Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

4ÖS. országos ülés l Q lk január 21-én, szerdán. ;)«:; És ne méltóztassék szememre vetni, hogy például Ausztriában 1904-ben megszüntették ezt az intézményt, mert az osztrák törvény 1. §-ának 2-ik bekezdésében benne van az a kor­látozó rendelkezés, hogyha hirlapbiztositék nincs és a kártérítés be nem hajtható, akkor a rendőri hatóság egyszerű rendőri intézkedésekkel be­szüntetheti az illető lap megjelenését. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, ez két szem­pontból kevéssé kielégítő megoldás. (Sálijuk! Halljuk!) Kevésbbé kielégítő a sajtóra nézve, amely ki van téve a rendőrhatóság beszüntető intézkedésének, de különösen kevésbbé kielégítő arra a szegény kárositottra nézve, akinek édes­kevés előnye van abból, hogy a lap nem fog megjelenni, mikor az a tönkrejutás, amelyet a lapnak felületessége, vagy könnyelműsége vagy egy kevésbbé lelkiismeretes hírlapírónak szán­dékossága okozott, egész vagyonát érintette. (Ugy van ! jobbfelől.) Én konezedálom ezt, hogy ha szigorúan következetesek akarunk lenni, a hirlapbiztositék intézményét ki kellene terjeszteni a nem poli­tikai tartalmú lapokra is. Csakhogy a kérdést, azt hiszem, két szempontból mindenesetre tüze­tesebb megvitatás tárgyává kell tenni. Ilyen indítványt tettek is volt például a Magyar Jogászegyletben tartott azon magas színvonalú vita során, amelyre a melyen tisztelt ellenzék több szónoka is helyesen hivatkozott. Neveze­tesen az előadó Balázs Elemér, királyi ügyész, egyenesen azt kívánta, hogy valamennyi lap köteleztessék a hirlapbiztositék letételére. Az ő beszédét és indítványát olvasni lehet az erről kiadott füzet 13-ik oldalán, ahol többi közt azt mondja, hogy minden időszaki laptól megköve­telném a biztosítékot és a legszigorúbb követ­kezmények felállításával torolnám meg a hirlap­biztositék nélkül való időszaki lap megindítását vagy fentartását. Ezt az indítványt én nem fogadom el mindenekelőtt azért, mert azok, akik tudomá­nyos lapokban tudományos fejtegetéseket irnak, fejtegetéseik természeténél fogva magánjogi ká­rokat rendszerint nem okozhatnak, amellett na­gyobb óvatossággal és gondossággal is járnak el. Ezenfelül a hirlapbiztositék kiterjesztése esetére ki kellene venni a lapok egész soroza­tát : a szépirodalmi és más lapokat ugy, hogy ez a kérdés ilyen egyszerű általánosítással fel­fogásom szerint nem lenne rendezhető. Egyéb­ként ez a változás, mint in peius reformálás, a ma létező hírlapvállalatokra, amelyek társa­dalmi, közgazdasági alapon keletkeztek, azt a kötelezettséget róná, hogy most egyszerre te­remtsék elő a hirlapbiztositókot, amire nem akartam magamat elhatározni. (Helyeslés jobb­felől) Polónyi Géza tisztelt képviselő urnak azt a kérdését illetőleg, hogy miért emelte a javas­lat a kaueziót, nyugodtan utalhatok az 1848 óta gazdasági viszonyainkban beállott óriási I változásra. 1848 óta nagy értékváltozás követ­kezett be. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Különben, ha komolyan akarok kártérítési alapot temteni, akkor aránylag nem nagy az 50.000 korona maximum is, amelyre a minden­nap megjelenő budapesti napilapokat kötelezzük. Ez az összeg sem olyan, amely teljesen kielégí­tene ; ezért tartom fenn, legalább a háttérben, a nyomdatulajdonos kártérítési felelősségét is. (Helyeslés jobbfelől.) Végül legyen szabad utalnom a t. képviselő ur interpellácziójának indokolásában előterjesz­tett néhány mondatára, hogy t. i. ezt a kérdést legjobb meggyőződése szerint nem lehet a sajtó­jogi szabadéivüség kérdésével teljesen egyértel­műnek tekinteni. (Halljuk! Halljuk !) A sajtó­jogi szabadság kérdésében én a sajtójogi felelősség megállapitását látom legfontosabbnak. Mindent szabad és lehet megírni és ez a sajtótermék eltekintve most az utczai terjesztés korlátozásától, százezer sőt millió példányban terjeszthető, mert hiszen a kiadó azt áz előfize­tőknek elküldheti, a posta köteles elszállítani, házhoz lehet hordani, stb., ha az utczai kolpor­tázs el is tiltatott, — tehát az eszmékért való szabad küzdelemnek olyan korlátait, amelyeket mint sokszor hallottuk a túloldalról, a czenzura jellegével lehetne felruházni, abszolúte nem látok a javaslatban. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy a hirlapbiztositék megszüntetésének mi lenne az eredménye, azzal is teljesen tisztá­ban voltam. Mielőtt a javaslat szövegét meg­állapítottam volna, informáltam magam az u. n. kőnyomatosok számáról, azért, mert a kőnyoma­tos tudósítók ma a gyakorlat szerint nem kö­telesek hirlapbiztositókot adni. Meggyőződtem az utolsó adatokból, — lehet, hogy azóta vál­tozott a helyzet, mert hiszen minden héten ke­letkezik egy uj kőnyomatos — hogy jóval több, mint 25—30 kőnyomatos van ma Budapesten, tehát olyan szám, amely azt a hírszolgáltatási szükségletet, amit ezek az egészen tisztességes vállalatok betöltenek, messze túlhaladja. Min­den megszüntetése a hirlapbiztositéknak fel­fogásom szerint szintén azzal járna, hogy a ma létező időszaki lapok száma megháromszorozód­nék nemcsak Budapesten, de a vidéken is, pe­dig, értesülésem szerint, kicsiny, 15—20 ezer lakossal bíró vidéki városokban is három-hat, sőt egyik-másikban nyolez napilap is megjelenik. Hogy ma ne volna alkalma mindenkinek a maga gondolatait és eszméit tág körben, sza­badon terjeszteni, azt épen a hazai hirlapviszo­nyokra hivatkozással, azt hiszem, nem lehet alaposan állítani. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek alapján tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur óhajt szólni. Polónyi Géza: Mielőtt a válasz érdemleges I részére áttérnék, köteles vagyok előzetes kérdó­I seket elintézni, hogy azután sine ira et studio

Next

/
Oldalképek
Tartalom