Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
4.91. országos ülés Í914 január 12-én, hétfőn. 25 Ezek a fürge, fiatal gyermekek a maguk utczai munkájával legalább ezt az élet fentartására legelemibb mértékben szükséges mindennapi száraz kenyeret képesek megszerezni. Igazán teljesen méltánytalan ez a rendelkezés és ismétlem, nem mutat egyebet, mint a szocziális érzéknek azt a kirivó hiányát, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) amely a t. kormány minden vállalkozásában, minden előterjesztésében és rendelkezésében olyan szomorúan megnyilatkozik. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fernbach Károly: Egy koronát kapnak a munkanélküliek egész télre! Bakonyi Samu: Egyetlenegy elfogadható szempont van arra nézve, hogy az utczai elárusitással foglalkozókra vonatkozólag a kor tekintetében bizonyos mértéket mégis megállapitsunk és ez az iskolakötelesek szempontja (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és pedig azért, mert ez a kultúrát védelmezi, mert ez a néjmevelés követelményének kielégítését biztosítja nagyobb mértékben. Az ilyen gondolatok azonban akkor sem jutnak eszébe a t. kormánynak, midőn olyan buzgósággal keresi a mesterséges ürügyet és okokat minden korlátozó intézkedés megindokolására. (Ugy van! Mozgás a szélsőbaloldalon.) A szabad terjesztés lehetőségének elvonása, akadályozásának joga a közigazgatási tisztviselő kezében beláthatatlan veszedelmeket rejt magában a sajtószabadságra nézve. Ha a szabad elárusitás tekintetében valamely korlátozó intézkedést egyáltalán lehetne és szabad lenne tenni, csak egynek jogosságát ismerném el bizonyos mértékben, nevezetesen azét, ha egyedül olyan sajtótermékekre vonatkozólag korlátoztatnék az utczai szabad elárusitás, amelyek bírói ítélettel sújtattak és amelyekben foglalt közlések szerzői bűnösöknek találtattak és elitéltettek, nem pedig már valamely oly közlemény miatt, amelyet a közigazgatási tisztviselők, akik már foglalkozásuk egyéb természetéből folyólag sem tekinthetők arra hivatottaknak, hogy a kolportázsra vonatkozó engedély kiadása előtt, előzetes czenzura logikai szabályai szerint tegyék vizsgálat tárgyává a sajtótermék tartalmát, a joggyakorlat tanúsága szerint egészen tévesen és nagymértékű elfogultsággal ítélnek olyan tartalmúnak, amely a közrendet veszélyezteti, ugy hogy ennek folytán az illető lap szabad terjesztésére vonatkozó engedélyt vagy megtagadják, vagy, ha ilyen engedélye már volt, azt megvonják. Ez, t. képviselőház, megengedhetetlen. Hiszen mit bizonyít a gyakorlat? Azt, hogy az ilyen engedélymegvonások után az illető lap azon közleménye miatt, amelynek tartalmában látja a közigazgatási tisztviselő az engedély megtagadásának vagy megvonásának okát, a lapnak azon száma, illetőleg közleménye miatt egyáltalában pert sem indit a per megindítására jog szerint illetékes vádhatóság, vagy ha pert indit is, kénytelen az eljárást annak további KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. folyamán megszüntetni, vagy ha lefolyatja is. bíróilag felmentő ítélettel állapittatik meg a vádlott nem bűnössége. Tehát ha az illető közlemény egyáltalában nem is foglalt magában olyan okot, amely miatt az illető lapnak szabad terjesztése korlátozható lett volna, mégis attól fogva, hogy az engedélynek ezen megtagadása vagy megvonása bekövetkezett, addig, mig a felmentő ítélet meghozatik s illetőleg jogerőre emelkedik, hosszú hónapok, esetleg évek telhetnek el s ezen egész idő alatt az illető sajtótermék, időszaki lap terjesztése meg van gátolva, meg van tiltva. Mi egyéb ez, mint a czenzura gyakorlása és pedig a közigazgatási tisztviselő czenzurájának a gyakorlása, a visszacsempészett czenzuráé! A kormány és a kormány közegeinek felfogása szerint az ő törekvéseikre ártalmasnak talált lapvállalat megölését, mindenesetre anyagi életérdekeiben, legvitálisabb életeszközeiben való megkárosítását, életgyökereinek elvágását, tönkretételét jelenti ez. íme, ilyen czólzatokat foglal magában ez a javaslat, amelyre persze — hogy ehhez a refrénhez hű maradjak — azt mondja az igazságügyi bizottság, hogy ez az összes modern jogállamok sajtójogában a legszabadelvübb rendelkezéseket magában foglaló törvényhozási intézkedés. Egy másik alapvető újításként jelöli meg a t. igazságügyminister ur javaslatában a helyreigazitási jogot. A helyreigazitási jog kérdése nem uj a sajtójog terén és elméletileg gondolkozva megvallom, hogy a helyreigazitási jog megadását tulajdonképpen a közszabadsággal ellenkezőnek nem tekinthetem, ha az akként szabályoztatik, hogy szabályozásából a leglelkiismeretesebb gondossággal elimináltatik minden olyan rendelkezés, amely ezen joggal és pláne, most ujitásképen megadott joggal egyetemben és joggyakorlattal együtt kifejlődő minden visszaélést is megakadályoz. Mert a helyreigazitási joggal való visszaélések eltűrése és megengedése már meggyőződésem szerint nem a szabadelvüségnek tesz szolgálatot, nem a sajtószabadsággal való visszaélésnek orvoslását foglalja magában, hanem szintén semmi egyéb, mint olyan támadás a sajtószabadság ellen, amely egészen beleilleszkedik általában véve a törvényjavaslat rendszerébe. Hogy a törvényjavaslat miként szabályozza ezt a helyreigazitási jogot, annak megvizsgálása méltán ejthet minket aggodalomba abban a tekintetben, hogy a magában véve minden elfogulatlan ember által elvben helyesnek elismert ujitás nem jár-e olyan veszedelmekkel, amelyeknek előidézése különben a törvényjavaslat egyik czéljául ismerhető fel? Nézzük mindjárt azt a rendelkezést, amely a hatóságok helyreigazítására vonatkozik. A hatóságokra nézve ugyanis akként rendelkezik a törvényjavaslat — és e tekintetben igazán alig tartalmaz a t. igazságügyi bizottság munkája 4
