Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

4.9S. országos ülés 1914 január 2l-én, szerdán. 349 a sajtót is megrendszabályozza. Teljes bizalmat­lansággal viseltetem ennélfogva ugy a kormány, mint a mai többség ellen s a javaslatot nem foga­dom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Remélem, hogy küzdelmünk meg fogja hozni a maga gyümölcsét, mert ezen országban már ezer és ezer hang kiált fel : »quo usque tandem« . . . ! Büntetlenül nem lehet vétkezni, a nemezis minden­kit utolér. (Igaz 1 ügy van ! a baloldalon.) A revol­vergolyókat elháríthatta a sors a ministerelnök ur fejéről, de előbb-utóbb rászabadul a nemezis és lefogja taszítani őt és pártját abba a mélységbe, ahonnan nincs feltámadás többé sohasem. (Élénk helyeslés a baloldahn.) A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Almássy László jegyző: Gedeon Aladár! Gedeon Aladár: Midőn a sajtó javaslathoz én is felszólalok, egyáltalában nem áltatom magamat azzal a tévhittel, mintha esetleg ujabb argumen­tumok felsorakoztatása által a sajtójavaslaton csak a legkisebb változtatást is sikerülhetne elérnem, A vita egész folyamán már olyan meggyőző argu­mentumokat és olyan erős érveket hoztak fel a javaslat ellen és az ékesszólásnak oly fegyvereível, hogy ezeknél ujabbakat felhoznom és szebben elő­adnom ugy sem lehetne. És az eredmény mi lett ? A munkapárt azért, mert ezek az érvek az ellenzék oldaláról hangzottak el, ab ovo a visszautasítás álláspontjára helyezkedett, (ügy van! bilfelől.) A legokosabb, a leghelyesebb ellenérvek megdönté­sére és visszautasítására elegendő volt az, hogy az az érv, a mi oldalunkról származott. Ha ily körülmények között mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert mélyen átérezvén azokat a veszedelmeket, amelyeket a javaslat a közszabad­ságra és a közérdekre magában foglal és magában rejt, kötelességemnek tartom, hogy amennyire erőmtől telik, én is mindent elkövessek ezen javas­lat törvénynyé válása ellen. (Élénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Még csak az sincs szándé­komban, hogy — még ha tudnék is — érdekes dol­gokat mondjak, mert hiszen úgyis eléggé láttuk, hogy bármilyen érdekes beszédek hangzottak is itt el, a túloldal minél kevesebb figyelmet fordított ezen beszédek meghallgatására. (Ugy van ! baljelöl.) Az önök akaratából tárgyalunk itt naponként 8 órán keresztül és már nem egyszer láttuk, hogy midőn az ellenzék a tárgyalásra szánt időn túl csak rövid idővel is beszél és foglalkozik a tárgygyal, önök már türelmetlenek, nézegetik az órát és sze­retnék, ha már vége volna. ( Ugy van ! balfelöl. Moz­gás és ellenmondások a jobboldalon.) Hogy mennyire tartják érdemesnek megfigyelni az egyes beszé­dekben felhozott argumentumokat, annak nagyon szép példáját láttuk Bakonyi Samu igen tisztelt képviselőtársam beszéde alkalmával, amely tar­talmas és egész ideje alatt érdekes beszéd fo­lyamán egy ideig nélkülözni voltunk kénytelenek ben az igazságügyminister urat, az igazságügyi államtitkár urat és az előadó urat. (Felkiáltások bal felől: Most sincsenek itt ! Ellenmondások jobb­felől.) És midőn ezt közbeszólás alakjában szóvá tették az ellenzéki képviselők, elnöki rendreutasi­tásban részesültek, (ügy van ! baljelől.) A javaslat egyes szakaszaiban foglalt hibás és téves rendelkezésekkel csak nagyon röviden akarok foglalkozni. Majd a részletes vita során legyen szabad azokkal bővebben előhozakodnom. Mostani felszólalásomban csak két szempontot akarok figyelembe venni. Az egyik az a kérdés, hogy vájjon alkalmas időben hozzák-e elő a tör­vényjavaslatot, (Elénk helyeslés a baloldalon.) a másik pont pedig arra a sok veszedelemre és kárra vonatkozik, amelyet ez a törvényjavaslat a köz­szabadságokra vonatkozólag magában foglal. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A történelem vagy valamely idegen érdeklődő szempontjából nagyon érdekes időket élünk. A tör­ténelemnek lesz majd mit feljegyeznie a mai idők­ről. (Ugy van ! baljelől.) Ha egy idegen utazó járkál itt közöttünk, igazán mint érdekes látványosságot szemlélheti az itt uralkodó állapotokat, azonban nemzeti szempontból mérhetetlenül károsak és veszedelmesek ezek. (ügy van! baljelől.) Ha egy antropológus kutatása tárgyává kí­vánja tenni azt, hogy vájjon a mai Magyarországon élő magyarok tényleges, vérbeli leszármazottjai-e az Árpád vezérlete alatt ide bejött hóditó és hon­alapító magyaroknak, egyik legerősebb és leg­biztosabb argumentumát a történelemből vehetné és ha figyelemmel kisérné a történet állandóan megismétlődő jelenségeit, mint biztos tényt álla­pithatná meg azt, hogy igenis vérbeli magyarok vagyunk. (Ugy van ! baljelöl.) Már zent István óta örökké küzd a magyar a magyar ellen. (Ugy van ! baljelől. Felkiáltások a jobboldalon : Sajnos !) Gondoljunk a szent István alatti lázadásra. (Mozgás jobbjelől.) Ez igy van, kérem. Vagy T gon­doljunk az Árpád-házbeli királyoknak egymás e'leni harczaira, midőn apa a fia ellen, testvér a testvér ellen harczolt. (Ugy van! baljelöl. Hall­juk ! Halljuk !) Vagy ha tovább menve a mohácsi vészt nézzük, a nemzet akkor is kétfelé oszlott; az egyik a törökkel, a másik a némettel tartott s egymás ellen harczolt. Gondoljunk a labancz­világra, gondoljunk az 1849-iki muszkavezetőkre ... Szmrecsányi György: Mindennél rosszabb a mungóvilág ! (Derültség baljelől.) Gedeon Aladár: Ma is ilyenféle időket élünk, amidőn ahelyett, hogy egymást megértve, váll­vetve dolgoznánk és harczolnánk, egymás elleni küzdelemben fecséreljük el a nemzeti erőket. Meg­csinálják a békességet, a paktumot az országban élő különböző nemzetiségekkel, akiknek magyaros érzelmeiről még eddig nem igen birunk tudomás­sal. Megcsinálták a békét a horvátokkal, meg a románokkal s a quod uni justum, alteri aequum elvénél fogva kell következnie a szerbnek, a rutén­nek, a tótnak és Isten tudja, micsoda nemzeti­ségieknek ; de hogy a magyarok mikor kerülnek sorra, azt igazán nem tudom. Azt hiszem, hogy nem fognak soha sorba kerülni, sőt meggyőződé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom