Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-497

336 497. országos ülés 191b január 20-án, kedden. Elnök: Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu: Senkinek eszébe sem juthat, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz! Szmrecsányi György: így nem lehet tárgyalni! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Szmrecsányi György képviselő urat rendreutasítom! (Helyeslés jobbfelöl. Folytonos zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: A miniszternek nem lehet feleim? (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza képviselő urat pedig kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Csak kérdést intézek! Szmrecsányi György: A minister beszélt erről, most felel rá. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat kérem, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni! (Felkiáltások a baloldalon: JönneJc már a mungők!) Szmrecsányi György: Még nem kell szavazni! (Mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Dezső: Á képviselőház 1914 január 15. napjáról felvett napló szerint Balogh Jenő igazságügyminister ur . . . és itt előre kell bocsátanom, hogy a sajtótörvény 24. §-ának 1. pontja tartalmaz egy rendelkezést a nyomdai alkalmazottak sztrájkjára vonatkozólag, amiről szólani akarok néhány szót . . . Elnök (csenget): Nekem ez ellen nincs kifogásom, nem is volt; én csak arra kértem a képviselő urat, sziveskedjék fejtegetéseit a napirend tárgyához fűzni, miután a sztrájk kérdésében már a tárgytól nagyon elkalandozott. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és ellentmondás a baloldalon.) Polónyi Dezső: . . . a következőket mondotta (olvassa) : »Ami a sztrájkjog kérdését illeti, fenntartom, hogy magának a sztrájknak intézménye kell, hogy minden törvényhozásban, tehát a magyar törvényhozásban is megengedett legyen. E tekintetben nagyon éles ellentétben állok egyes képviselő uraknak, akik a javaslatot onnan bírálják, más alkalommal elhangzott nyilatkozataival. Mint jogot is el kell ismerni. Amig ennek a kormánynak tagja vagyok, arra fogok törekedni, hogy a törvényhozási szabályzatban ez a jog megengedtessék. Ez nem is erőszak. A sztrájkra való felhívás addig, amig nem jár szerződésszegéssel, nem jogellenes ós ezért kártérítési felelősséget, ismétlem, ha a felhívás nem jár szerződésszegéssel, nem lehet megállapítani«. Megjegyzem, hogy a javaslatnak a kártérítésre vonatkozó része szoros összefüggésben van ezzel a kérdéssel és ez tulajdonképjjen a lényege annak, amiért a sztrájkra való felhívással foglalkozni kell. Szerintem a sztrájkjog szabályozását a sajtóreform elintézésébe belefoglalni nem lehet, hanem ezt egy külön sztrájktörvényben ugy kell szabályozni, hogy a kártérítési felelősség a sztrájkra való felhívásból kifolyólag — ha ez nem jár egyenesen szerződésszegéssel — kizárassék. Hogy a visszaéléseket is törvényben kell szabályozni, azt megmondottam a munkásoknak is, azt fentartom és ezt az álláspontot a kormány is magáénak vallja.« (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Azt hiszem, hogy egy nyelvbotlás lehet, lapsus linguae, hogy sztrájkra való felhívásról beszélt a minister ur, mert hogy a sztrájkra való felhívás hogy lehet jogellenes és hogy járhat szerződésszegéssel, azt megérteni nem tudom. Azt mondja a minister ur: »a sztrájkra való felhívás addig, amíg nem jár szerződésszegéssel* stb. Hát lehet egy felhívással elkövetni szerződésszegést? Készséggel elismerem, hogy amikor az igazságügyminister ur kétszer is, ismételve mondotta: »hogy ha nem jár szerződésszegéssel « — a kiindulásnál nem vigyázott eléggé, azért ezt nyelvbotlásnak kell tekinteni. Ami nyilatkozatának lényegét illeti, hát tulajdonképen micsoda a sztrájk? Munkabérszerződéses viszonyban lévő emberek közös megbeszélés alajjján abbahagyják a munkát. Kern akarok további definiczióba belemenni, csak arra akarok rámutatni, hogy úgyszólván alig van sztrájk, amely ne járna szerződésszegéssel. Gondolom, alig tudunk elképzelni ilyet. Ez a tétel ismét igazolja azon állításomat, hogy tele vagyunk hipokrizissel. Sztrájkjogot elismerek és törvénybe iktatok, de ott van azután a »de először is, ha nem jár szerződésszegéssel*. így már itt a sztrájkoknak legnagyobb kontingense ki van véve. Amire nincs korlátolva, ott semmiféle szankcziő alá nem esik, egyéb részben pedig az igazságügyminister ur^ liberális sztrájkjogi javaslata már kizárja. És minthogy ő igen kedvencz foglalkozásként üzi a bűntetőjog területén való foglalkozást és ebből kifolyólag a büntetéseknek minél szigorúbb megállapítását, valószínűnek tartom, hogy a sztrájktörvényben, amikor szerződésszegéssel jár a sztrájk, fogság, pénzbírság, esetleg akasztófa is lesz a felbujtó részére meghatározva. Tehát megint dobálódzunk az elvekkel. En elismerem a sztrájkot. A mostani munkásvezérek értelmes emberek, akiket ilyesmivel kifizetni nem lehet. Mi lehet tehát az értelme annak, hogy mégis ilyen édesgetésnek tetszhető elvi kijelentéseket hangoztatnak, amelyeket az igazságügyminister ur, azt hiszem, keresztülvinni nem akar. Ezt saját ténye igazolja legjobban, először is a nyilatkozata, másodszor a sajtótörvény 24. §-a, ahol a sztrájkjogra vonatkozó működését azzal kezdi, hogy a nyomdai sztrájkot büntetés alá helyezi. Hogy ennek mi az értelme, ezt igen könnyen megmagyarázhat-