Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
£98. országos ülés 191í január 21-én, szerdán. 359 a szabad s ágtól félti a nemzetet. Hiszen alig van egyebe ennek a nemzetnek, mint a szabadságszeretete ! Hiszen ez tartotta fenn eddig is ezer esztendőn át ezt a nemzetet és valahányszor akadtak olyanok, akik a nemzeti jogok árubabocsátásával akarták volna ennek a nemzetnek érdekeit feláldozni és hatalmukat fenntartani, mindig talált módot és fegyvert a nemzet arra, hogy ezen embereket útjából félrelökje vagy megsemmisítse, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Attól lehet tartani most is, hogy nemzeti jogaink csorbításával akarják vezető embereink megtartani a hatalmat annak a szánalmas politikának a szolgálatában, amelyet épen az imént emiitettem. A kapitalizmus hatalma ellen is akar ezen javaslattal védekezni a minister ur és az előadó ur. Legalább megmondanák, hogy hogyan lehet ezt ezzel a javaslattal megcsinálni, mert ha a szegény embernek lehetetlenné teszik a lapaiapitást azzal, hogy kaucziót követelnek tőle, akkor kérdem, ki alapítson lapot. Csakis a vagyonos emberek alapithatnak lapot és ezzel az intézkedéssel teljesen átjátszszák a kapitalisták kezére a lapalapitás lehetőségét, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokan szemére hányták már felszólaló képviselőtársaink közül a kormánynak azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásánál nem volt kellő átgondolás. Ez különösen kitetszik a törvényjavaslat indokolásából, azonban leginkább kitűnik ez a kauczió kérdésénél, mert itt csakugyan igen sok az ellentmondás a törvényjavaslatban. A kaucziónál nincs megállapitva az, hogy a kauczió letétele után mennyi idő múlva áll be a kamatfizetés kötelezettsége. Nincs megmondva, hogy a letételtől vagy a lapalapitásra nyert engedély megadásának időpontjától kezdve jár-e a kamat. Nem hiszem ugyan, hogy a kormány arra gondolt volna, hogy a lap engedélyének megadásától kezdve fizettessék a kamat, mert ez az illető lapalapitónak óriási károsodásával járna, azonban még sem lett volna felesleges, hogy a kormány világosan kifejezze azt, hogy a kamatok a letételtől kezdve járnak. A javaslatnak a helyreigazitásról szóló része eshetik talán a legkevesebb kifogás alá, mert a legkevésbbé ártalmas. Azonban nekem az a tapasztalatom ezen a téren, hogy a helyreigazitási jog csak a tisztességes sajtóval szemben ér el eredményeket. Ha valakinek módja volt közvetlenül érezni a tisztességtelen sajtónak a hatását, akkor, sajnos, nekem volt alkalmam erre, mert nem hiszem, hogy valaki olyan tisztességtelen támadásnak lett volna valaha kitéve, mint amilyennek én voltam és hála Istennek, még sem ártott az meg. De annyit mondhatok, hogy a parazita újságírókkal szemben minden helyreigazitási jog kárba veszett, mert az előtt a tisztesség ismeretlen fogalom s százféle módot talál arra, hogy ízléstelen támadásokkal zaklassa az embert. De ha mégis minden áron szabályozni akarja a helyreigazitási jogot a kormány, akkor csak annyi megjegyzésem van erre, hogy a helyreigazításra túlságos hosszúnak tartom azt a harmincz napot, mert hiszen a helyreigazításnak jelentősége csak akkor van, hogyha a sérelmes czikk megjelenése után minél előbb lát napvilágot. A sajtójogi felelősség egyik legsérelmesebb intézkedése a javaslatnak, tulaj donképen ez az, ami a sajtót életgyökerében támadja meg. (ügy van ! a baloldalon.) Talán visszaéléseket is vissza lehet ezzel szorítani, de minden esetre meg fogja bénítani alkotmányos életünk terén az egészséges bírálatot és az annak alapján kialakulható egészséges közvéleményt. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedésével tulaj donképen ezt a czélt akarja elérni. Ugy látszik, hogy a kormányok már maguk is megsokalják azt a rengeteg pénzt, amelyet a választásokra költeni kell, mert ezen a téren az igények nem hogy csökkennének, hanem folytonosan szaporodnak, s azt hiszem, hogy magának a kormánynak is gondolatában van az, hogy a jövő képviselőválasztások alkalmával még sokkal több pénzt kell folyósítani. mint amennyit az eddigi választásoknál folyósítottak, s abban fő a feje, hogy ezt a rengeteg pénzt honnan fogja előkeríteni; de valahogyan az igényeket mégis ki kell elégitenie, vagy pedig más eszközökkel törekednie arra, hogy a többséget magának megszerezhesse. Azzal tisztában van a jelenlegi kormány, hogy az ő működése országos szempontból nem megnyugtató, tisztában van azzal, hogy működésével ugyan nem fog az országban többséget kapni, de azért az ország közvéleményével mégis szembe akar szállani és meg akarja azt a maga részére minden áron nyerni. Ez a törvényjavaslat is ezt a czélt szolgálja s annak különösen a sajtójogi felelősségről szóló része. A kauczió nem volt eddig sem, sem nálunk, sem más országokban a kártérítés alapjául kijelölve, mert sajtótörvényeink nem azt czélozták, hogy a sajtót bénítsuk meg, hogy a sajtót hallgattassuk el, hanem eddig az volt a sajtótörvénynek a czélja, hogy ha valaki bűncselekményt követett el, az bűnhődjék. Ez az intézkedés azonban magának a sajtónak megbénítására irányult; de ezzel azután a kultúrát is, a haladást is akadályozzuk. Minden kormánynak az ugyan a jelmondata, hogy a kultúrát és a haladást szolgálja, azonban nagyon sokszor csak jelmondat marad ez, mert bizony vannak reakcziós kormányok is, melyek a kultúrának és haladásnak nem barátai, de ezt csak azért nem merik bevallani, mert félnek a közvéleménytől és a külföld megítélésétől, de valóban nem tesznek a kultúrának érdekében semmit, vagy csak a legelodázhatatlanabb, a legsürgősebb intézkedéseket. Főleg pedig azért gyűlölik a sajtót, mert ez a leghatalmasabb eszköze annak, hogy a társadalmi és politikai életet a társadalom nagy, kulturálatlan tömegeivel is megismertessék és azokba oly ismereteket vigyenek be és terjeszszenek ott, amelyek a társadalmi kérdések és polir
