az időszaki sajtótermékek terjesztéséhez a városokban az egyszerű bejelentést követeli és csak a községekben követeli meg — attól a helyes gondolattól vezettetve, hogy csekélyebb intelligenczia mellett a felelősségérzet is csekélyebb — a hatósági engedélyezést. Sőt az októbristák még ezt is tulradikálisnak találták és csak a 10.000-nél kisebb lakosságú falvakra nézve javasolták az engedélyezés kötelezővé tétejanuár 22-én, csütörtökön. 405 lét. jBatlakoff belügyminister egy felszólalásra válaszolva, abban foglalta össze a sajtó törvényhozási szabályozásának vezérelvét, hogy a sajtó ellenőrzését nem szabad alsórangu közigazgatási tisztviselőkre bizni. Méltóztatnak látni tehát, hogy a volt liberális kormányzatnak egyenes utóda és a munkapárt, amely a régibb időkben magát liberálisnak mondotta, valamint annak egyik kiválósága : Balogh Jenő minister olyan törvényjavaslatot terjeszt elénk és olyan rendelkezéseket és meghagyásokat kivan ebben a törvényjavaslatban statuálni, amelyeket Batlakoff orosz belügyTninister is súlyosaknak tart, aki tehát sokkal enyhébben és liberálisabban gondolkodik, mint Balogh Jenő igazságminister ur. Barabás Béla : Sajtószabadság a hó alatt! Sümegi Vilmos: A 13. §. a sajtótermékek utczai terjesztéséről szól. Nagyon természetes, hogy én a sajtótermékek korlátlan terjesztésének vagyok a hive (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és semmiféle hatósági engedélyezési rendszerhez, vagy a kolportázs jogának és általában a terjesztésre vonatkozó jognak semmiféle megszoritásához a világon hozzá nem járulhatok. Hiszen ezt különben már annyira kifejtették és annyira magától értetődik az, hogy szabadságszerető ember ennek csak ellenzője lehet, hogy e kérdésre részemről tovább kiterjeszkedni nem akarok. Csak mulatságosnak tartom magam is azt, hogy a rikkancsnak 18 évesnek kell lennie. De nemcsak mulatságos és nevetséges ennek ezen életkorhoz való kötése, hanem inhumánus is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert tessék csak végignézni a főváros utczáin és az ország városain és falvain, (Ugy van ! ügy van ! balfelő .) hány 18 éven aluli szegény gyermek szerzi meg nemcsak magának, hanem a legtöbb esetben otthon nyomorgó, sinylődő, esetleg betegségben szenvedő öreg szüleinek és hozzátartozóinak a mindennapi kenyeret ! Ilyen inhumanitással akarjuk ezt lehetetlenné tenni ? Legalább a minister ur jó szive essék meg ezeken a szegény gyermekeken és ne statuálja ezt a 18 életévet, mert igazán sok ezer családot a kenyérkeresetétől foszt meg ezáltal. A 15. §-ban a falragaszokról szól a javaslat. Ez nem tartozik szorosan a kiadók kérdéséhez, de azért nem akarom mellőzni, nehogy később vissza kelljen térnem e szakaszokra. Kijelentem, hogy az idevonatkozó rendelkezés a legnagyobb visszaélésekre vezethet. Nem is akarok arról beszélni, amire már sokan utaltak, hogy a ministerelnök ur kilátásba helyezte a vármegyei önkormányzat megsemmisítését; hogy erősen beharangozták az államosítást s megtörténhetik, hogy már a következő választásoknál államosított tisztviselőkkel állunk szemben. Meg vagyok róla győződve, hogy ha majd egy senkit sem sértő, de kifejezéseiben talán kissé erősebb falragaszt akar kihelyeztetni egy ellenzéki képviselő, arra rögtön ráhúzzák ezt a szakaszt és azt a falragaszt ugyan kifüggeszteni nem fogják. Hogy a minister ur itt, nem