Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

386 í98. országos ülés Í9íh- január 2í-én, szerdán. bővebben foglalkozni, csak mint szimptomatikus dolgot említem ezt fel. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azonban rátérek ezek után arra, hogy ez a kauczió kérdése, t. minister ur, nem olyan kisebb jelentőségű dolog, amilyennek azt jelezni méltóztatott. A dolog igy áll: Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, amelynek sokoldalulag kifejtett hibái közé tartozik az is, hogy több tárgyat komplikál és pedig olyan furcsa módon, hogy azok más államok törvényhozásában sem illenének egy törvénybe, ami közjogi viszonyaink között pedig, amint rögtön ki fogom mutatni, egyenesen ki van zárva, hogy azok együtt tárgyalhatók lennének. T. L — hogy rövid lehessek, — tartalmazza a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket, tartalmazza továbbá a nyomdászokra, a kiadóvállalatokra, tartalmazza az iparvállalatokra vonatkozó rendelkezéseket; tartalmaz iparrendészeti és rendészeti kihágási intézkedéseket, stb. És mi következik ebből? Hogy van egy ország, amelyre nézve ezek a kérdések együttesen abszolúte nem tárgyalhatók. Ilyen speczialiter a kauczió kérdése is és leszek bátor kimutatni, hogy a magyar törvények értelmében már 1875-ben, továbbá épugy 1907-ben, mint most is Horvátországban a kauczióra vonatkozó intézkedések merőben törvénytelenül történtek, mert azok a felolvasandó törvények értelmében nem az autonóm törvényhozás, hanem a közös magyar törvényhozás keretébe tartoznak. Itt évek óta egy elnézés történt; kezdődött pedig ez 1875-ben. Igazolni tartozom ezen állításomat. Az 1868. évi XXX. t.-czikk idevágó síakaszaiban, miután már megállapította azt, hogy Magyarország Horvátországgal egy és ugyanazon állami közösséget képez, következő intézkedéseket ismer. Ismeri a közös ügyeket, amelyek Magyarország és Horvátország részéről együttesen és Ausztriával közösen intéztetnek, amelyekre vonatkozólag a törvényhozás Magyarország közös országgyűlése elé, a végrehajtás pedig a magyar kormány hatáskörébe tartozik; azonkívül ismer közös ügyeket, amelyekben a törvényhozás közös, a végrehajtás pedig az autonóm hatóságok hatáskörébe tartozik; végezetül pedig ismer olyan autonóm ügyeket, amelyekben az autonóm törvényhozás keretébe tartozik a törvényhozás és a végrehajtás is. Az 1868: XXX. t.-czikknek 9. és 10. §-ai következőképen rendelkeznek: (Halljuk! Halljuk I Olvassa) : »9. §. Közös ügyei a magyar korona összes országainak (Mozgás jobbfelél.) ... a tengerészeti, kereskedelmi, váltóés bányajog <<. . . (Mozgás jobbfelöl.) »10. §. : Az iparügy rendezésére nézve, a házaló kereskedést is ideértve« — ez ezért fontos, mert nálunk a kolportázs eddig a házalókereskedés keretében kezeltetett, tehát minden félreértés kizárásával rendelkezik a törvény az iránt, hogy az iparügyre nézve, a házalókereskedést is ideértve, a törvényhozás közös ugyan, de ezen tárgyakra nézve a végrehajtás Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak tartatik fenn. Már most megkérdezem, hogy a kauczióra vonatkozó ez az intézkedés, ugy ahogy a mi törvényjavaslatunkban foglaltatik, hová, milyen keretbe tartozik ? S akkor megkapom a feleletet magából a javaslatból. A törvényjavaslat a 18. §-ban az időszaki lap kiadóját teszi felelőssé; azonkívül a 17., a 18. és a 40. §§. a kauczió kérdését a kiadó kötelességévé teszik. Nem akarok most jogi fejtegetésekbe bocsátkozni, csak közbevetőleg legyen szabad a következő kérdéseket felvetnem. Ha csak gazdasági vagy politikai indokokat keresnek, azt kérdezném, — és ha Horvátország hatáskörébe tartoznék a kauczió kérdése, még akkor is fennállanának ezek a kérdések — hogy vájjon micsoda indok lehet arra, hogy Magyarország törvényhozása egy és ugyanazon birodalomnak, Szent István koronájának területén kétféle jogot statuál ezekben a kérdésekben, gazdasági szempontból ? Hiszen máris, pedig a javaslat még nem is törvény, Polit ur a nyomdájával átment Újvidékről Péterváradra. S miután Ausztriában nincs kauczió, miután Horvátországban nincs kauczió, az összes perifériákon, de még akár az ország belső területén is kiszolgáltatni az országot annak, hogy ezek a vállalatok egyszerűen egy hurczolkodás tényével meneküljenek a kauczió elől, de egyúttal Horvátországra való vonatkozásukban Horvátország javára a kereseti adó stb. kérdéseket Horvátország területére vándoroltassák ki: talán nem volna egészen okos és helyes dolog. De ez m ost mellékes kérdés. A kérdés az, hogy miután a törvényjavaslat szerint ezt a kiadóvállalatot terheli a kauczió, micsoda ügylet tehát az a kiadói ügylet ? Itt van a kezemben a kereskedelmi törvény és itt van annak autentikus interpretátora Nagy Ferencz képviselő ur. (Éljenzés jobbfelöl.) Itt van a kereskedelmi törvény, amely felsorolja a feltétlen kereskedelmi ügyleteket és megmondja külön is, hogy a kiadói ügylet feltétlen kereskedelmi ügylet. Nagy Ferencz : Feltételes ! Polónyi Géza : Kérem, a kiadói ügylet a kereskedelmi törvény 515. §-a szerint azon ügylet (olvassa) : »mely által valaki kész vagy készítendő irodalmi, műszaki vagy művészeti munka többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésére a szerzőtől, vagy ennek jogutódaitól kizárólagos jogot szerez«. Ez a kereskedelmi törvény szabályozza a kiadó és a kiadó munkásai közti viszonyt is, illetőleg a szellemi termékek munkásai, a szerzők közti jogviszonyt. Itt a törvény világosan szabályozza ezt. Már most, a törvényjavaslat szerint ez a kiadói ügylet minden kétségen kivül állólag kereskedelmi ügylet. Ha pedig kereskedelmi ügylet, akkor a törvény 9-ik szakasza szerint ezen a területen kétféle jog nem exisztálhat, mert Magyarországon a közös törvényhozás keretében és hatáskörében tartozik minden, a kereskedelmi jogra vonatkozó intézkedés és ennek folytán, ha a kiadói ügylet feltétele