Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
348 Í9H. országos ülés 19ik január 2l-én, szerdán. nak, hanem minden intézkedés bizassék a bíróságra, vagy a polgárok bíróságára, a szabad esküdtszékre. Én nagyon szeretném kérdezni a ministerelnök urat és társait, hogy miért állanak elő ilyen intézkedésekkel ? Miért kobozzák el a gyülekezési jog szabadságát, a parlament szabadságát miért korlátozzák ? A kivételes intézkedések ilyen sorozata mindig a vég kezdetét jelenti. Ne kompromittálják Magyarországot, Magyarország alkotmányát, a magyar királyságot ilyen intézkedésekkel, palotaőri hajszákkal és egyebekkel, mert se a magyar alkotmány, se a magyar királyság nem szolgált rá egy desperado védelmére, (ügy van! Ugy van ! balfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom. Gr. Esterházy Mihály: A legutóbbi időben a teljes felfordulás előtt alkalmaztak ilyen rendszabályokat Portugáliában és Törökországban. És itt kérdést szeretnék intézni az oláh képviselőkhöz is, akik a sajtó üldözése ellen olyan hévvel szónokoltak. Hol vannak ők % Talán elpaktálták a sajtószabadságot is a demokratikus választójoggal együtt ? (Helyeslés balfelől.) A sajtószabadságért, a demokratikus választói jogért, a népjóléti intézkedésekért velük együtt küzdhetnénk ; meg vagyok győződve, hogy meg tudnók találni azt az alapot, amely a magyar állam fenhatóságának, a magyar szuppremácziának biztositása mellett meg tudná adni azt, ami a népé, tekintet nélkül arra, hogy oláh, rutén, vagy tót-e. Ezen kérdésekkel hozakodjanak ők elő most, e kérdésekkel szivesen foglalkozunk. Még egyszer kérdem őket, hol vannak % Továbbá nem világos ez a javaslat, hanem homályos ; nem tudjuk kihámozni e javaslatból, hogy mit szabad megirni, mit nem. Nem tudom, szabad-e megirni, hogy például egy kormány királyi kitüntetéseket pénzért árusít, vagy nem ? Nem tudom, hogy szabad-e megirni azt, hogy kártyabank engedélyezéseért borravalót követelt valaki vagy elfogadott ? Nem tudom, szabad-e megirni, hogy sószerződésekért valamely banktól egy minister, vagy több minister bizonyos províziókat követelt és kapott az állam kárára ? Ezek mind elvi kérdések, amelyeket tisztáznunk kell, még mielőtt a részletes tárgyalásba belemennénk. (Helyeslés balfelől.) Tisza István mindig a nemzeti akarattal hozakodik elő. Kérdezze meg a nemzetet, akar-e ilyen férczj avaslatot ? Kérdezze meg Tisza István azt a nemzetet, amely 1910-ben neki többséget adott, mert ő szerinte megutálta a koalicziót, kérdezze meg ezt a nemzetet az ő hároméves munkája, a 3 éves munkapárti uralom után, hogy kinek ad igazat ; \ogy igazat ad-e ennek a törvéirygyártó testületnek, vagy pedig igazat ad annak a magyar álláspontnak, annak az alkotmányos álláspontnak, amelyet mi képviselünk ? Kérdezze meg a nemzetet, hogy fenn kívánja-e tartani a sajtószabadságot és a birói függetlenséget ? Mert most, azt látjuk, hogy a különböző szabadságjogok számos intézkedés után ez országban meg lettek nyirbálva és csak két szabad és független testület maradt még meg. Ezek egyike a sajtó, másika a bíróság. A sajtószabadságnak ezzel a javaslattal meghúzta már a munkapárt a lélekharangot és az eddig elhangzott nyilatkozatok után joggal következtethetünk arra, hogy a bíróságot is nemsokára ugyanez a veszély fenyegeti. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Az a három nyilatkozat, mely a ministeri székekről elhangzott, bizony arra enged következtetni. Az első két nyilatkozatra már Bakonyi Samu t. barátom rámutatott. A harmadikra, amely a Csuha-Pavlik ügyből kifolyólag a ministerelnök ur ajkáról hangzott el, hogy »majd teszünk róla, hogy a bíróság ne avatkozzék be a parlament szuverénitásába« olyan kijelentés, amely mélyen sérti a birói méltóságot és mely kijelentés egy más országban . . . (Zaj és közbeszólások a baloldalon : kormánybukást vont volna maga után.) Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, ne zavarja a szónokot ! (Zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György (a jobboldalra mutat).: Onnan kezdtek kiabálni ! Elnök : Ismételten kérem Szmrecsányi György képviselő urat, maradjon csendben. (Zaj a baloldalon.) Gr. Esterházy Mihály: Ausztriában egy sokkal kisebb jelentőségű esetből kifolyólag, amidőn egy bíró egy vidéki tárgyaláson, valamely kávéházi vagy vendéglői botrányból kifolyólag, azt mondta, hogy ez a szereplés a tisztikar szellemére vet különös világot és amikor ezzel kapcsolatban az akkori igazságügyminister ezt a parlamentben szóvá tette, hogy a tisztikart rehabilitálja, olyan felzúdulás keletkezett, hogy a ministernek szinte bocsánatot kellett kérnie és azután kijelentette, hogy ő ezzel nem akarta sérteni a birói függetlenséget, hanem ő csak a tisztikar reputáczióját akarta megvédelmezni. De érthető is az az idegeskedés, amelylyel a túloldalon a bíróság határozatait fogadják, amelyek nem voltak a kormányra kedvezők. Elnök : Figyelmeztetem a szónokot, hogy most a sajtójogi javaslatot tárgyaljuk, nem pedig a birói függetlenségre vonatkozó javaslatot. (Zaj a baloldalon.) Sághy Gyula : Összefügg vele ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: A birói hatalom megnyirbálása ! Gr. Esterházy Mihály: Sőt szembehelyezkedtek a túloldalon azzal az angol példával, hogy Tisza István : can do no wrong. Amikor azt kell látnom, hogy a többség nem képviseli a demokratikus haladást, sőt ennek még csak tanújelét sem adja, hogy a kor szellemét megértő konzervativizmusnak sem híve, hanem tisztán párthatalmi politikát követ, világos, hogy ezért tartja szükségesnek, hogy egyik legnagyobb ellenségét,