Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

154 k93. országos ülés 19H január H-én, szerdán. politikai életünk tekintetében teljes harmóniával olvad a magyar nemzeti politika kereteibe és ennek a magyar nemzeti politikának az ország egyes részeibe, pl. Dél-Magyarországon egyik legerősebb oszlopa, ugy hogy ebből a szempontból bátran összefoglalhatjuk a fajmagyarsággal, mint a magyar nemzeti ügy feltétlenül biztos támaszát, a magyarországi németséget is, (Élénk helyeslés a baloldalon.) akkor, ha csak ezt a két népfajt veszem tekintetbe, már a népességnek közel kétharmad részét, a vagyonnak és műveltségnek pedig igen sokkal nagyobb hányadát képezik. (Ugy van ! helyeslés a jobboldalon.) Egészen eltekintve tehát attól az örvendetes körülménytől, hogy e haza több más származású és nyelvű polgárainak nagy része is csatlakozott a magyar nemzeti politikához, feltalálja magát a létező keretekben, nem táplál olyan politikai aspirácziókat és törekvéseket, amelyek a magyar nemzeti politikával ellentétben állanának, a reális erőviszonyok mindenesetre olyanok, amelyek folytán teljesen jogosultnak kell tartanom a magyar nemzetnek azt a törekvését ós azt a követelményét, amelyből nem engedhet: hogy ennek az országnak nemzeti jellegéhez tántoríthatatlan szilárdsággal ragaszkodik. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A dolog természeténél fogva, amint a t. képviselő ur is kiemelte, én is hangsúlyozom, ez természetszerűleg összefér a haza nem magyar ajkú lakosainak adott igen messzemenő jogokkal és szabadságokkal is; nemcsak a teljes jogegyenlőséggel az egész vonalon, hanem azzal is, hogy saját külön kultúrájuk fejlesztésénél igen messzemenő jogokkal rendelkeznek. És ebben is megint teljes egyetértésben vagyunk, hogy ezek a jogok őket nem mint valamely külön közjogi egységet illetik meg, hanem megilletik mint egy olyan államnak polgárait, amely állam a maga polgárai számára az anyanyelvük gyakorlása, fejlesztése, ápolása és kulturális gondozása terén is a legnagyobb liberalizmussal igen messzemenő jogokat adott. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalról,.) Olyan viszonyok ezek, t. képviselőház, amelyekbe nézetem szerint ez ország minden polgára teljes megnyugvással illeszkedhetnék bele. Egyike a magyar nemzeti politika legfontosabb gyakorlati czéljainak, elérni azt az ideált, vagy — mert hisz azokat bajos elérni ebben a siralomvölgyben — legalább is megközelíteni azt az ideált, hogy ez országnak minden polgára anyanyelvre és fajra való különbség nélkül egyenlő hazaszeretettel, egyenlő hűséggel viseltessék a magyar közös haza iránt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És hozzáteszem : nemcsak a magyar államnak, nemcsak a magyar nemzetnek érdeke ez, de eminens érdeke a monarchia másik államának is; eminens érdeke mindazoknak a tényezőknek, akiknek sorsa a monarchia hatalmi állásával, a monarchia erejével, tekintélyével és akczióképességével függ össze. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Hozzáteszem : mentől kedvezőtlenebbül alakulnak ebből a szempontból a viszonyok a monarchia másik államában, mentől jobban szaporodnak ott a súrlódási pontok, mentől sajnálatosabban látjuk ott kifejlődni azt a körülményt, hogy egymással ellentétben egymást kötik le olyan erők, amelyeknek vállvetve kellene közös czélokat szolgálniok, mentől nagyobb erővel lépnek ott fel czentrifugális törekvések, annál parancsolóbb érdek mindent megtenni arra, hogy csorbitatlanul fentartassék és a lehetőség szerint továbbfejlesztessék az egységes magyar államnak konszolidáltsága, hogy legalább a monarchiának ez az oszlopa csorbítatlan erővel (Zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbról,.) álljon mindazon czélok szolgálatára, amelyek összefüggnek a magyar nemzet életérdekeivel változatlanul egybekapcsolt dinasztikus és nagyhatalmi érdekekkel is. (Elénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És épen ezért, t. ház, én, megvallom, hoszszu évek óta fájdalommal, aggodalommal látom azt a körülményt, hogy különösen egy fiatal, életerős, önérzetes, fejlődésre képes népfaj lakik nagy számmal ebben az országban, amelynek tagjai nagy részben nem tudnak teljesen beleilleszkedni ebbe a helyzetbe, hanem olyan aspirácziókat, olyan törekvéseket táplálnak, amelyek ellentétben állnak az egységes magyar nemzeti állam érdekeivel. (Mozgás balfelől.) És különösen fájdalmasnak tartom ezt a körülményt azért, mert a román népfaj ez, egy olyan népfaj, amelynek nézetem szerint létérdeke azt hozná magával, hogy nemcsak a független Románia határainál fekvő nagyhatalomnak, az osztrák-magyar monarchiának fentartását, hanem ennek a monarchiának azt a jelenlegi szerkezetét, amelynél fogva az dualisztikus alapon áll és a magyar nemzetnek irányadó befolyást juttat a monarhia politikájának intézésére, hogy ezt teljes erejével támogassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azzal a körülménnyel állunk szemben t. ház, hogy itt a dolgok mélyén megvan az érdekegység. Európának ezen a részén a magyar fajnak az az érdeke, hogy beilleszkedjék egy, nemzeti függetlenségét megóvó alapon, a minő az 1867-iki alap, abba a nagy európai konstelláczióba, a mely a szláv világgal szembe a germán világ erejét helyezi. A román népnek is az volna a létérdeke, hogy ezt a konstellácziót segítse elő és hogy itt vállvetve működjék közre, vállvetve jöjjön segítségére a magyar nemzet ^ezen világtörténelmi hivatása teljesítésének. . (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ha valahol, itt félreértésekkel állunk szem-