Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

49S. országos ülés 19ik január 21-én, szerdán. 38? gyanánt szerepel, akkor a 9-ik szakasz alapján feltétlenül a közös országgyűlés elé tartozik. Ha pedig iparvállalat az időszaki sajtóvállalat, mint ahogy a t. minister ur az elébb definiálta, akkor a 10. §. szerint ismét mind kétségen kivül állólag ez a közös törvényhozás keretébe tartozó dolog és ahhoz Horvátországnak semmi szin alatt joga nem lehet, hogy ezt külön szabályozza. Már most, a törvényalkotás technikája szempontjából voltam bátor felhozni, mily furcsa helyzet áll elő e törvényjavaslatnál, hogyha annak általános megszavazása feltétetik kérdésre. (Mozgás.) Ez tartalmaz oly intézkedéseket, amelyek kizárólag Magyarország törvényhozása hatásköre alá tartoznak, de tartalmaz azonkivül egész légió oly intézkedést, amelyek mind ipari kérdések, például ilyen a nyomdászipar, azután a hirdetési vállalat, ilyen a sztrájkkérdés a 24. §-nál, amik kétségtelenül csak közös törvényhozási utón oldhatók meg. Már most, mit csinálnak a horvát képviselők, hogy ha általánosságban való szavazásra kerül a dolog ? Én tudom, hogy az egyes részekben vannak közös törvényhozás alá tartozó rendelkezések, ezekre tehát joguk volna szavazni; más részek azonban Magyarország önálló hatáskörébe tartozó rendelkezések, ezeknél nem lehet nekik szavazniuk. Eszembe jut Mark Twain kaméleonja, amely, ha sárga posztóra teszik, sárga szint játszik, ha vörös szinü posztóra teszik, vörös szint játszik. Egyszer azonban megtörtént, hogy tarka kendőre került, amelyen egyszerre két szint nem tudott játszani és ennek folytán szegény állat megpukkadt. (Mozgás és derültség.) Akármennyire szeretjük horvát testvéreinket, erre a sorsra mégse juttassuk őket. Ha közösügyes dolgot tárgyal a magyar képviselőház, akkor a horvát zászlónak is — a 63-ik szakasz értelmében — ki kell függesztve lennie. En eddig nem láttam.; megnéztem, ma sincs kifüggesztve a horvát zászló, jeléül tehát annak, hogy a magyar törvényhozás nem közösügyes dolgot tárgyal. Már most, mi lesz ennek a konkluzuma ? Az, hogy egész Horvátország területén az egész ipari és kereskedelmi jog területén meg fog történni az, hogy maguk a horvátok mindent el fognak követni, hagy saját állami fenségteóriájuk szolgálatában oly divergáló intézkedéseket tegyenek, melyekkel igazolhatják, hogy ők állam. Olyan eseményekre kell ráutalnom, — éppen itt a kereskedelmi minister ur — hogy Horvátország területén ma azt is praktizálják, hogy ha Magyarország ipari vagy kereskedelmi tekintetben valami törvényt hoz, mely nekik nem tetszik, azt egyszerűen nem hirdetik ki. Az egyezményről szóló törvény rendeli, hogy meg kell nekik küldeni azt a törvényt, de nagy örömömre láttam, hogy a t. kereskedelmi minister ur csak a napokban mennyire megvédelmezte a magyar állam felségjogát. A napokban olvastam ugyanis, hogy jogorvoslat került hozzá, mely szerint megtagadták Horvátország területén egy törvénynek végrehajtását azért, mert az náluk nem volt kihirdetve. Issekutz Győző : Rá kell ütni Horvátországra ! (Zaj.) Polónyi Géza: A minister ur szerintem igen helyes alkotmányérzéssel kimondta, hogy külön kihirdetéstől nem függ a törvény érvénye, mert a Magyarországon kihirdetett törvény hatálya kiterjed ugy Horvátországra, mint Magyarországra, s ezért üdvözlöm a minister urat, hogy ezt a határozatot provokálta. Érdekes dolog, hogy a minister ur mit csinált. A kereskedelmi törvényben és az ipartörvényben benne van, hogy a törvény végrehajtásával megbizatik Horvátország területére a horvát bán. Most ebben a törvényben egyszerűen felveszi, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy a törvény végrehajtásával megbizatik az igazságügy minister és a belügyminister. Ez a hatásköröknek olyan összezavarása, melyet akczeptálni lehetetlenség, mert a belügyminister nem hajthatja végre az iparra és kereskedelemié vonatkozó intézkedéseket, hanem azokat Horvátország területén a bán által hajtatja végre a magyar kormány. En mélyen sajnálom, hogy mikor ilyen világos törvények rendelkeznek afelől, hogy Magyarország és Horvátország közt mik a közösügyek, akkor akad egy törvényhozó testület, mely Magyarország felségjogának egyenes félretételével közreműködjék arra, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk szerint közös ügyeknek lekötött ügyeket kiszolgáltassa a saját rendelkezése köréből. Csak egyre akarok itt rámutatni magából a javaslatból. A t. minister ur ugyanis a könyvárusságot kiveszi és azt mondja, hogy erről nem lehet intézkedni, mert a külön ipari vagy kereskedelmi törvénybe tartozik. De hiszen a kereskedelmi törvénynek hivatkozott szakaszában, ugyanott, hol a kiadói üzlet van szabályozva, fel van sorolva a könyvárusi üzlet egy és ugyanazon pont alatt. Már most a törvényjavaslatnak 11. §-a világos intézkedést tartalmaz, mely szerint (olvassa) : »A sajtótermékek utczai terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyre van szüksége. A magyar szent korona országainak területén kiadott sajtótermékek, továbbá a magyar szent korona országainak területén kivül kiadott sajtótermékek . . .« Ezekben a mondatokban egészen világosan maga a javaslat is az egész országra, a magyar szent koronához tartozó területekre kitérj edőleg intézkedik, tehát itt már maga e törvényjavaslat szerkesztője, mikor ezzel a kérdéssel foglalkozott, tudta, hogy Szent István koronájának egész területére kell dispozicziókat alkotni. Es mi történt? Kineveztek egy királyi biztost és akkor a t. kodifikátor urak egyszerre csak rájöttek arra, hogyha ők beleteszik a törvénybe azt, hogy ennek végrehajtásával a bán bizatik meg, akkor levegőben marad a törvényük, mert Horvátország területén akkor nem volt bán. Most azonban már van bán és ennek folytán engem 49*