Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
308 498. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán Gr. Tisza István ministerelnök: Ami pedig a hozzám intézett kérdést illeti, először is megjegyzem, miszerint ebben a tekintetben a mentelmi bizottság természetszerűleg teljesen önállóan jár el és semmi tekintetben nem is sübsummálhatom magamnak azt, hogy a mentelmi bizottság eljárására befolyást gyakoroljak. Ami a képviselő urnak második kérdését illeti, igen könnyen kitérhetnék a válaszolás elől, épen arra való utalással, hogy ez a kérdés tulaj donképen nemcsak hivatalos hatáskörömbe nem tartozik, de jelenleg kizárólag a mentelmi bizottság hatáskörébe tartozik, de a magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy ennek a kérdésnek az elintézését óhajtom és remélem, hogy a mentelmi bizottság nem nagyon hosszú idő múlva a ház elé fogja érdemleges javaslatát terjeszteni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan válaszolni ? Bottlik István : Nem! Elnök : Akkor felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök urnak Bottlik István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen I) A ház a választ tudomásul vette. Következik Pál Alfréd jegyző': Székely Aladár! Székely Aladár: Szives elnézését kérem a t. háznak, hogy ilyen előhaladott időben bátor vagyok szives figyelmüket egy látszólag csekély jelentőségű kérdésben néhány perezre igénybe venni. Ugy vélem azonban, hogy kötelességet teljesítek ezzel két oknál fogva. Először is azért, mert itt egy elvi jelentőségű kérdésről van szó, amennyiben nem a törvénymagyarázat és alkalmazás subtilitásait kívánom szóvá tenni, hanem egy olyan esetet, amelyben a sajtószabadság maga legmélyebb alapjaiban és minden vitán felül álló elveiben szenvedett sérelmet. És kötelességet vélek teljesiteml'másodszor még azért, mert ezen sérelem által a kultúra szempontjából igen érdekes, dolgos népelemnek százai és ezrei vannak exiszteneziális érdekeikben megtámadva. Nem lehet czélom a jelen interpelláczió keretében általánosságban foglalkozni a petrozsényi bányamunkások helyzetével. Csupán egy tényt kivánok kiemelni a dolgok összefüggésének a megértetése végett és ez az, hogy az ottani bányamunkások úgyszólván elemi polgári jogaik gyakorlatában korlátozva érzik magukat. Minden embernek elemi joga, hogy gazdasági érdekeinek megvédelmezése és érvényesítése végett szervezkedjék. Elemi joga mindenkinek az is, hogy olyan újságot járasson, amilyen az ő felfogásának, az ő szellemi irányzatának, Ízlésének megfelel. Polgári embernél ez a jog többé-kévésbbé csak a fényűzési szükségletnek a minél teljesebb kielégítését szolgálja, azonban a munkásoknál szoros összefüggésbea van az ő anyagi existencziájukkái, amennyiben a kenyérért folytatott mindennapos küzdelmükben ezektől a sajtóorgánumaiktól nyerik irányításukat. Ha én folyóiratot járatni akarok' amely nem helyben jelenik meg, akkor beküldőm az előfizetési dijat és annak ellenében postán, keresztkötés alatt megkapom az illető lapot. Ehhez kívülem és a kiadóhivatalon kivül senkinek semmi köze. Igen jellemző az ottani helyzetre nézve, hogy a bányamunkások ezzel az ő egész primitív jogukkal élni nem merészelnek, mert attól tartanak, hogy ha kitudódik róluk, hogy járatják a Bányamunkás czimü, a szocziáldemokratapárt, illetőleg a szakszervezet által kiadott lapot, ez az illetőknek könnyen kenyerükbe kerülhet. A szükség leleményessé teszi az embereket. ök is találtak modus vivendit annak a kérdésnek a megoldására, hogy hogyan jussanak hozzá mégis ennek a sajtóterméknek a rendszeres olvasásához. Egy bizalmi férfit jelöltek ki, akit meg is nevezhetek, Mainz István nevű bányamunkást, akinek a kezébe a kiadóhivataltól egy csomóban elküldöttek az összes lapokat és ez a bizalmiférfi volt megbizva azzal, hogy a példányokat az előfizetők között kioszsza. Ez a számítás azonban nem vált be, mert szerencsétlenségünkre a főszolgabíró ur nélkül csinálták meg. Ez a főszolgabíró, akinek a szerepléséről szólanom kell, Janza Vazul, amint méltóztatik már a nevéből sejteni, az államfentartó nemzetiségi intelligencziának egyik oszlopos tagja, aki még a ministerelnök ur honmentő akcziója előtti időben méltónak találtatott arra, hogy úrrá tétessék a misera plebs contribuens felett, amelytől azáltal is szerette magát előnyösen megkülönböztetni, hogy körülbelül egy millió korona értékű vagyonát a 100%-os községi pótadó alól községi határozattal mentesittette. En azt hiszem, hogy ezt a főszolgabírót a t. túloldal a maga szempontjából teljesen megbízhatónak fogja találni, mert nem kell, amint méltóztatik mindjárt meglátni, attól tartani, hogy a demokratikus jogok kivívásáért forradalmat fog csinálni, sőt még attól sem kell tartani, hogy talán a szomszédos önálló Románia iránt meg fogja tagadni az ő szimpátiáját csak azért, mert ott még a bojárok uralkodnak. Ennek a főszolgabíró urnak két epigrammatikus rövidségü intézkedését leszek bátor felolvasni, mert ngy alaki, mint tartalmi szempontból megérdemlik, hogy a ház naplójában megörökíttessenek. Az egyik igy szól (olvassa) : Előadói iv. Az indítvány tárgya : A Bányamunkás, Budapesten megjelenő hetilap hatósági engedély nélkül terjesztése. »Tekintetes Rotter Antal m. kir. postafőnök urnak. A szóban fent megnevezett lap kiadóhivatala a lap utczai elárusitása és ingyen szétosztásához hatósági engedélylyel nem bir. Megkeresem, bárkinek nevén érkezik ezen lap Petrozsénybe, a 136.000/1902. belügyministeri számú rendelet alapján ezennel lefoglalom, és további eljárás végett a czimzett nevének közlése mellett átszolgáltatni szíveskedjék. A petrozsényi járás főszolgabírója. Petrozsény, 1913. november hó 27-én. Jansa s. k«. A másik intézkedés ez (olvassa) : »Tekintetes
