Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
384 'i98. országos ülés Í9U foghassunk ennek a nézetem szerint igen komoly kérdésnek a megvitatásához. Az első dolog, hogy az igen t. minister ur a ház szives elnézését kéri, hogy elkésve adja meg a választ. Én a magam részéről, t. képviselőház, sietek kontribuálni ahhoz, hogy ezt a kérelmet a magam részéről is igen szívesen teljesítsem, mert maga az a tény, hogy a t. minister ur késedelmét indokolja, kötelez engem arra, hogy ezt az indokolást el is fogadjam. Ez az első dolog, t. képviselőház. A másik, amit konstatálni kívánok az, hogy a később kifejtendő vitának érdemleges alapját a t. minister ur maga adta meg, amikor volt szives hivatalosan is konstatálni, hogy az interpellácziómban foglalt ténybeli adatok szószerint helyesen vannak adva és azok a tényállásnak tökéletesen megfelelnek; vagyis, hogy Horvátország területén egy időben volt kauczió, 1907ben megszüntették, a királyi biztos azután, amikor hivatalát elfoglalta, elsősorban felfüggesztette ezt a törvényt és egy B000 forintos kaucziót állapított meg, végezetül pedig a királyi biztos ezt ismét megszüntette. A t. minister ur tévedett annyiban, hogy nem a bán szüntette ezt meg, hanem egy nappal báni kinevezése előtt még királyi biztosi minőségében. Ez mellékes dolog, csak azért említem, hogy történeti hűséggel legyen a kérdés beállítva. Már most, egy igen fontos nyilatkozatot tett a minister ur, aminek a megállapítására azért térek rá, mert ha netán félreértettem volna a t. minister urat, kérném, hogy engem ez irányban közbeszólólag kijavítson. A t. minister ur használta azt a kifejezést, hogy az időszaki lapok sajtója iparvállalat. Ezt a kifejezést többször is használta. Én magam is osztozom ebben a felfogásban; de mivel a hivatkozások soráu igen fontos szerepet fog játszani, kénytelen vagyok utalni arra, hogy a minister ur ezt a terminus technicust használta. Őszintén megvallom, sokszor viszontagságos időkben és nehéz kérdésekben kellett kötelességemet teljesítenem; de talán sohasem éreztem magamban annyira, hogy nemzetemnek egy rövid felszólalás keretében hasznára lehetek, mint ebben a pillanatban. S ,ép mert ez a motívum vezet, tőlem telhetőleg tartózkodni fogok a sallangoktól és tartózkodni fogok a polémiának olyan kiélezésétől, amely talán megnehezítené a kedélyek egységét ebben a kérdésben, amely meggyőződésem szerint nem pártkérdés, hanem a nemzetnek igaz ügye. És miután ez a kérdés az, amelyen a köztünk naponkint szenvedelmes hangon kezelt választási visszaélések, panamák kérdése is teljesen kívül áll, azt hiszem, hogy számithatok jutalmul arra, hogy a t. többség is meg fogja hallgatni érvelésemet és ha meggyőződik arról, hogy itt igen veszedelmes preczedens megalkotásáról van szó, sietni fogok segédkezet nyújtani arra, hogy a magyar állam presztízse ebianuár 2l-én, szerdán. ben a kérdésben mindnyájunk közakaratával védelmeztessék meg. T. képviselőház! Mielőtt igazi témámra rátérnék, a kauczió kérdésére vonatkozólag teszek néhány észrevételt a minister ur beszédére. Minden félreértést ki kell küszöbölnöm — és a fair vitatkozás terén kettőnk között ilyen differenczia fel sem merülhet — a minister ur csak tévedésből vélelmezhetett róla olyat, mintha én Horvátország területén történt intézkedések tekintetében valami legális prejudicziumot találnék a magyar törvényhozás szempontjából, vagyis magyarán mondva, hogy a mi törvényhozásunkat is kötelezné az, a mi Horvátországban történik. Ilyen gondolatom nekem nem volt, sőt. amint beszédem folyamán ki fog tűnni, felszólalásom egész tendencziája homlokegyenest az ellenkező. Már most, hogy magának a hírlapi kaucziónak a kérdésével röviden végezzek, mert nem ez a felszólalásom lényege, hanem, amint majd látni méltóztatik, a magyar állam fenségjogának kérdése — én a kauczió tekintetében nem akarok most újból részletes indokokkal előhozakodni. Hanem vannak bizonyos vezérmotivumok. Ilyen vezérmotivum elsősorban az, hogy az a törvényalkotás, amely csak politikai időszaki lapoktól kíván kaucziót, anélkül, hogy a pobtikai tartalom tekintetében elfogadható definicziót állítana fel, nem engedett módja a törvényhozásnak, mert ez mindenkori kormányzatnak olyan tág teret nyújt a visszaélésre és a favorizálásra, amelyet törvényhozó bölcsessége nem fogadhat el. Már pedig t. minister ur, eléggé kifejtettük, hogy mi az a politikai tartalmú irat vagy sajtótermék. Nincs olyan tudós, aki ezt megnyugtató módon definiálni vagy taxálni tudná. Már most, ha a t. minister ur ezen sok indokom mellett a kártérítés elvét ugy állítja oda, hogy bizonyos veszélyekkel szemben a materiális elégtétel szempontjából szükséges a kauczió, akkor egész tisztelettel, de minden szemrehányási viszketeg nélkül kérdem a t. minister urat: amikor mi itt vitatkozunk a sztrájk kérdéséről, van-e nagyobb veszély a kár-okozás szempontjából a megtérítés reménye nélkül, mint épen a sztrájknál? Hát fog a minister ur sztrájktörvényt kauczióval csinálni ? (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, sokkal erősebben alkalmazhatók ezek az indokok, ^amelyeket ő felhozott, ott, mint a sajtónál. Én csak abból indulok ki, hogy ha, a premissza helyes és a kártérítés szükséges azon indokokból, amiket a t. minister ur előterjesztett, ott igazán a törvényhozónak eszébe nem jutott kaucziót követelni. De, t. minister ur, még egyet és ezzel el is búcsúzom a kaucziótól. A t. minister ur az osztrák törvényre hivatkozik. Bocsánatot kérek, itt históriai tévedésben van. Ausztriában nem 1904-ben, hanem 1848-ban szüntették meg a
