Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
388 M8. országos ülés 19U a kauczió kérdésével kapcsolatosan az érdekel, illetve arra kell a ház többségének szíves figyelmét is fordítania, hogy a sajtóval kapcsolatos kiadói üzletre, a nyomdászokra, az iparrendészetre vonatkozó kérdések is, a kiadói üzlettel kapcsolatosan követelt kaucziók kérdése is olyaD ügyek-e, amelyek a közös törvényhozás elé tartoznak? (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek ! Issekutz Győző képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. (Felkiáltások balról: A palotaőrök kiviszik !) Polónyi Géza: Már most ebből igen könnyű levonni a konklúziót. Ha nem is forognának fenn a kauczió ellen gazdasági, politikai s egyéb okok, megéri-e Magyarországnak az, hogy ez a javaslat egy-két hónappal előbb vagy később lesz törvény, annak a preczedensnek statuálását, hogy az ország hallgatagon tűri — pedig most már tudomása van róla, — hogy Horvátország területén az autonómiának jogtalan kiszélesítésével az iparhoz és a kereskedelemhez tartozó kérdésekben autonóm törvények keletkeznek, másrészt és ez a fontosabb rám nézve, akarnak-e közreműködni a t. képviselő urak abban, hogy az 1868. évi XXX. t.-cz. végrehajtásaként — ha már a sajtójavaslatba fel akarnak venni kereskedelmi és ipari törvényhozást is — ezt ne legyen szabad másként, mint a közös törvények hozására előirt módon megcsinálni. De fogadják el jó tanácsomat. Helytelen dolog, hogy ezek a kérdések a sajtó javaslatba együtt vétettek be. Ezeket külön kellene kodifikálni, mert különben bekövetkezik az, hogy azt sem tudjuk, hogy az általánosságban való elfogadás kérdésénél van-e a horvát képviselőnek szavazati joga vagy nincs. Bármi történjék, az itt a kérdés, hogy osztják-e azt a felfogásomat, hogy ezek a specziálisan megjelölt intézkedések — nem akarom végigtánczolni az egész javaslatot, — amelyek nem a sajtó kérdésével, hanem a sajtórendészet, a sajtóipar kérdésével függnek össze, külön törvényben szabályozandók? Ha azonban együtt akarják szabályozni, nehogy kitűnjék az, hogy ebből újra országos sérelem keletkezik, hogy a horvátok újból azt hangoztassák, — joggal — hogy ez a törvény az ő hozzájárulásuk nélkül keletkezett s ezért Horvátország területén eo ipso érvényn3 7 el nem bírhat : ne kontribuáljunk ehhez, mert nem tudok eléggé óvatos lenni, ha Magyarország államfenség jogának védelme kérdésében arról van szó, hogy itt nem két állammal van dolgunk, amelyek államközösségben vannak, hanem igenis van egy egységes államszuverénitás, a magyar szent korona birodalma és erre nézve az egyezményes törvényben megalkotott közös törvényhozás illetékes ezeknek a kérdéseknek a megoldására, (Ugy van! baljelól.) Én azt elismerem, hogy Horvátországnak is joga van belügyei terén az ő sajtókérdését rendezni, de ha már a sajtó kérdésével kapcsolatosan akár a kiadói ügylet, akár a nyomdai vállalat, akár a hirdetési vállalat mint iparvállalatok merüljanuár 21-én, szerdán. nek fel, akkor itt nincs más mentség, ha jogfeladást nem akarunk elkövetni, mint ezeket a kérdéseket a közös törvényhozásra előirt módon a horvátok ingerencziájavai megoldani. Nem tudom, sikerült-e az önök figyelmét erre a kérdésre felébresztenem. Én igyekeztem erre, azt hiszem, objektíve. T. minister iir, én ma egy propozicziót is teszek. A magam részéről abszolúte nem akarnék dicsekedni azzal, hogy én itt megleptem a t. minister urat egy támadással, amelyre talán előzetesen a t. kormány nem készült. Nekem nem az a szándékom. Ha a t. minister ur belátja, hogy a jóindulat vezet és ha ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan fognak ebből a nagyon hosszú vitából 12 és 16 órás üléseket csinálni, a történetirónak azt a példát állítanák elő, hogy az utolsó órákban gondoskodtak a magyarok arról, hogyan lehet egyetérteni a kérdésekben, szívesen egyezem bele ezen kérdésnek elhalasztásába. (Derültség jóbbfelől.) De ha más propoziczió volna, abba is. Semmiféle párttendenczia engem nem vezet. Én semmiféle körülmények közt nem tanácsolnám, hogy Magyarország alkotmányából ez a legfontosabb kérdés feláldoztasséfe, mert ebből sem önöknek, sem. az ellenzéknek haszna nem leket, csak a magyar állam fenségjoga veszítene. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a minister ur esetleg arra az álláspontra helyezkednék, hogy ez téves felfogás, vagy hatalmi kérdést csinálna belőle, ezzel oly preczedenst fog alkotni, amelyet — félek tőle, — többé jóvátenni nem lehet. Ez a jó szándék vezet, midőn kötelességszerüleg kijejentem, hogy mély sajnálattal a t. minister ur válaszát tudomásul nem vehetem. (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Igazán csak egy-két mondatra kérem kegyes türelmüket. Ezt is azért vagyok kénytelen tenni, mert az igen t. képviselő ur a kormány politikai felelősségét állította előtérbe abban a vonatkozásban, hogy Horvát-Szlavonországokban az autonómia jogtalan kiterjesztésével olyan kérdésben, mely a közös törvényhozás tárgya volna, autonóm törvények keletkeznek : tehát hogy a kormány mintegy a jogfeladás veszedelmét idézte elő, ha jól emlékszem kifejezéseire. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezek a közjogi aggodalmak, melyeket a t. képviselő ur kifejezett, nem alaposak. Felfogásom szerint valamely ujságkiadóvállalat igenis kereskedelmi vállalat és ezen vonatkozásban azt, amit mondottam volt, természetesen fenn is tartom. De a javaslat nem akarja szabályozni ennek a kereskedelmi vállalatnak kereskedelemjogi vagy iparjogi összes vonatkozásait, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon,.) amelyek az 1868 : XXX. t.-czikk 9. és 10. §-ai értelmében a közös törvényhozás hatáskörébe tartozhatnának, hanem ezt a kérdést, nevezetesen a kauczió kérdését, a sajtójogi törvényhozás keretében óhajtja rendezni. Hiszen egész sorozatára a törvényeknek lehet visszamenni, egészen az 1819-iki emlékezetes franczia törvényig,
