Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
346 WS. országos ülés 1914 január 2l-én, szerdán. Balogh Jenő igazságügyminister: Akkor nem volt hatályban! Gr. Esterházy Mihály : Miért hallgatott erről Balogh minister ur? A Tisza-kormány törvénye, ha azt a horvát törvénynyel összehasonlítjuk, sokkal reakczionáriusabb s a horvát törvény ehhez képest nagyon is liberálisnak mondható. Az előttünk lévő javaslat sokkal szigorúbb a kiadás és a terjesztés feltételei tekintetében, különösen ha a javaslat 8—19. §-ait szembeállítjuk az uj horvát törvény 3. a), b és c §-aival. A horvát törvény 1. §-a azt állapitja meg, hogy nyomtatvány kiadásához óvadékra szükség nincs. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar javaslatban az 5. §. azt mondja, hogy a választásnál használt sajtótermékek, ha tartalmuk csupán a választásra szükséges adatokra szorítkozik, szabadon terjeszthetők és a felelős szerkesztő nevét nem kell kitenni. Hát én nem tudom, mik azok a választáshoz szükséges adatok. Amikor a politikai hatóság birálja el ezeket a szükséges tudnivalókat, bizonyos vagyok benne, hogy ezek a minimumra redukáltatnak. Ha már törvényt hozunk és ebben a törvényben számos paragrafus állapit meg tiltó intézkedéseket, számos paragrafus részletesen kiterjeszkedik arra, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni, akkor egy ilyen latitude-öt egy javaslatban nem szabad meghagyni, (Ugy van ! balfelől.) különösen nem szabad nálunk, ahol minden latitude-öt, minden rendelkezésre álló kibúvót nagyon is ki tudnak használni, nagyon is vissza tudnak vele élni. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A sajtótermékek terjesztéséről szóló 9. §. .mondja ugyanazt, amit a horvát törvény 1. §-a, illetőleg annak első bekezdése mondja azt, hogy sajtóterméket a törvény korlátai közt mindenki szabadon terjeszthet. Ez tulaj donképen ismét az 1. §. megszorítása és részben pleonazmus is. Nagyon helyes dolog, hogy az igazságügyi bizottság a 9. §. második bekezdésében keresztülvitte azt a módosítást, amely szerint : >>A m. kir. posta és postai szállítást teljesítő minden közforgalmi és közlekedési vállalat oly sajtóterméket, amelynek terjesztése a 10. §. szerint eltiltva nincs, azonos dijakért szállítani köteles.* Azonban én nem találok intézkedést az egész törvényjavaslatban arra, hogy egyes lapok ne legyenek kitilthatok pályaudvarokról, tőzsdékből és egyéb olyan üzletekből, ahol a mindenkori kormányhatalom annak tulajdonosaival vagy bérlőivel szemben pressziót tud gyakorolni. Ilyen biztosítékokra igenis szükség van, mert ma is látjuk, hogy nagy lapok, mint a »Pesti Hirlap«, »Pesti Napló«, »Magyarország« ki vannak tiltva a pályaudvarokról, anélkül, hogy bírói ítélet megállapította volna a kitiltásra szolgáló okot. Most, amikor ezt a sajtótörvényjavaslatot tárgyalják, elvárhatták volna azok a lapok, hogy amikor úgyis száz meg száz megszorítást akarnak életbeléptetni ellenük, legalább biztosítsák őket egy kis jóakaratnak megmutatásával és ezt a kitiltást visszavonták volna. Szmrecsányi György: Mert Lukácsot támadták és a panamákat, hát kitiltották ! (Zaj jobbfelől.) Muzsa Gyula : Ki az a Lukács ? Szmrecsányi György: A tisztelt barát! Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat, ne szóljon folyton közbe. Gr. Esterházy Mihály: A 11. §-ban azt látjuk, hogy a kiadónak a sajtótermékek utczai terjesztéséhez hatósági engedélyre van szüksége. Az 1.907. évi horvát törvénynek 3. a) §-a szintén liberálisabban intézkedik, mert kimondja, hogy aki saját vagy idegen időszaki folyóiratot utczán vagy nyilvános helyeken akár személyesen, akár mások közvetítésével árusítani kivan, szándékát annál a rendőrhatóságnál, melynek kerületében az árusítást gyakorolni óhajtja, bejelenti és ugyanattól megfelelő engedélyt kérni tartozik. E bejelentésnek magában kell foglalni a bejelentő elő- és utónevét, lakhelyét, életkorát, úgyszintén az árusítást végző egyénnek elő- és utónevét, életkorát, valamint az árusítandó nyomtatvány megjelenését. A rendőrség törvényes akadály nem létében nyolcz nap alatt kiállítja a kért engedélyt és az árusításra jogosított minden egyes személy részére különkülön szóló igazolványt, melyet az árusítás közben mindenkor magával vinni és kívánatra a hatósági közegeknek előmutatni köteles.* És ugyancsak a 3. c) §. azt mondja, hogy : »árusitással csak életük 14-ik évét már betöltött, ragályos betegségben nem szenvedő egyének foglalkozhatnak.* Az Összefüggés kedvéért vettem ezen két paragrafust, mert az előttünk fekvő törvényben csak a 13. §. intézkedik erről, t. i., hogy sajtótermékek utczai terjesztésével csak azok foglalkozhatnak akik az illetékes rendőrhatóságtól erre igazolványt kapnak ; az igazolvány rendszerint csak attól tagadható meg vagy vonható el, aki életének 18-ik évét még nem töltötte be. — Itt azt kérdem, hogy miért szükséges a 18-ik életév betöltése ahhoz, hogy valaki az utczán sajtótermékeket árusíthasson, miért ne kereshetné meg az a 14—15 éves gyermek ezzel kenyerét, pláne mikor preczedens van arra, hogy Horvátországban már 14 éves korukban foglalkozhatnak ezzel. Nem tudom és nem. hiszem., hogy Magyarországon a gyerekek fejletlenebbek volnának, mint Horvátországban s ne volna annyi intelligencziájuk, hogy 14 éves korukban meg ne tudnának felelni a sajtópéldányok terjesztésével járó nagy szellemi megerőltetésnek. (Ugy van! balfelől.) A 11. § egy helyes dolgot is megállapít, t. i. olyan sajtóterméknek utczai terjesztését tiltja, illetve azoknak terjesztését nem is engedélyezi, amelyek nemzetiségi, osztály- vagy hitfelekezet elleni gyűlöletet ébresztenek vagy annak ébresztésére alkalmasak, vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalják anélkül, hogy ezt a közérdek kívánná. Ez helyes intézkedés, de biztosabb volna, ha ezen
