Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

4.9Í. országos ülés 191 Justh János: Nincs sem előadó, se ministei. Ha nyolcz órás az ülés, akkor tessék kitartani. (Zaj.) Elnök: Justh János képviselő urat rendreutasítom ! Lovászy Márton : Mondjon le az előadói tisztségről vagy a helyettese jöjjön ide. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kérem Bakonyi képviselő urat, méltóztassék folytatni. Bakonyi Samu : Mondom, egész nyiltan azt a kérdést intézném a t. előadó úrhoz : adjon számot a t. háznak az igazságügyi bizottság azon eljárásáról, miért mondja azt, miért nyilatkozik jelentésében akként, hogy a Lovászy Márton törvényjavaslatában felvetett kérdések a törvényjavaslat által megoldásra találnak 1 Mégis csak illő volna, hogyha a képviselőház egy tagja által benyujtátik egy törvényjavaslat, amely a képviselőház minden tagját megillető jog gyakorlását foglalja magában, amikor a képviselő ezzel a jogával él és e törvényjavaslat előterjesztése a t. többség tetszésével és akaratával találkozik s az akkor működött kormányelnök világos kijelentése szerint fontossággal bir és sürgős természetű, — mondom, mégis csak illő volna, hogy a t. igazságügyi bizottság megindokolja, miért követett olyan eljárást, hogy évek hosszú során keresztül ezt a ház egyhangú határozatával fontosnak, sürgősnek talált és hozzá utasitott törvényjavaslatot tárgyalás alá sem vette. Illő tisztelettel engedelmet kérek, de megkövetelhetjük az ilyen eljárást tanusitó igazságügyi bizottságtól erre a választ. Ez az eljárás igazi tiszteletlenség a ház akaratával szemben, (ügy van! balfelől.) És amikor ennyi mulasztás, ennyi kötelességszegés után sommásan, akként intézi el a ház egy tagjának e törvényjavaslatát, amely egyhangú határozattal, a kormányelnök helyeslése mellett utasíttatott hozzá, hogy elégnek tart róla egy olyan, a valóságnak meg sem felelő kijelentést terjeszteni a ház elé, hogy az abban foglalt kérdések megoldást találnak a ministeri törvényjavaslatban : bocsánatot kérek, ez nem olyan eljárás, amely a ház részéről elismeréssel találkozhatnék, hanem olyan, amely méltán kihívhatja maga ellen a ház gáncsolását, amely gáncsolást, bírálatot gyakorolni az ellenzék nevében kötelességemnek tartom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Amint már érintettem, nem is felel meg a tényleges valóságnak az igazságügyi bizottságnak az a kijelentése, hogy ezek a kérdések a javaslatban megoldásra találnak, (Halljuk ! Halljuk!) sőt egy ilyen merészen tett kijelentés a ház egy bizottsága részéről teljes joggal azt a feltevést kelti a kritikát gyakorló ellenzéki ember lelkében, hogy az igazságügyi bizottság nem vett magának fáradságot még arra sem, hogy egy mindössze öt szakaszból álló, rövid törvényjavaslatot csak el is olvasson. Mert ha elolvasta volna, akkor annak tartalmáról ilyen kijelentést lehetetlen lett volna tennie. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Én tehát, aki felszólalásom czéljául azt is // január 12-én, hétfőn. 19 | tekintem, hogy Lovászy Márton t. barátom törI vényjavaslatának elfogadását magam részéről indokoljam, kötelességemnek ismerem, hogy az igazságügyi bizottság t. előadója helyett ismertessem ezt a rövid törvényjavaslatot. Nem veszem ezzel túlságos hosszú ideig igénybe a t. ház türelmét, (Halljuk ! Halljuk !) de különben is hozzátartozik az az ügyrend szerint is a ház tárgyalási anyagához (olvassa) : »Az 1848 : XVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében a sajtótermékek terjesztésének módját azok kiadói — mások jogainak sérelme nélkül — szabadon választhatják meg. Aki időszaki sajtóterméket utczai elárusitás utján kivan terjeszteni, köteles ebbeli szándékát városokban a polgármesternél, járásokban a főszolgabírónál nyilvántartás és tudomásulvétel végett bejelenteni. A tudomásulvétel meg nem tagadható. Akik az időszaki sajtótermékek utczai elárusitásával iparszeriileg foglalkoznak, az emiitett hatóságok által nyilvántartandók és igazolványnyal látandók el. Hogy milyen egyének láthatók el. ilyen igazolványnyal, azt a belügy minister rendeletileg határozza meg. Belföldön megjelenő időszaki sajtótermékektől a m. kir. postán és a m. kir. államvasutakon, megfelelő viteldíj ellenében való szállítás — bírói intézkedés esetét kivéve — meg nem tagadható. Az egynemű sajtótermékek ugy a viteldíj, mint a szállítás módozatai és a pályaudvarokon való árusítás tekintetében egyforma elbánásban részesitendők. Utasittatik az igazságügyminister, hogy a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségek büntetéséről és az e körüli eljárásról jelen törvény életbeléptétől számított hat hó alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő«. Ezután következik az életbeléptetési és a végrehajtási szokásos utasítás. T. képviselőház ! Ez Lovászy Márton t. barátom törvényjavaslatának tartalma, amely minden hurok mellőzésével, minden bilincs széttörésével, egész világosan, egész határozottan felel meg a sajtószabadság lényegének, amely a gondolat szabad terjesztésében áll. A gondolat szabad terjesztésének minden módját és a modern élet rendje szerint leginkább divatozó és leghatályosabb módját, a szabad elárusitást, a kolportázst minden illetéktelen és különösen közigazgatási korlátozás alól mentesiti és igy annak szabadságát teljes mértékben biztosítja. Azt lehet mondani, t. ház, hogy amennyiben csakugyan a legmerészebb fantázia szárnyán repülve lehet állítani, hogy ezek a kérdések ezen javaslatban megoldást találnak, — ez a megoldás olyan, hogy homlokegyenest ellenkező irányt, ellenkező czélzatot tartalmaz és követ, mint amely irány és czélzat a ház egyhangúlag meghozott határozata szellemének megfelel. A törvényjavaslatnak a kolportázsra vonatkozó rendelkezései csupa akadályt, csupa tilalmat, csupa korlátot tartalmaznak, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Fel kellett olvasnom ezt a törvényjavaslatot egész terjedelmében, mert mégis csak fel kellett tennem, hogy annak ismerete mel-