Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

Í93. országos ülés 191k január U-én, szerdán. 153 A feladat nem az, hogy ezeknek az uraknak a befolyását felhasználjuk olyan munkára, amelyre lehetetlen hogy vállalkozzanak, hanem hogy az ö befolyásukat megsemmisítsük, hogy annak helyébe más befolyásokat állítsunk. Es ennek épen a visszáját tesszük, épen az ellenkezőjét tesszük, az ő hitüket, az ő hatalmi pozicziójukat erősítjük, az ő politikai nagyranövekedésüket elősegítjük, nagyobb férfiakká tesszük őket románajku polgártársaik előtt, mint aminők eddig voltak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mélyen t. képviselőház, látnivaló ezekből, hogy nem ok nélkül kiséri az ország közvéleményének igen nagy része, még pedig, mondhatom, pártkülönbség nélkül, (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) a legnagyobb aggodalmakkal ezeket a tárgyalásokat. En nem is vegyitettem bele ennek a kérdésnek a tárgyalásába pártszempontokat. Én nem vegyitettem bele az ellenzéknek azt az elkeseredett hangulatát, amelynek megindokolt voltát talán a tegnapi és mai események illusztrálják. Én a kérdést lehetőleg rideg tárgyilagossággal akartam a ház elé állítani, mert ugy érzem, hogy e pillanatban szószólója és szócsöve vagyok nemcsak annak a pártnak, amelyhez tartozom, nemcsak annak az ellenzéknek, amely az én interpelláczióm megtételét szívesen látta és arra engem buzdított, hanem szócsöve vagyok ezer meg ezerjjhazafinak, akiknek határozott politikai jjártállása talán nincs is, vagy akik talán az ellentáborban vannak és ezen körülmény folytán hallgatásra vannak indíttatva, de lelkük mélyében érzik ezt az aggodalmat ós várják azt a pillanatot, hogy ennek az aggodalomnak kifejezést adjanak. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Azért ón azt tartom, hogy a t. ministerclnök ur nehezen maradhat sokáig azon az állásponton, hogy e tárgyalások tartalma iránt az országot ne tájékoztassa. En kifogásolom magának a tárgyalásnak tényét is és ezt megokolni iparkodtam. De ha valami enyhítheti a hibát, amely magában a tárgyalásban rejlik; ha valami csökkentheti az aggodalmakat, amelyek ahhoz fűződtek; ha valami jóváteheti azt a kárt, amely az országnak presztízsén máris esett az egységes magyar állam bevallott ellenségeivel való tárgyalásnak ténye által, ugy ez csak e tárgyalások tartalmának a lehető legrövidebb idő alatt az országgyűlés és a magyar közvélemény elé hozatala lehet és ezért egyszerűen a következő kérdést intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa): »Hajlandó-e a ministerelnök ur a képviselőházat a román nemzetiségi párt vezéreivel folytatott tárgyalások tartalmáról tájékoztatni ?« (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur hozzám intézett kérdésére azonnal kívánok válaszolni. (Halljuk! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. Halljuk!) Maga válaszom a hozzám intézett kérdésre nagyon rövid és egyszerű, de méltóztassanak nekem megengedni, hogy ugy ahogy a t. képviselő ur is tette, én is felhasználjam ezt az alkalmat arra, hogy kiterjeszkedjem fejtegetéseimben a nemzeti politikának azokra a nagyfontosságú kérdéseire, amelyekkel a t. képviselő ur foglalkozott. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a válaszon kezdjem — én a képviselő ur kérdésére azt válaszolom, hogy ezen tárgyalások tartalmáról igenis kívánom a házat tájékoztatni; abban a reményben vagyok, hogy ezt a legrövidebb idő alatt meg fogom tehetni, és mindenesetre keresni fogok reá alkalmat, amint ez egyáltalán lehetséges, — és remélem igen rövid idő alatt lehetséges lesz — hogy ezt a tájékoztatást megadhassam. Ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megtehessem. Ezért ismételve csak arra kérhetek mindenkit e házban és e házon kivül, hogy ne méltóztassék felülni azoknak a tendencziózus, valótlan híreszteléseknek, amelyek ezen kérdés körül minden irányban felmerültek. Annak idején elő fogom terjeszteni a tárgyalások tartalmát és illetőleg arra nézve, ami főleg engem és felelősségemet illeti, álláspontomat minden részletében meg fogom ismertetni és talán megnyugtatólag fog hatni ez olyanokra is, akiknél ma igen tiszteletreméltó nyugtalanságnak jeleit látom ón is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Most méltóztassanak nekem megengedni, hogy a mi mostani eszmecserénknek tulajdonkepeni napirenden levő kérdésére térjek át, hogy — eltekintve a tárgyalások tartalmától — maga a tárgyalásnak ténye helyes dolog volt-e, avagy hibás cselekedet ? Amint t. képviselőtársam tette, én is kénytelen vagyok röviden jelezni azt az elvi álláspontomat, amelyet e kérdésben elfoglalok. Az én elvi álláspontom nem más és nem is lehet más, mint az az álláspont, amelynek t. képviselőtársam is kifejezést adott. (Élénk helyeslés.) Nem lehet magyar ember más állásponton, mint az egységes magyar politikai nemzet által alkotott nemzeti jellegű magyar állam elvi álláspontján. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Ez az elvi alap felel meg a történelmi fejlődésnek, ez felel meg a magyar nemzet szerzett történelmi jogainak, de ez felel meg a tényleges erőviszonyoknak is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert méltóztassanak megengedni, maga a magyar nemzet — ha épen az ilyen vonatkozású kérdésekben egészen külön elbírálás alá eső társországoktól eltekintünk — ma már Magyarország lakosságának abszolút többségét és pedig az 50%-kot elég jelentékenyen meghaladó abszolút többségét teszi. De ha ehhez hozzáveszszük azt az örvendetes körülményt, hogy van egy népfaj Magyarországon, a német, amely egészen jelentéktelen kis kivételektől eltekintve, 20