Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

360 4.78. országos ülés 19ÍÍ január 21-én, szerdán. tikai kérdések megismerésére vezessenek, amivel lehetővé tétetik, hogy a politikai kérdésekhez is hozzászólhassanak. Azt látom, hogy a kormány is ily politikát folytat. Hiszen óriási elmaradással küzdenek a tömegek. Engedelmet kérek, a népiskolák . . . Elnök : A t. képviselő urat figyelmeztetnem kell a házszabály 213. §-ára, mely előírja, hogy beszédet olvasni nem szabad. Figyelemmel voltam a t. képviselő ur iránt, de most már kérnem kell, méltózassék ettől tartózkodni. (Helyeslés.) Bikádi Antal : Roppant nagy az elmaradás, amelyet e téren észleltünk. Hisz megtörtént e téren az, hogy közvetlenül itt a főváros környékén, egy községben, ahová a budapesti emberek nemcsak kijárnak, hanem ahol gyakran tartózkodnak is, ahol laknak, megtörtént, hogy évekig nem volt népiskola és csak nagy utánjárással, hirlapi eljárással, deputácziózással és protekczióval lehetett elérni, hogy a község elemi iskolát kapjon, ahol a szülők gyermekeiknek az első oktatásokat megadhassák. A mostani kormány nem arra fekteti a fősúlyt, hogy a tömegek felvilágosítására szolgáló népiskolákat építsen, hanem egyetemeket állit fel, óriási költségbe, százmilliókba keiülnek azok, amiken nagyon sok népiskolát lehetne fentartani, amelyek a kultúra szolgálatát segítenék elő és behegesztenék azokat a fájó sebeket, amelyek ezen a téren érezhetők. Ez a javaslat, amely a bűnügyi költségekért és a kártérítésekért felelőssé teszi a kaucziót, legtöbbet árt a kultúrának, különösen az alkotmányos élet terén bénítja meg a lapoknak jó hatását; ez a felelősség kizárólag a sajtó megrontására és ennek folytán a kultúra hatásának megbénítására vétetett be a törvényjavaslatba. Szomorú jelenség, hogy a kormány a kultúrának megbénításával küzd a saját nemzete ellen. Ez a felelősségi rendszer maga után vonja az úgynevezett czenzurát. mert ez ugyan nincs beiktatva a törvénybe kifejezetten, de magának a törvénynek rendelkezései olyanok, hogy azok szükségszerüleg maguk után vonják a czenzurát. Nem az az előleges czenzura ez, melyet a régebb törvények vagy jogszabályok ismertek, hanem a kiadónak és a nyomdatulajdonosnak czenzurája. Mert azáltal, hogy a törvény felelőssé teszi kártérítési kérdésekben és a költségekre nézve a kiadót is, de a nyomdatulajdonost is, ez és a kiadó lesznek legerősebb czenzorai a hirlapirásnak, mert sohasem azt nézik majd, hogy mivel menthető a czikk tendencziája, hogy lehet-e bizonyítani a bekövetkezhető sajtóügyi eljárásban a szerzőnek az igazát, felmenti-e a bíróság vagy nem, hanem kizárólag az fog szemük előtt állni, hogy sajtóeljárás következik-e ebből a czikkből vagy azon kifejezésekből, melyeket a szerző használt s ha következik, akkor ők nem fogják azokat a bizonyítékokat, okiratokat vizsgálni, melyek esetleg mentesitik a szerzőt, hanem attól félvén, hogy a felelősség reájuk háramlik, megtagadják a czikk kiadását vagy kinyomtatását. Tudja ezt a kormány és épen azért vett be a törvényjavaslatba ilyen intézkedéseket. Telegdy József munkapárti képviselő urnak egy nyilatkozata bizonyítja azt. hogy az ellenzéki lapok elnémitása a czél. Öt mostanában választották meg a nagyváradi újságírók atyamesterüknek és ezen alkalomból kifolyólag azt a kijelentést tette, hogy hiszen ő barátja volna a sajtónak, ha nem leleplezésekre utaznék a sajtó és Tisza Istvánt hazaárulónak nem nevezné. Ö tehát orvoslandó bajnak tartja azt, hogy a hírlapok lelepleznek. Ezzel szemben az egész művelt világ épen azt tartja a sajtó legnemesebb ós legszebb hivatásának, hogy a visszaéléseket, politikai bűnöket vagy bármiféle bűnöket leleplezi és azáltal, hogy a nyilvánosság elé hozza ezeket, az elkövetőket már ezáltal bünteti, megszégyeníti és pellengérre állítja. Mondhatom, hogy a sajtónak ezen eljárása sokszor nagyobb hatással van, mint a börtön, a bűnözésre hajlandókat sokszor jobban visszatartja, mint a börtön vagy a halálbüntetés. Ne oda tessék tehát törekedni, t. képviselőtársam, hogy a hírlapoknak ezt a nagy hivatását megbénítsuk, hanem ellenkezőleg, ebben a tevékenységükben segítsük a hírlapírókat, igyekezzünk a visszaéléseket akár politikai, akár társadalmi téren megszüntetni, visszaszorítani, a panamákat — legyenek azok akár kormány-, akár képviselői panamák — kiszorítani. Ezzel teszünk szolgálatot a közérdeknek, nem pedig azzal, hogyha a hírlapírókat ezekben a leleplezésekben megakadályozzuk. Tgaz, hogy e téren nevezett képviselőtársamtól igen keveset várhatok, mert ő, legalább a szállongó hirek szerint, a választásoknál rendesen ott szokott lenni, ahol a nagyobb összegek folyósittatnak. A közélet megtisztításában tehát nehezen fogunk egy utón haladni. Ami az újságírók szeretetének teljességét megzavarja, az a másik kifogása, hogy Tisza ministerelnököt hazaárulónak nevezi a sajtó. E tekintetben nem mondom el nézetemet, mert valószínűleg rendreutasitás, sőt tán több is érne, annyit azonban mondhatok, hogy képviselőtársamnak egyáltalában nincs joga arra, hogy ezekből az okokból kifogásolja a sajtó működését. Az igazságügyminister ur elöljáróban megköszönte az ellenzék bírálatát, mondván, hogy olyan mélyenjáró bírálatok hangzottak el, hogy azokat ő teljes mértékben honorálja, egyúttal alkalmat ád arra, hogy a törvényjavaslat egyes intézkedésein bizonyos módosítások eszközöltessenek. De ugy vettem észre, hogy a bírálatok későbbi folyamán sokszor rosszul érezte magát az igazságügyminister ur, amire oka is volt, mert oly alapos érveket hoztak fel ellenzéki t. képviselőtársaim a javaslat ellen, amelyekkel azt teljesen levetkőztették, pocsékká tették, ugy, hogy a minister ur bizonyos busongással és szégyenkezéssel nézhet lerongyolódott gyermekére és lassankint arra az álláspontra juthat, amelyre Kenedi Géza t. képviselőtársam mindjárt kezdetbea jutott,