Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

4.9S. országos ülés 1914 január 2l-én, szerdán. 349 a sajtót is megrendszabályozza. Teljes bizalmatlansággal viseltetem ennélfogva ugy a kormány, mint a mai többség ellen s a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Remélem, hogy küzdelmünk meg fogja hozni a maga gyümölcsét, mert ezen országban már ezer és ezer hang kiált fel : »quo usque tandem« . . . ! Büntetlenül nem lehet vétkezni, a nemezis mindenkit utolér. (Igaz 1 ügy van ! a baloldalon.) A revolvergolyókat elháríthatta a sors a ministerelnök ur fejéről, de előbb-utóbb rászabadul a nemezis és lefogja taszítani őt és pártját abba a mélységbe, ahonnan nincs feltámadás többé sohasem. (Élénk helyeslés a baloldahn.) A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Almássy László jegyző: Gedeon Aladár! Gedeon Aladár: Midőn a sajtó javaslathoz én is felszólalok, egyáltalában nem áltatom magamat azzal a tévhittel, mintha esetleg ujabb argumentumok felsorakoztatása által a sajtójavaslaton csak a legkisebb változtatást is sikerülhetne elérnem, A vita egész folyamán már olyan meggyőző argumentumokat és olyan erős érveket hoztak fel a javaslat ellen és az ékesszólásnak oly fegyvereível, hogy ezeknél ujabbakat felhoznom és szebben előadnom ugy sem lehetne. És az eredmény mi lett ? A munkapárt azért, mert ezek az érvek az ellenzék oldaláról hangzottak el, ab ovo a visszautasítás álláspontjára helyezkedett, (ügy van! bilfelől.) A legokosabb, a leghelyesebb ellenérvek megdöntésére és visszautasítására elegendő volt az, hogy az az érv, a mi oldalunkról származott. Ha ily körülmények között mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert mélyen átérezvén azokat a veszedelmeket, amelyeket a javaslat a közszabadságra és a közérdekre magában foglal és magában rejt, kötelességemnek tartom, hogy amennyire erőmtől telik, én is mindent elkövessek ezen javaslat törvénynyé válása ellen. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Még csak az sincs szándékomban, hogy — még ha tudnék is — érdekes dolgokat mondjak, mert hiszen úgyis eléggé láttuk, hogy bármilyen érdekes beszédek hangzottak is itt el, a túloldal minél kevesebb figyelmet fordított ezen beszédek meghallgatására. (Ugy van ! baljelöl.) Az önök akaratából tárgyalunk itt naponként 8 órán keresztül és már nem egyszer láttuk, hogy midőn az ellenzék a tárgyalásra szánt időn túl csak rövid idővel is beszél és foglalkozik a tárgygyal, önök már türelmetlenek, nézegetik az órát és szeretnék, ha már vége volna. ( Ugy van ! balfelöl. Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Hogy mennyire tartják érdemesnek megfigyelni az egyes beszédekben felhozott argumentumokat, annak nagyon szép példáját láttuk Bakonyi Samu igen tisztelt képviselőtársam beszéde alkalmával, amely tartalmas és egész ideje alatt érdekes beszéd folyamán egy ideig nélkülözni voltunk kénytelenek ben az igazságügyminister urat, az igazságügyi államtitkár urat és az előadó urat. (Felkiáltások bal felől: Most sincsenek itt ! Ellenmondások jobbfelől.) És midőn ezt közbeszólás alakjában szóvá tették az ellenzéki képviselők, elnöki rendreutasitásban részesültek, (ügy van ! baljelől.) A javaslat egyes szakaszaiban foglalt hibás és téves rendelkezésekkel csak nagyon röviden akarok foglalkozni. Majd a részletes vita során legyen szabad azokkal bővebben előhozakodnom. Mostani felszólalásomban csak két szempontot akarok figyelembe venni. Az egyik az a kérdés, hogy vájjon alkalmas időben hozzák-e elő a törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés a baloldalon.) a másik pont pedig arra a sok veszedelemre és kárra vonatkozik, amelyet ez a törvényjavaslat a közszabadságokra vonatkozólag magában foglal. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A történelem vagy valamely idegen érdeklődő szempontjából nagyon érdekes időket élünk. A történelemnek lesz majd mit feljegyeznie a mai időkről. (Ugy van ! baljelől.) Ha egy idegen utazó járkál itt közöttünk, igazán mint érdekes látványosságot szemlélheti az itt uralkodó állapotokat, azonban nemzeti szempontból mérhetetlenül károsak és veszedelmesek ezek. (ügy van! baljelől.) Ha egy antropológus kutatása tárgyává kívánja tenni azt, hogy vájjon a mai Magyarországon élő magyarok tényleges, vérbeli leszármazottjai-e az Árpád vezérlete alatt ide bejött hóditó és honalapító magyaroknak, egyik legerősebb és legbiztosabb argumentumát a történelemből vehetné és ha figyelemmel kisérné a történet állandóan megismétlődő jelenségeit, mint biztos tényt állapithatná meg azt, hogy igenis vérbeli magyarok vagyunk. (Ugy van ! baljelöl.) Már zent István óta örökké küzd a magyar a magyar ellen. (Ugy van ! baljelől. Felkiáltások a jobboldalon : Sajnos !) Gondoljunk a szent István alatti lázadásra. (Mozgás jobbjelől.) Ez igy van, kérem. Vagy

T gondoljunk az Árpád-házbeli királyoknak egymás e'leni harczaira, midőn apa a fia ellen, testvér a testvér ellen harczolt. (Ugy van! baljelöl. Halljuk ! Halljuk !) Vagy ha tovább menve a mohácsi vészt nézzük, a nemzet akkor is kétfelé oszlott; az egyik a törökkel, a másik a némettel tartott s egymás ellen harczolt. Gondoljunk a labanczvilágra, gondoljunk az 1849-iki muszkavezetőkre ... Szmrecsányi György: Mindennél rosszabb a mungóvilág ! (Derültség baljelől.) Gedeon Aladár: Ma is ilyenféle időket élünk, amidőn ahelyett, hogy egymást megértve, vállvetve dolgoznánk és harczolnánk, egymás elleni küzdelemben fecséreljük el a nemzeti erőket. Megcsinálják a békességet, a paktumot az országban élő különböző nemzetiségekkel, akiknek magyaros érzelmeiről még eddig nem igen birunk tudomással. Megcsinálták a békét a horvátokkal, meg a románokkal s a quod uni justum, alteri aequum elvénél fogva kell következnie a szerbnek, a ruténnek, a tótnak és Isten tudja, micsoda nemzetiségieknek ; de hogy a magyarok mikor kerülnek sorra, azt igazán nem tudom. Azt hiszem, hogy nem fognak soha sorba kerülni, sőt meggyőződé-