Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

k98. országos ülés 19ÍA január 21-én, szerdán. 397 jogában áll véres megtorlást és letartóztatást alkalmazni a képviselő oly szóbeli cselekményéért, melyet magára vesz és sértőnek itél, (Ügy van! bal felől.) egy oly kifejezésért, melyet a házszabályok csupán rendreutasitással, a polgári büntetőtörvény pedig néhány koronányi pénzbirsággal sújt. Jogában van még egy tekintetért is — mert hiszen a tekintet is sérthet — a védtelen képviselőt a házban karddal megtámadni és' mivel a kérdés a támadás jogszerűségén és nem annak eredményén fordul meg, akár életétől is megfosztani. A hadbíróság részéről meg van tehát állapítva, hogy a tisztnek az önbíráskodás ekkora mérvére itt joga van. Ez elvi jelentőségű ítélettel megállapított tény. A kérdés már most az, hogy ez a jog összeegyeztethető-e a mentelmi joggal, összeegyeztethető-e a törvényhozói állás méltóságával. Ez adja meg ennek a kérdésnek fontosságát, ezért nem tekinthető ez elszigetelt mentelmi sérelemnek, (Ugy van! Ugy van balfelöl.) mely csak a konkrét esetre hat és ezért sürgős ennek elintézése a mentelmi bizottság, illetőleg a ház plénuma által. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloltlalon.) Mindaddig, míg ez a kérdés eldöntve nem lesz, mindaddig míg fenforog annak lehetősége, hogy én itt, ahol a legszentebb polgári jogok mandatáriása vagyok, ahol ezeknek a polgári jogoknak méltóságát képviselem., egy olyan cselekményért, amelylyel az én polgári felfogásom és a reám érvényes polgári bűntetőtörvény szerint, embertársaimnak semminemű érdekét nem veszélyeztetem, szabadságomtól megfosztatható vagyok, képviselői tisztemet és polgári önérzetemet megalázottnak tekintem, (Taps balfelöl.) mindaddig míg megtörténhetik, hogy egy olyan cselekményemért, melylyel senki testi épségét vagy életét nem veszélyeztetem, testi épségemtől vagy életemtől büntetlenül megfosztathatom, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) én ebben a házban, ahol azért vagyok, hogy törvényhozói kötelességemet lelkiismeretem teljes szabadságával teljesítsem, én magamat ebben, ebben a szabadságban korlátozottnak és akadályozottnak tekintem. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) A mentelmi bizottság nem tartja sürgősnek a kételynek eloszlatását, mely ennek a jognak értékét illetőleg a lelkeket megszállta; nem tartja sürgősnek, hogy itt a törvényhozói tisztnek méltósága és a képviselő személyi biztonsága helyreállíttassák. Nem hihetem, hogy a mentelmi bizottság komolyan védekezhessék azzal, hogy jelentésének megtételére hartáridőhöz kötve nincs, mert határidőt nemcsak tételes rendelkezés állapit meg, hanem, megállapít a kötelesség gyakorlásának folytonossága, az elintézendő ügy természete és megállapít a helyes erkölcsi felfogás. (Taps balfelöl). Én ezen ügy halogatásának csak egyetlen magyarázatát találom és ez az, hogy a mentelmi bizottság kötelességtudását a pártérdek túlontúl befolyásolja. Mert Hédervári Lehel mentelmi sérelme szoros okozati összefüggésben van a képviselőházi őrség katona szervezetével és igy annak elintézése dilemma elé állítja a pártot, mert megállapítja a bizottság a. mentelmi sérelmet, ugy csődöt nyit az őrség katonai szervezete felett, mert ennek a megállapításnak a hadbíróság felmentő ítélete után a konzekvencziája csak az lehet, hogy az őrség katonai szervezete a mentelmi joggal nem fér össze, vagy nem állapítja meg s ugy megnyitja a mentelmi jognak csődjét, de e csődnyitás költségeire fel kell, hogy áldozza azokat a foszlányokat is, amelyekkel eddig az erőszakot takargatni igyekezett. (Taps balfelöl.) Ezt a diliemmát akarják mindenáron elkerülni. De ezt a kérdést narkotizálni nem lehet, ébren van és ébren marad a nemzet lelkiismeretében. A halogatás a jogrendet kompromitálja, a ministerelnök úrhoz, mint a többség vezéréhez fordulok tehát interpellácziómmal és teszem ezt annyival is inkább, mert Hédervári mentelmi ügye nemcsak a közszabadság ügye, hanem igazságos elintézése alkalmat arra, hogy azt a zavaró akkordot, mely a polgári önérzet és hadsereg viszonyában kétségtelenül beállott, megszüntesse. A következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »Mivel köztudomásii, hogy Hédervári Lehel képviselő mentelmi jogának 1913. június 4-én történt megsértése miatt bejelentett mentelmi sérelem ügyében mind a mai napig a ház mentelmi bizottság a jelentést a ház elé nem terjesztett ; s mivel a feltűnő késedelem semmivel sem indokolható: 1. Kérdem a ministerelnök urat: Hajlandó-e nyilatkozni a tekintetben, befolyásolta-e akár mint akkori házelnök, akár mint a többség vezére a bizottságot e mentelmi ügy mikénti elintézése körül ? 2. Kérdem továbbá azt is, hogy mint a többség jelenlegi vezére s a parlament munkásságának és működésének irányitója, hajlandó-e oda hatni, hogy a mentelmi bizottság jelentését záros határidő alatt a ház elé terjessze; mert a hadsereg jól felfogott érdeke sem engedi, hogy hasonló ügyek a közvéleményt hosszú időn keresztül foglalkoztassák és állandó izgalomban tartsák. (Helyeslés és taps balfelöl.) Elnök: A ministerelnök ur kíván válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő urnak azon fejtegetéseire, amelyekkel magának a függőben lévő mentelmi ügynek érdemére terjeszkedett ki, válaszolni nem kívánok, mert az ügy mai stádiumában ezt a diskussziót helyénvalónak nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Fentartom magamnak azt, hogy e kérdésre vonatkozó nézeteimet annak idején fejtsem ki. Polónyi Géza: Majd az uj választások után!