Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

378 498. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. viselők önkénye ellen lett volna fő panaczea a kártérítési kötelezettség. Az igazságügyminister ur jól tudja, hogy az 1871 : VIII. t.-czikk a bírósággal szemben is megállapítja bizonyos esetekben a kártérítési kötelezettséget, sőt vannak egyes közigazgatási törvényeink, az 1886 : XXIII. t.-cz. amely a köztisztviselőkkel szemben is megállapít kártérítési kötelezettséget. Miért nem alkalmazta, pl. a polgári törvénykönyv tervezetének 1105. §-át, amely azt mondja, hogy (olvassa) : »közhivatalnok, aki hivatali kötelességének vétkes megsértése által másnak kárt okoz, annak megtérítésére van kötelezve* % Ha ezt kidomborította volna a sajtójavaslat, hogy »ha a közhivatalnok nem tesz sürgősen eleget kötelezettségeinek*, akkor nagyobb lenne a biztosíték arra nézve is, hogy a lap megalapitása semmi akadályba nem fog ütközni. Azt mondja továbbá a tervezet 1105. §-a (olvassa) : »A biró az ítélethozatalnál elkövetett kötelességsértés miatt csak ugy felelős, ha szándékosság, vagy súlyos gondatlanság terheli. Ugyanezen korlátozás áll, ha a közhivatalnok olyan ügyben okozza a kárt, amelyben a czélszerüség tekintetei szerint tartozik eljárni«. Miért nem szabályozta a törvényjavaslat ebben a közhivatalnokok felelősségét, amikor az igen t. igazságügyminister ur a 19. §-t megállapította ? Ugy látszik, hogy tényleg az a tendenczia uralkodott itt, hogy igenis a közhatóságoknak szolgáltassák ki magát a lapot, a lap alapítását, anélkül, hogy a lap megindításának és fentartásának szabadsága bármily tekintetben is biztosítva lett volna. Hiszen maga az 1848 : III. t.-cz. is, amely a ministerium felelősségéről szól, mondja, hogy a ministerium, minden cselekedetéért felelős minden minister. Ha már ilyen általános törvényes rendelkezéssel bírunk, miért nem méltóztatott a ministerium alatt álló alsóbb tisztviselők felelősségét is ezen javaslatba befoglalni ? Miért szolgáltatja ki a javaslat a lapalapitás szabadságát teljesen a közhatóságok önkényének ? Az egész javaslatból nem látszik ki egyéb, mint az, hogy itt a közhatalommal akarnak élni és pedig visszaélni pártczélok előmozdítására. Meg kellett volna állapítani először is azon esetekben, amikor a közhatósági emberek nem járnak el korrektül a lap alapítása körül, ezek felelősségét, és, ha ezek felelősségre nem vonhatók, magának a kincstárnak felelősségét is. Vagyis lehetővé kellett volna tenni egy actio syndicati megindítását. Emlékezem rá, hogy épen egyik nagyobb fővárosi lap, a Pesti Hírlap indított egy ilyen actio syndicati-t Beöthy László volt kereskedelemügyi minister ur ellen, amikor a Pesti Hírlapnak a pályaudvarokon való árusitását megtiltotta. Ha lenne ebben a javaslatban olyan törvényes intézkedés felvéve, amely az actio syndicati-nak bázisát képezhetné, vagyis a kincstár felelősségre vonását eredményezhetné, akkor nem történhetnének meg olyan dolgok, hogy a ministeri önkény egészen indokolatlanul bármely lapot kitilthat egy olyan területről, amely voltaképen nem is a ministerium egyedüli hatósága alá tartozik, mint a. pályaudvarok területe. Az egész javaslaton meglátszik, hogy el van hamarkodva. De nem csak el van hamarkodva, hanem homályt is igyekszik fentartani. A 19. §-a például azt mondja, hogy a törvényhatóság első tisztviselője az időszaki lap alapítására vonatkozó bejelentést, valamint a bejelentett körülményekben beállott változások bejelentését nyolcz nap alatt megvizsgálja s azt, ha törvényszerűnek találja, tudomásul veszi. Ez homályos kifejezés. Miért nem mondja azt az igen tisztelt minister ur, hogy igenis, ha a 17-ik §-ban megállapított feltételeknek megfelel a lapkiadó ós a felelős szerkesztő, akkor az okmányok kiadhatók. Ezt azonban nagy általánosságban tartja a 17. §., amely nagy általánosságban mindig a lapkiadó rovására fog szolgálni. Általában nagyon pongyola az egész törvényjavaslat szerkesztése. így pl. a 22. §. utolsó bekezdése azt mondja (olvassa) : »Ha a helyreigazító nyilatkozat, amelynek közzétételét a szerkesztő megtagadta, a 20. §-nak nem felelt meg, a helyreigazító fél azonban a birói tárgyaláson az idézett szakasznak megfelelő nyilatkozatot mutat be, a bíróság a szerkesztőt az utóbbinak közzétételére kötelezi.« Azonban nem intézkedik arról, hogy ki viseli ebben az esetben a költségeket; hiába van az illetőnek igaza, a költségeket mégis majd neki kell viselnie. Ugyancsak a tekintetben, hogy menynyire pongyola és elhamarkodott az önök törvényhozási intézkedése, elég rámutatnom arra, amit, azt hiszem, mások is emiitettek, hogy mi történik az esküdtszéki reformra vonatkozó javaslattal. (Halljuk I Halljuk ! balfelól.) Ezt a főrendiház egyszerűen visszaküldte azért, mert törvénykezési és közjogi bizottsága megállapította, hogy a javaslat egyik fontos részében . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csak a napirenden lévő tárgynál maradni! (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfelól: Rokon tárgy! Ez fáj!) Csendet kérek, képviselő urak ! Ábrahám Dezső: Eddig még, azt hiszem, igyekeztem a keretek közt maradni és azért hivatkoztam erre a példára, hogy igazoljam azt, hogy a sajtójavaslat napirendre tűzésének egész proczesszusa lehetetlen, hogy azt a színezetet ne nyomja e törvényhozási intézkedésre, hogy az egy ad hoc intézkedés ; itt mindvégig adatszerű intézkedéseket látunk és ezen adatszerű intézkedések vonják azután maguk után az elhamarkodást is. Épen arra akartam utalni, hogy mennyire elhamarkodott volt az a javalat is, amelyet a főrendiház kénytelen volt visszaküldeni. Azt hiszem, hogy bizonyos intézkedései következtében ez a javaslat is hasonló eljárásban fog részesülni, ha ugyan odáig jut, amit ne adjon a jó Isten. A helyreigazitási jog tekintetében nagyon érdekes még az is, hogy a 20. §. a hatóságnak korlátlan helyreigazitási jogot engedélyez. Mi fog majd ebből következni? Az, hogy, ha valamely hatóság, pl. talán a ministerium. — mert hiszen