Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

498. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. 361 mielőtt az ellenzéki bírálatokat hallotta volna, hogy az ellenzéki birálat tulaj donképen csak okvetetlenkedés. Mikor Tisza István ministerelnök ur 1904 november 18-án parlamentarizmusunk és törvényeink ellen merényletet követett el, helyesen azt az alkotmányos eljárást követte, hogy a képviselőházat feloszlatta és uj választásokat rendelt el. mert maga is érezte, hogy e cselekedetére nézve meg kell kérdeznie a nemzetet és csak akkor haladhat a megkezdett irányban, ha a nemzet hozzájárul az ő törekvéseihez azáltal, hogy a képviselő- választásoknál neki többséget ad. Az uj választások alkalmával a nemzet cserben hagyta, nem adott neki többséget, s ezzel kimondotta azt, hogy nem akar azon az utón haladni, amelyen a ministerelnök ur őt vezetni akarta. Pedig akkor is mindent elkövetett a ministerelnök ur, hogy magának a többséget megszerezze, akkor is a pénznek nagy "mennyisége folyósittatott. Ezt ugyancsak utólag tudtuk meg, hogy . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, a házszabályok 214. §-a határozottan előírja, hogy a szónoknak napirenden lévő tárgytól eltérni nincs joga. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Összefügg !) Méltóztassék ehhez tartani magát; egyszer már kénytelen voltam figyelmeztetni a szónok urat a 213. §. alapján, most pedig figyelmeztetem a 214. §. alapján. Bikádi Antal : Asajtónak alkotmányjogi szempontból való megrendszabályozását akarom itt kimutatni és ebből a szempontból szükséges a megfelelő példát felhoznom, mert hiszen csak igy válik érthetővé ez az álláspont, amelyet én elfoglalok. Azt hiszem, mikor az elmúlt eseményeknek jogos kritikáját gyakorlom, akkor nem követek el olyasmit, ami miatt esetleg rendreutasítható volnék. Nem azért mondom ezt, mint hogyha az elnök úrral vitába akarnék bocsátkozni, csak indokolásául annak, hogy ezt az esetet felhoztam. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) A mostani kormány tisztában van azzal, hogy az ő magatartása olyan, hogy az a sajtóban a legélesebb kritikát hivja ki ; tisztában van azzal, hogy működése nem alkalmas arra, hogy a nemzetben rokonszenvet keltsen ; tisztában van azzal, hogy a megrendszabályozott sajtó, mely törvény hiányában is büntetést kapott azért, mert jogos bírálatot mert gyakorolni a kormány politikájával szemben, igenis, kihasználja ezt a legnagyobb mértékben a kormány ellen, hogy hangulatot keltsen ellene, hogy meggj'őződést és álláspontot alapozzon meg a nemzet nagy tömegeinél. Érzi azt a kormány, hogy sohasem birkózhatik meg a sajtó hatalmával és az ennek alapján keletkezett közhangulattal rendes törvényes eszközökkel; ép azért van szüksége arra, hogy ilyen kivételes, reakcziós intézkedéseket állítson be a törvényjavaslatba, mint amilyenek ebbe a javaslatba be vannak állítva. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tisztán ezt a czélt szolgálják a törvényKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. javaslat ezen intézkedései, midőn a sajtóra vonatkozó intézkedések legnagyobb részét a közigazgatósági hatóságok hatáskörébe utalják, amelyek eddig is nagy mérvben elősegítették a kormány önkénykedését, a kormány párturalmi politikáját (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amely közigazgatási hatóságoktól a jövőben még annyit sem várhatunk, mint amennyit most teljesítettek, abban a jövőben, t. i., amikor államosítva lesznek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor az u. n. kinevezett tisztviselők fognak az egész vonalon a sajtó fölött bíráskodni, a sajtó fölött intézkedni. De amidőn ezt a törvényjavaslatot törvénynyé akarja emeltetni a kormány, tudatában van ezeknek a következményeknek és tudja azt is, hogy ezzel a törvénynyel nemcsak ő, hanem minden következő kormány is saját képére formálhatja át a sajtót és ezáltal az ország érdekét a mindenkori kormánynak szolgáltatja ki korlátlanul. Vájjon lehet-e ezt meggondoltan, lehet-e ezt félelem nélkül, lehet-e ezt tartózkodás nélkül megtenni? Lehet-e ilyen módon kiszolgáltatni az ország érdekeit a mindenkori kormányoknak, amelyeknél, amint már az előbb is emiitettem, nagyon könnyen előfordulhat az az eset, hogy ezt a hatalmat, ezt a jogkört a nemzet érdeke ellen használják ki? Ezt a sajtójavaslatot nem lehet törvénynyé emelni az attól való félelem nélkül, hogy. az ország, a nemzet és a magyarság létérdekei lesznek veszélyeztetve ezáltal. A sajtó volt a legfőbb alkotmánybiztositékunk épen azáltal, hogy szabadon birálhatott és hálát adhatunk az Istennek, hogy ezt a kötelességét a sajtó híven, odaadással és eredményesen teljesítette. Most ezt az erős és hatásos fegyvert is ki akarja a kormány kezeinkből ragadni, hogy minden őrjöngő és létünkre törő kormány munkáját megkönnyítse és szabaddá tegye. Ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Rudnyánszky György jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Nehéz és talán háládatlan munka is vár már ilyenkor, a vita ilyen előrehaladott stádiumában a felszólalóra. Előttem felszólalt képviselőtársaim már letarolt mezőt hagytak hátra nekem, azonban ezen tarolás közben nagyon is kellemetlen munkát kellett végezniök, mert a sajtójavaslat letarolt mezején bizony csak dudvákat irthattak. Igaza van Bikádi igen tisztelt barátomnak, az egész sajtójavaslat, amint már nemcsak ő, hanem többen is megerősítették, a kormány hadjáratának egy ujabb fázisa a nemzeti közszabadságok intézményei ellen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különböző köröknek különbözők voltak a törekvései. A rómaiaknál pl. ugy a köztársaság virágzása alkalmával, mint későbben csak a panem et circenses hevítette a publikumot, 46