Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-497

?>?>8 W7. országos ülés Í91'i január 20-án, kedden. ugyan mindenki gondolatait, de — itt jön az a hipokrizis — araikor az elvet meg kell valósítani, fentartom, rezelválom magamnak, hogy saját hatalmi érdekeimnek megfelelő módon tudjam kezelni az elvből folyó kérdést. (TJgy van! a haloldalon.) A részletes tárgyalásra tartozik s azért csak röviden megemlítem, hogy hiányosnak tartom a javaslatnak a hirdetésekről rendelkező részét is. Az igazságügyminister ur nagyon félti a pornografikus könyvektől épen az ifjúságot, de azért a pikáns könyvek hirdetését innen kihagyta volt; ugyancsak kihagyott egy csomó más fontos dolgot is, amelyeket a részletes tárgyalás során leszek bátor szóvá tenni. Szándékom volt a fokozatos felelősség kérdéséről is bővebben nyilatkozni (Halljuk! Halljuk! balfelöl) és álláspontomat ebben a kérdésben a t. ház elé vinni. Minthogy azonban épen ezt a kérdést az előttem szólott Vertán Endre t. képviselőtársam igazán gyönyörűen, az eszme nagyságának és magasztosságának megfelelően fejtegette, a magam részéről megelégszem azzal, hogy teljes mértékben aláirom azokat, amiket ő mondott és azokat teljesen magamévá teszem. Egy-két megjegyzést azonban sporadikusan beillesztve meg kell tennem. Az igazságügyminister ur az igazságügyi bizottság szövegére hivatkozott, amely kétségtelenül előrehaladást tartalmaz a javaslatnak eredeti szövegével szemben. Itt megint igazolom azt az állításomat, hogy tele vagyunk hipokrizissel. Ne mondja nekem senki, hogy ebben a javaslatban fokozatos és kizáró felelősség van. Az igen t. minister ur hivatkozott és letette a ház asztalára Einkey Ferencz nyilatkozatát; amelyből azt, ami erre vonatkozik, kiírtam magamnak, fel is olvastam volt, amely szerint igenis megállapítható, hogy ez a szabadelvű gondolkodásnak megfelelő rendelkezés és hogy a mostani javaslatban a fokozatos és kizáró felelősség van statuálva. Ez egyszerűen ténybeli tévedés, amely nem áll meg, akár jóhiszemüleg, akár rosszhiszemüleg mondatott, mert az 1848-iki sajtótörvényben igenis a fokozatos és kizáró felelősség volt megállapítva. Nagyon helyesen mutatott reá Vertán Endre az anonimitás szükségére. Az anonimitásra nekünk nagyon sokszor igen nagy szükségünk van, viszont tudjuk, hogy azáltal, hogy maga a czikk megjelenik, sokszor értékesebbé válik, mert eltűnik a személyiség, a személy kérdése háttérbe vonul és a tárgyilagosságtól a czikk béltartalmának súlya növekedik értékében és t, ház, mondom, nem akarok ismételten kitérni e kérdésre, de rá akarok mutatni, hogy az 1848-iki törvény igenis a fokozatos és kizáró felelősséget statuálta. Elég helytelen, sőt nem szegyeiéin kimondani, törvényellenes a Curiának gyakorlata, mondom helytelen, de törvényellenes is volt, (Mozgás a balés a szélsöbaloldalon.) amikor már több mint 3 esztendeje teszi, hogy akkor, amikor a törvény kizáró felelősséget állapit meg, akkor bizonyos fokon több személyt von be a bűnvádi eljárás keretébe, sőt le is sújtott azokra. Mert nekem senkise mondja, hogy ha én akár a felbujtót, akár mást, de részest, a kizáró felelősség mellett a szerző mellett bezárok, hogy az kizáró felelősség volna. Ez egy bezáró felelősség, az nem fokozatos és nem kizáró. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.)Igen, itt is megmentünk a fokozatosság elvéből valamit, amint helyesen fejtette ki Vertán Endre előttem szólt t. képviselőtársam: a kumuláczió van adva a legtehetetlenebb és majdnem azt a kifejezést használtam non sens fogalom szerint; a legtehetetlenebb, az általános büntetőfogalmak szerinti felelősség kumulácziója ez a fokozatos felelősség elvével. Hiába jön nekem a t. minister ur jóhiszeműen a belgiumi példákkal, mert ha belgiumi példával jön, azt mondom, mutasson a t. minister ur 1830 óta egyetlenegy politikai sajtópert Belgiumban és ha egyet is fog mutatni, akkor deferálok, de amíg ez nem történik, addig ne jöjjön belgiumi példával, mert egészen más viszonyok vannak ott, mások mint a mieink, ott más viszonyok vannak, ahol a politikai érettség, a kultúra, az éghajlati befolyások, az emberek higgadtsága, meggondoltsága, majdnem hidegvérüekké tette őket, ott az ilyen viszony irányadó és más törvények kellenek, mint nálunk, ahol nem kell sokat igazolni, a politika sajtóperek napirenden voltak és vannak. Én erre vonatkozólag nem akarok bővebben szólni, csak arra mutatok rá, hogy elfogadok mindent, csak azt nem, hogy az általános büntetőjogi felelősséget kumulálják a fokozatos felelősség elvével és erre nézve Finkey Ferencz vagy akárki más hiába mondja, hogy itt a felelősség fokozatos és kizáró, mert ezt én nem akczeptálom és azt mondom, hogy aki ily álláspont mellett kitart, az nemcsak bipokrita, hanem ismét alkalmat ad arra, hogy esetleges jóhiszeműségét kétségbe vonják. Ez a javaslat nem a fokozatos és kizáró felelősséget tartalmazza, hanem a kumulatív felelősséget, olyat, a melyet sem Belgium, sem más ország nem mutat és ha mutatna, nekünk példaképen nem szolgálhat. (TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Minthogy a kártérítés kérdéséről akartam szólni, azt utoljára hagyom és csak röviden az előzetes lefoglalásról szólok. Sajnálom, sok tekintetben e kérdésben még az ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaim felfogásával is némileg ellentétben vagyok. Én az előzetes lefoglalás kérdését a magam részéről nem annyira elvi, mint közönséges technikai kérdésnek tekintem és pedig azért, mert a technika mai berendezése mellett, amikor 10—15—20, vagy ha tetszik, több rotácziós gép ezerszámra ontja a példányokat, lehetetlen a királyi ügyészt, vizsgáló-