Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
IP íyi. országos ülés 1914 január 12-én, hétfőn. amely igazán péle-méle zavarja és hányja össze a sajtójogi és büntetőjogi rendelkezéseket. De mégis nagyon kirívó dolog, hogy a 61. §. visszaható erőt tartalmazó rendelkezésére azt lehessen mondani, hogy az szerzett jogok védelmére szolgál. Évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt megindított s ma is nagy tekintélynek örvendő lapok alapitói abban a tudatban kezdték meg időszaki sajtóvállalatukat, hogy az akkor érvényben levő törvény rendelkezéseinek eleget téve, az ott megszabott összegű lapbiztositékot teszik le. Ezzel már megszerezték azt a jogukat, hogy amig lapjuk fennáll, ilyen biztosíték mellett jelentetik meg lapjukat És most a 61. §-ban a t. minister ur kötelességévé, teszi az összes meglevő lapok tulajdonosainak és kiadóinak, hogy teljesítsék a felemelt kauozióra vonatkozó rendelkezéseket. Ez nem a szerzett jogok védelme, hanem egyenesen azok kinullázása, mert minden joggal ellenkezik a visszaható erőnek anyagi kérdésekben való ilyen statuálása. Ezek a javaslatnak ama rendelkezései, amelyek annak már az általánosságban való előzetes bírálata szempontjából fontossággal bírnak az én igénytelen nézetem szerint. Kötelességemnek tartom ezután, hogy áttérjek a törvényj avaslat egyéb olyan, a t. ministerelnök ur által is alapvetőnek megjelölt rendelkezéseire, amelyek közvetlenül tartalmazzák a legvégzetesebb, a legkárhozatosabb sérelmét a sajtószabadságnak. Mielőtt azonban ezt a feladatot teljesíteném, tisztelettel szünetet kérek. Elnök : Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Bakonyi Samu képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Lovászy Márton : Hol az előadó ? Se minister, se előadó ! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Bakonyi Samu képviselő urat illeti a szó. Lovászy Márton : Mégis illenék valakinek itt lenni ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Beck Lajos : Mi meg előadót! Elnök (csenget): Kérem Beck Lajos képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Justh János: Érdekes beszéd, az előadó ur meghallgathatná ! Elnök (csenget) : Kérem Justh János képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Bakonyi Samu : Azon támadások közt, amelyeket a sajtó szabadsága ellen intéz a törvényjavaslat, az egyik legszembeszökőbb ennek a javaslatnak azon rendelkezéseiben foglaltatik, amelyek a terjesztés szabadságát és különösen az időszaki lapok utczai elárusitását szabályozzák. Beszédem bevezető részében emiitettem volt, hogy felismerve annak a veszedelmét, hogy az utczai elárusitás törvényhozásilag nincs nálunk szabályozva és méltányolva egyúttal ennek azt az okát, hogy abban az időben, amikor a sajtótörvényt 1848-ban megalkották, a kolportázs alig létezett, de amenynyiben csiráiban létezett volna, semmi esetre sem bírt azzal a jelentőséggel, mint ma; mondom, méltányolva ezt az okot, de felismerve az imént vázolt veszedelmet is, amikor tapasztaltuk azt, hogy ez a veszedelem lépten-nyomon megnyilatkozik, a kormánynak nem tetsző, nem szája ize szerint szerkesztett lapokkal szemben, jelesül, amikor a Nap colportázs-át vonták meg, — Lovászy Márton t. képviselőtársam indítványt, illetőleg törvényjavaslatot terjesztett a ház elé. Ez a törvényjavaslat — megvallom és elismeréssel emlitem meg — kellő hatással volt akkor a kormány vezetőjére és természetesen ennélfogva föl kell tételeznem ugyanezt a t. többség részéről is. Az akkori ministerelnök, Khuen-Héderváry gróf itt a házban kijelentette, hogy ő hozzájárul e javaslat tárgyalásához, aminek folytán természetesen a többség is magáévá tette ezt az óhajtást, és a képviselőház egyhangúlag hozott határozattal Lovászy t. barátom javaslatát a mentelmi bizottsághoz utasította. Lovászy Márton : Eltemették ! Bakonyi Samu : Ez a rendelkezés csakugyan nem bizonyult egyébnek, mint az eltemetési szándék megnyilvánulásának. Mert annak ellenére, hogy e törvényjavaslat fontosságát az akkori ministerelnök ur a ház nyílt ülésén kifejezetten elismerte, az igazságügyi bizottság 1911. augusztus 26. óta csak most vett magának alkalmat arra, hogy e törvényjavaslatról egyáltalában valamit szóljon, amikor, mint érintettem beszédem korábbi folyamán, a törvényjavaslatról benyújtott jelentésében ugy nyilatkozott, hogy nem tartja szükségesnek, hogy erre vonatkozólag külön is jelentést tegyen, mert ugy találja, hogy az itt felvetett kérdések megoldásukat találják az igazságügyminister ur által előterjesztett javaslatban. Azonban sajnálom, hogy a t. előadó úrhoz nincs szerencsém, mert ha szives volna figyelembe venni azt a kérdést, amelyet hozzá intézni kötelességem, akkor indítva érezné magát arra, hogy ha majd valamikor rákerül a sor, alkalmat vegyen magának, hogy e kérdésre tényleg válaszoljon is. Nevezetesen, hogy miért mulasztja el az igazságügyi bizottság . . . (Zaj a baloldalon.) Lovászy Márton : Ha hosszú üléseket tartanak, legyenek itt! (Elnök csenget.) Ez nem járja ! Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Itt ültetnek 8 óráig este és nincs se minister, sem államtitkár, sem előadó ! (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy képviselő ura kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Justh János: Kérjük az ülést felfüggeszteni addig. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Lovászy Márton : Kérjük az elnök urat, szíveskedjék az ülést felfüggeszteni. (Zaj balfelől.)
