Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
24 49Í. országos ülés 191í január 12-én, hétfőn. magát a fiatalember, hogy valamely közeli trafikban megveheti, ha mást nem, hát a Népszavát. Azzal fogadják: kérem, nekünk meg van tiltva a Népszavát árusítani. Lovászy Márton: Disznóság! Szegyei heti magát az a minister, aki ezt elrendelte! Elnök (csenget): Csendet kérek! Lovászy Márton: Mivel indokolja a kereskedelmi minister ur, hogy a lapokat kitiltotta ? Már szeretnők ezt egyszer tőle hallani. (Zaj a jobboldalon.) B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: lnterpelláczió alakjában tessék hozzá fordulni. Bakonyi Samu: Az ilyen rendelkezések fentiirtása nemcsak magának a sajtónak a szabadságát sérti a legérzékenyebben, hanem azt a szaliadságjogot is, amely ezzel teljesen korrelativ, t. i. minden egyes állampolgárnak azt a jogát, hogy ő a maga hírlapját szabadon választhassa meg. Ilyen intézkedések után arról beszélni, hogy ez a törvényjavaslat a legmodernebb a sajtójog terén alkotott minden külföldi törvény között, igazán gyilkosan nevetséges szatíra. Eitneir Zsigmond: Még Oroszországban sincs ilyen! Bakonyi Samu: Igaza van t. közbeszóló barátomnak, még Oroszországban is túl vannak már ezen. Tessék csak figyelemmel kisérni a birodalmi duma igazságügyi bizottságainak tárgyalásait. Heteken, hónapokon keresztül tárgyalták ott a sajtótörvény reformja tárgyában benyújtott törvényjavaslatot, nem ugy mint nálunk, ahol az igazságügyi bizottság egy-két ülésen végzett a javaslattal. Nézze csak meg a t. minister ur és a t. többség, hogy micsoda felfogások nyilvánulnak meg az orosz törvényhozótestület igazságügyi bizottságában és abban a javaslatban, amely különben természetszerűleg sok olyan rendelkezést tartalmaz, amelyekhez egészen méltó ennek a törvényjavaslatnak a szelleme, de nem egy rendelkezése, mégis azt kell állítanom, hogy ennek a törvényjavaslatnak vannak olyan rendelkezései, amelyekkel szemben az orosz sajtójavaslat a szabadelvüség utolérhetetlen magaslatán áll. Hogy pl. csak egyre rámutassak, hogy ennyiben anticzipáljam beszédem erre vonatkozó részét, az orosz törvényjavaslatban a kártérítésről egyetlen egy szó sincs, mert az orosz jogászok már tudják azt, hogy a jogi élet különböző tereire tartozó kérdéseket nem lehet egybegyömöszölni és nem lehet belefoglalni a sajtójog rendszerébe oly;m dolgokat, amelyek az általános büntetőjog, vagy az általános magánjog keretébe tartoznak. Ezért az orosz sajtót a tervezett reform részéről nem fenyegeti az a veszedelem, amely a magyar sajtót a kormány javaslata következtében utolérheti. T. képviselőház! Azok között a korlátozások és feltételek között, amelyekhez köti a törvényjavaslat 13. §-a az utczai elárusítók jogosítványát, van egy rendelkezés, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. A korhatár kedves csemegéje a t. kormánynak. Láttuk a választójognál, a demokratikusnak mondott választási törvénynél is. Ezt a kedvencz témáját belevitte a kormány a sajtótörvénybe is és kimondja, hogy tizennyolez éven aluli kiskorúaknak az utczai elárusitásra jogosítvány nem adható. Ez megvilágítja a szoeziális érzéknek azt az elszomorító hiányát, amely a kormány egész működését jellemzi. Ennek a rendelkezésnek indokolását megkísérti a javaslat. Azt mondja, hogy a fiatalkorú bűntettesek aránylag legnagyobb perczentje az ujságelárusitók köréből kerül ki a statisztika szerint. Amikor ilyen nagy horderejű, kiszámíthatatlan szocziális jelentőségű kérdésnél valamely rendelkezés jogosultságát a statisztikával okolják meg, mert nem tartják szükségesnek, hogy ide hozzák a ház elé azt a statisztikát, hogy mi ellenőrizzük, mert hiszen a törvényjavaslat állításai, amint már az eddigi vita folyamán is kiderült, ilyen ellenőrző bírálatra nagyon is rászorultak (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Tessék előterjeszteni azt a statisztikát, annak előterjesztése nélkül, pedig én is figyelemmel kisérem a bűnügyi statisztika mozgalmát hivatásomból kifolyólag is, ezen statisztikai adatok nélkül nem vagyok hajlandó hitelt adni ezen érvelésnek, amelylyel ezt a korlátozást a t. igazságügyminister ur támogatni jónak látja. Azt mondja itt még egész naivul a t. igazságügyminister ur indokolásában, hogy t. i. a rendes családi életnek, úgymond, fentartása is megköveteli, hogy a 18 évesnél fiatalabb koruakra nézve ez a jogosítvány meg ne adassék, mert hiszen az utczán való tartózkodás a rendes családi életet nem mozdítja elő. Fernbach Károly: Hátha napszámba megy ? Bakonyi Samu: Nem is értem én ezt az érvet, Mit jelent ez? A rendes családi életnek eszerint az a követelménye, hogy a család minden tagja mindig otthon üljön; ne mozduljon ki onnan a maga munkájának elvégzése végett r 1 Ez lehetetlen ós értelmetlen rendszabály, t. ház, de mindenesetre olyan, amely teljesen szem elől téveszti azt a mérhetetlen nagy nyomorúságot, amely különösen nagyobb városainkban és pedig főleg itt a fővárosban szemünk láttára a végpusztulással fenyegeti épen azon legalsóbb néprétegeket, amelyeknek köréből az ilyen utczai darusítással foglalkozó fiatalkorúak kikerülnek. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloläahn.) Vájjon a családi élet rendjét jobban biztosítja az ilyen lehetetlenné teszi azt, hogy az ilyen gyermekek az utczán megkeressék azt a mindennapi keserves, száraz kenyeret, midőn a beteg anya, vagy a nyomorék apa nem képes arra, hogy az éhező gyermekeknek kenyeret adjon a, szájába, hogy a rongyosan fázó gyermekeknek a legszükségesebb ruhaneműt megszerezze ?
