Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

4.98. országos ülés Í9M január 21-én, szerdán. 345 Istvánnak akarata. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ennek az akaratnak érvényesítésére volt szükség Pavlikra, palotaőrségre, uj házszabályokra stb., és hogy most már a só- és pinkapénz ne legyen többé a többségi elvre nézve kellemetlen megvilágításban tárgyalható, volt szükség legújabban egy aj sajtótörvényre. (Igaz! Ugy van! baloldalon.) Az eddigi események, valamint a ház ezen oldalán elhangzott felszólalások, ugy tudom, a többség egyes tagjaiban a többségi elvtől eltérő felfogásokat juttattak érvényre. De ezen tisztelt urakat hiába keresem itt s ha itt is ülnek a padsorok közt, hiába várom, hogy véleményüket szabadon hangoztassák, az ország közkincsévé tegyék. Ez onnan van, mert a többségi akarat ugyan megvan, de ha a többségben valakinek akarata, meggyőződése nem vág össze a ministerelnök ur akaratával, akkor ezen akarat nem érvényesülhet a nyilvánosság előtt, legfeljebb végrendeletekben vagy pedig a poprádi állomáson juthat kifejezésre. (Derültség és taps a aloläálon.) Posgay Miklós: Szűk magánkörben szidják a ministerelnököt! Gr. Esterházy Mihály : Mikor e javaslatot nézem, szeretnék összehasonlitást tenni más művelt nemzeteknek hasonló törvényjavaslataival. Szeretném, ha ez a ház a nemzet alkotmányának temploma lenne, hol közös egyetértéssel és megértéssel vizsgáljuk a törvényeket, keressük az összes nemzetek törvényhozásaiban a legjobb intézkedéseket és ezeket a mi sajátságos viszonyainkhoz átalakítva életbeléptethetjük és egy olyan törvényt alkothatnánk, mely szabadságainkat biztositja, a demokratikus fejlődést elősegíti és az ország hírnevének, dicsőségének emeléséhez hozzájárul. (Helyeslés balfelől.) De sajnos, ezt nem tehetjük. A mi sajátos viszonyaink nem engedik meg, hogy ilyen összehasonlításokat tegyünk. A művelt Nyugaton hiába keresem a hasonlatokat, hiába keresem a hasonló alkotásokat. Közelebbről kell hasonlatainkat venni és ha körülnézek, egyedül Horvátországnál állapodhatom meg, de, sajnos, Horvátországban is sokkal liberálisabb, sokkal szabadabb sajtóintézkedések vannak, mint Magyarországon. Szmrecsányi György: A román lapok most irnak, amit akarnak. Gr. Esterházy Mihály: Az előttünk fekvő javaslatnak 1. §-a azt a fenséges elvet hirdeti, hogy sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait, azonban ennek az 1. §-nak szép elvét lerontja a többi szakasz. Az általános részhez fűzött indokolás fenséges igazságai élénk ellentétben állanak a javaslat intézkedéseivel és bár önök azt mondják, hogy e javaslatot a koaliczióból vették át, rá kell mutatnom, hogy milyen óriási különbségek vannak a koaliczió idejében készült törvénytervezet és e törvényjavaslat között. Ezekre a különbségekre részletesen rámutatott már Benedek János t. barátom. Az ő fejtegetéseihez mindenben hozzájárulok, csak még egy pár KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. momentumra kívánom az önök figyelmét felhívni. (Halljuk! a baloldalon.) A koaliczió idejében készült törvénytervezetben a lapbetiltások és egyéb felfüggesztő rendelkezések végrehajtására mindenütt, a független bíróság delegálását vették tervbe, ebben a javaslatban azonban minden ilynemű intézkedés a politikai hatóságokra, vagy az önkormányzati hatóságokra van bizva, amelyekről tudjuk, menynyire befolyásolhatók, mennyire jármába hajthatók annak a párturalomnak, amely őket ki tudja használni. (Ugy van! balfelől.) Szmrecsányi György: Ez a bihari szisztéma! Gr. Esterházy Mihály: Mint mondottam, az általános indokolás nagy részével a ház ezen oldalán ülők valamennyien egyetértenek, de a részletes indokolás is — hogy csak az 1. §-hoz fűzött kommentárt vegyem -— szépen fejti ki a sajtó hivatásáról, a sajtó működéséről hirdetett elveket. Az 1. §-hoz fűzött indokolás azt mondja, hogy a sajtó éltető eleme a szabadság, az emberiség egyetemes fejlődését bénítaná meg és a nemzet alkotmányos jogait csorbítaná, aki kísérletet tenne arra, hogy visszafejleszsze a közéletnek ezt a hatalmas arányokban előre törő, a művelődés nagy értékeit a legszélesebb néprétegekkel közvetítő szervét. A javaslat 1. §-a ehhez képest azzal véli legjobban megjelölni a javaslat fő elvét, hogy kimondja, hogy sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait. Ez a szép indokolás azonban a javaslat intézkedéseivel a legteljesebb ellentétben van, mert amit az 1. §. mint szabadsá-gjogot állapit meg az elé a többi paragrafus mind egy-egy korlátot emel, egy-egy akadályt állit, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)' ugy hogy a szabad gondolat, mihelyt testet ölt, okvetlenül elbukik azon számos akadályok egyikén. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György : Az ellentét szinte nevetséges az első szakasz és a többi közt ! Gr. Esterházy Mihály: Mikor ezt a javaslatot a hoTvát törvénynyel hasonlítom össze, rá kell mutatnom arra, hogy a sajtóról szóló első horvát törvényt 1875-ben hozták meg, s ha jól tudom, május 15-ikén lépett érvénybe. Azonban 1907-ben a magyar és horvát koaliczió kormányzata alatt egy valamivel liberálisabb, szabadabb szellemű törvényt hoztak és az 1875-iki törvénynek több életbevágó paragrafusát liberális irányban kiterjesztették és módosították. Az első, amit ki kell emelnem az, hogy az igazságügyminister ur valódi ámítást követ el azzal, hogy a törvényjavaslathoz mellékeli a régi reakczionárius horvát törvényt, azonban az 1907. évi horvát törvényt az abban eszközölt lényeges módosításokkal tendencziózusan elhallgatja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert azt igazán nem tudom feltételezni, hogy a minister ur és az egész ministerium ezen törvény létezéséről nem tudott volna. 44