Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
k-91. országos ülés 1914- január 12-én, hétfőn. 11 végveszedelem fenyegette, amikor már elnyomóban volt a nemzetnek minden ellentállási ereje, amikor ostromállapotot kellett hirdetni és fentartani az országnak jelentékeny részében, az ellenség által megszállott területen, a magyar kormánynak azon, mindinkább szűkülő területen, amely még kataima alatt volt. Hadi állapotban, ostromállapotban az utolsó védelemnek ezen kétségbeesett fegyveréhez való hozzányulás érvül szolgálhat-e azon javaslat mellett, amelyről nagy hivalkodással hirdeti a t. minister ur, hogy haladás az 1848 : XVIII. t.-czikkben megállapított sajtószabadság terén? (Mozgás a baloldalon.) Az igazságügyi bizottságban Kenedi Géza t. képviselőtársam lelkesedésében a javaslat támogatása körül odáig ment, hogy ez a törvényjavaslat inkább későn jött, hogy már akkor lett volna igazán helyén, hogyha már 10—15 évvel ezelőtt terjesztetett volna elő ilyen törvényjavaslat. Ez a dátum is fontos Kenedi Géza t. képviselőtársamra nézve ; majd megmagyarázom később, hogy miért. Én nem csodálkozom azon, hogy mikor ilyen nagy szomorúsággal hirdeti Kenedi Géza t. képviselőtársam az igazságügyi bizottságban, hogy elkésett ez a tör vényjavaslat, a t. igazságügyminister ur ugyanott az igazságügyi bizottságban azt a kijelentést teszi hogy Kenedi Géza képviselő ur nyilatkozatai után amelyek szerint t. i. már előbb, sokkal előbb kel lett volna előállni ezzel a javaslattal, nem kell neki aggódnia egyáltalában ; s meg is magyarázza, hogy miért nem sietett előbb ennek a törvényjavaslatnak előterjesztésével, mondván, hogy attól lehetett félni, hogy párttekintetek fogják befolyásolni ennek a javaslatnak bírálatát, de most már megvan nyugtatva Kenedi Géza t. képviselőtársam idevágó nyilatkozatai után. (Derültség a baloldalon.) Érdemes a fáradságra, ha továbbra is bevilágítunk a t. igazságügyi bizottságnak nagy, alapvető, korszakos munkájába, amelyet ennek a törvényjavaslatnak előkészítése során kifejtett. Mayer Ödön t. képviselő ur honorálja az igazságügyi bizottságban azt az aggodalmat, hogy párttekintetek gyakorolhatnak itt befolyást a törvényjavaslat fogadtatásában és megbirálásában és azt mondja : Sajnálattal látja, hogy az ellenzék a javaslat támadásából politikai tőkét akar kovácsolni. Én nem tagadom és nem követem az őszinteség azon példáját, amelyet a javaslatnak alkotója, benyújtója, a t. igazságügyminister ur és az őt támogató többség részéről tapasztalunk; én egészen őszintén és nyíltan megvallom, hogy igenis, alkalmasnak látjuk ezt a javaslatot arra, hogy a t. kormány ellen a politikai támadás fegyverét is harczba vigyük. De hiszen ez egészen természetes. Természetes elsősorban annálfogva, mert viszont meg kell állapitanunk, hogy a kormány nem is akar egyebet ma sem, mint politikai czélokat akar szolgálni, a maga párthatalmi abszolutizmusát akarja megerősíteni ily irányú javaslat előterjesztésével és erőszakolásával. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor legjobb meggyőződésün' szerint ez a cselekménye a t. kormánynak a közszabadságok megnyomoritására irányul, akkor igenis politikai okokból is, amelyek közül a közszabadsági intézmények elszánt védelmezése nem hiányozhatik becsületes és kötelességet ismerő ellenzék részéről, kell és kötelességünk, hogy a politikai harcznak is minden végső eszközével megvédelmezzük az e javaslat által megtámadott közszabadságokat. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Politikai czélok ? Nagyon kérem Kenedi Géza t. képviselőtársamat, legyen szives legalább azt, amit most vagyok elmondandó, figyelmére méltatni. Kenedi Géza t. képviselőtársam, nem törvényhozói munkája közben, hanem ügyvédi hivatásának gyakorlása közben, tett volt már egyszer ily kijelentést. Egészen büszkén hivatkozhatik például a Stanin-pörben elmondott védőbeszédére. E védőbeszédében azt mondja a t. képviselő ur mint ügyvéd, hogy : egyszerűen megállapítom, hogy e vád arra szolgál, hogy a magyar igazságügyi intézményt a politika szennyvizeinek levezetésére használják. Hát, t. képviselőház, tartózkodom attól, hogy itt a parlamenti tárgyalás során idáig menjek kritikámnak legalább formai részében. Hanem én meg azt állapítom meg, hogy e törvényjavaslat politikai czéljában nem szolgál egyebet, mint a párthatalmi abszolutizmust fenyegető veszélyek elhárítását. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne nagyon hánykolódjunk, t. ház, azokkal a szemrehányásokkal, amelyeket jónak láttak egészen érthetetlenül, sőt — bocsánatot kérek, ki kell mondanom — bizonyos tekintetben értelmetlenül felhozni, azokkal a szemrehányásokkal, amelyeket azért tesznek az ellenzéknek, hogy e harczban a politikai küzdelem fegyverét használja fel a sajtószabadság védelmére. (Ugy van ! a bal és a szélsőbaloldalon.) Mindezek : a paraziták üldözése, a pornográfia üldözése és az is, amit még nem emiitettem fel, a magánbecsület hatályosabb védése, mindezek, meggyőződésem szerint, ürügyek és pedig bűnös ürügyek arra, hogy a sajtószabadság ellen e törvényjavaslatban a tervezett merénylet elkövethető legyen. Hogy e veszedelem tudata egyik-másik többségi képviselőtársam lelkében is felmerült a javaslat bírálata közben, mutatja Hantos Elemér t. képviselő urnak az igazságügyi bizottságban elhangzott jámborleik ä felszólalása, aki azonban, meg kell vallanom, ebben a felszólalásában igen éleslátású jósnak bizonyult, valóságos clairvoyantnak, mikor megható naivsággal azt meri követelni a t. igazságügyminister úrtól, hogy felveendő volna egy olyan rendelkezés a törvényjavaslatba, mely kimondaná, hogy a sajtószabadság a jelen törvényen kivül semmiféle korlátnak elávetve nincs. (Derültség a baloldalon.) Ha egy olyan tagja a t. többségnek, kinek párthűsége iránt, azt hiszem, semmiféle kétséget sem támaszt az igazságügyminister ur, de még a ministerelnök ur sem, akit talán nem fog a maga |ban rejtett czélzásokkal, frondőrösködéssel 2*
