Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

Í93. országos ülés 1914- január 14-én, szerdán. 155 ben; félreértésekkel, amelyeknek megvannak a történelmi magyarázatai, amelyeknek megvannak természetes előfeltételei, amelyekkel szemben illúzió volna azt hinni, hogy azok egyik napról a másikra letűnhetnek a föld színéről, de amelyeknek le kell tünniök, ha ez a két nemzet meg akarja valóban érteni saját történelmi hivatását, mert ha ezt megérti a román nemzet is, akkor meg fogjuk egymást érteni és akkor meg fogjuk találni az együttműködésnek állandó biztos alapjait. (Elénk éljenzés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Szmrecsányi György: Mi köze ehhez Eomániának ? (Mozgás. Halljulc ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerehiök: Ebben a fejtegetésben és ebben a vonatkozásban nagyon természetesen a román nemzetről beszéltem, arról a nemzetről, amely határainknál egy külön államot alapított. (Felkiáltások balfelöl: Ez az! Ez a fontos!) Hogy ebben a hazában lakó román polgártársainkat nem tekintem külön nemzetnek — hiszen erről talán felesleges beszélni. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Azt hiszem, az ügy fontossága is és az a siri csend is, amelylycl kötelességszerűen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk fejtegetését meghallgattuk, magával hozza, hogy jogom legyen arra a tiszteletteljes kérésre... Polónyi Géza : Nem panaszkodhatik! Gr. Tisza István ministerelnök: . . . hogy méltóztassanak szintén csendben meghallgatni az én teljesen objektív fejtegetésemet. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Szemben állunk tehát azzal a kettős ténnyel: egyfelől hogy léteznek ezek az ellentétek a Magyarországon lakó románok nagyrésze és a magyar nemzeti politika ala]> posztulátumai között, másrészről pedig megvan egy olyan érdekegység, amelyik, kell hogy, ha idők multával is, kell hogy, ha következetes, SZÍVÓS törekvés árán is, de keresztültörjön ezeken az ellentéteken, meghozza azt a megértést, azt a beilleszkedést a magyar politika kereteibe, amely erőgyarapodást jelent, amely nyereséget jelent Magyarországra nézve is, de valósággal létérdeke a Magyarországon lakó románoknak. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) És hogy ez nem utópia, hogy nem theoretikus ábránd, arra nézve bátor vagyok a Magyarországon lakó németekre hivatkozni; nemcsak azokra a németekre, akiknél nem is volt ellentét a magyar nemzeti politika s az ő érzelmi világuk között, de él Magyarországon, él éjjen a románság legexponáltabb részén egy erőteljes, önérzetes német néjjtörzs, az erdélyi szász faj, amely 30—40 esztendővel ezelőtt igen erős ellentétbe helyezkedett a magyar nemzeti politika követelményével, amely igen nehezen tudott beilleszkedni a magyar nemzeti politika kereteibe és amely ma már, hála Istennek, teljes mértékben megértette azt, hogy saját németségének is akkor tesz szolgálatot, ha Magyarországon a magyar ügy szolgálatába szegődik, a magyar politikának erősitésére siet. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza: Nézzék meg a Hunterusünnepélyt, meg fogják látni, mi az; nincs is magyar zászló! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: Éppen az erdélyi szászság egyik fényes példája annak, hogy élhet ez ország nem magyar ajkú polgáraiban igen erős faji öntudat, élhet, igen erős szellemi kapcsolat az ország határán kivül levő nagy nemzeti állammal, amelyikkel fajrokonságban állanak, anélkül, hogy azért bármi tekintetben csorba esnék azon a hűségen, csorba esnék annak a munkának, annak a szolgálatnak értékén, amelyet ők a magyar nemzeti ügy rendelkezésére bocsátanak. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) A czél tehát, a nehezen elérhető, de nem elérhetetlen czél, amelyet elérni megkíséreltem: ennek a kiegyenlítésnek a munkája, az a munka, amelynél fogva sikerüljön a kölcsönös megértést létrehozni, sikerüljön azokat, akik ma még a mi politikai sarkgondolatainkkal össze •nem egyeztethető programmal birnak, reábirni arra, hogy programmjuknak ezt a részét elejtve, a statuskvónak álláspontjára helyezkedjenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, itt a dolog lényege nem abban van, hogy ők egy vagy más olyan részletben, amely a judikaturának, a közigazgatásnak egységét, czélszerüségét vicziálja, (Mozgás a baloldalon,) vagy más tekintetben magyar szempontból aggályos volna, hogy ők ily kérdésekben egyik vagy másik kisebb óhajukat elérhetnék. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem, én az ő szempontjukból mondom, hogy a súlypont nem ezen van. A súlypont azon fekszik, hogy a béke helyreálljon (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csuha István: Kötelesek békében élni. Mi joga van annak az oláhnak mozgolódni az országban? Tegye meg a kötelességét. (Zaj. Elnök ismételten csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: A dolog lényege ő rájuk nézve, hogy a kölcsönös bizalom helyreálljon. A dolog lényege az, hogy ők oly magatartást kövessenek, amely nem ad jogosult okot a bizalmatlanságra és melynél fogva a magyar állam és a magyar társadalom szívesen lássa az ő gyarapodásukat, erősbödésüket anyagi erőben, kultúrában. Ezt pedig elérni más utón nem lehet, mint ugy, hogyha ők fentartás és utógondolat nélkül leveszik azt a programmjukat napirendről, amely rájuk nézve meddő harczot jelent és egyúttal jelenti fenmaradását, erősbödését azon bizalmatlanságnak, ellenszenv20*