Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
150 4-93. országos ülés 191í január ík-én, szerdán. rásnak tartom. (Igaz ! TJgy van ! a haloldalon. FelMáltások : Bün !) Először legyünk tisztában ezeknek a tárgyalásoknak természetével. A t. ministerelnök ur ismételten és különböző formákban hangsúlyozza, hogy nem paktumról van szó, hogy nem abból a czélból tárgyal velük, hogy paktum jöjjön létre, hanem hogy megértsék egymást. Bocsánatot kérek, megengedem, hogy nem a paktumok formájában jön létre a megegyezés, de ez csak játék a szavakkal és játék a formával, (TJgy van! a baloldalon.) mert én nem hiszem, hogy a t. ministerelnök ur olyan naiv legyen, hogy azt gondolja, hogy a román nemzetiségi vezérférfiakat és a magyarországi románoknak általuk befolyásolt részét hittéritői utón, a kapaczitácziónak, a meggyőzésnek, az argumentácziónak utján rábírja a naczionalista álláspont elhagyására. (TJgy van! a baloldalon.) Annyi egészen bizonyos és annyi a kiszivárgott híreknek teljesen egybehangzó s tagadásba nem vont részéből is megállapítható, hogy a megegyezésnek módja az, hogy bizonyos intézkedések helyeztetnek kilátásba és hogy ezeknek az intézkedéseknek eredménye volna azután az, amit a t. miniszterelnök ur tegnap este talán preczizebben, mintsem maga gondolta és akarta, akkép jellemzett, hogy a naczionalista törekvéseket levegyék a napirendről. Tehát akár paktumnak nevezzük, akár másnak nevezzük, megegyezésről, nem egyszerű kapaczitáczióról van szó, informatív eljárásról van szó, amelynek folyamán a ministerelnök ur magát bizonyos óhajtások felől tájékoztatni óhajtja, hogy azután ezeket megbírálva, anyagát képezzék esetleg egy módosított, de önállóan módosított nemzetiségi politikának, forma szerint, ünnepélyes alakba hozva vagy ünnepélyes alak nélkül, a do ut des alapján való megállapodásról van szó. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Valami történik, ami ezeknek a nemzetiségi vezérférfiaknak szempontjából kedvező és kedves és ennek fejében azok a nemzetiségi vezérférfiak, nem tudom, kötelezik-e magukat vagy kilátásba helyezik, hogy leveszik a napirendről naczionalista törekvéseiket és abban a táborban, amelyre befolyást gyakorolnak, oda fognak hatni, hogy ezek a naczionalista törekvések a napirendről levétessenek. Már most, hogy megítélhessük ennek az eljárásnak politikai horderejét, várható következményeit, elvi jogosultságát, mégis futó pillantást kell vetnünk annak természetére, amit nemzetiségi kérdésnek nevezünk ebben az országban és annak a naczionalista politikának tartalmára, amelynek kiválóbb képviselőivel folytatja a ministerelnök ur a tárgyalásokat. A nemzetiségi politika tekintetében egymással szemben áll két igen preczize körülírható álláspont. Az egyik az, amelyen eddig legalább, és remélem, ezentúl is, a magyar politikai tényezőknek összessége állott, hogy tudniillik a nemzetiség, az egy fajhoz tartozás nem alapja egy közjogi külön egyéniség kifejlődésének, (TJgy van! a baloldalon.) nem alapja ezen közjogi külön egyéniségből levezethető akár testületi, akár egyéni jogosítványoknak, mindig eltekintve azoktól az egyházi szervezetektől, melyek törvénybe vannak czikkelyezve; hanem, hogy minden igény, amelyet egy magyar állampolgár az ő faji minősége szempontjából támaszthat, egyedül az egyéni szabadság elvének alapján, amelyik a magyar állam szervezetének egyik alapját képezi, egyedül ilyen egyéni jogosítás nevében formulázható az egységes osztatlan magyar állampolgárság keretén belül az állampolgárság követelményeinek alárendelve, mely magában foglalja az országnak összes lakóit nyelvi és fajkülönbség nélkül. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: így definiálta Berzeviczy is, mikor kultuszminister volt! Gr. Apponyi Albert: Ezt a megkülönböztetést és szembeállítást megformulázta báró Eötvös József, akit pedig azzal vádoltak, hogy tulliberális volt a nemzetiségi politika tekintetében, de mesterileg formulázta ezt ;i két álláspontot, amelyek egyikét most voltam bátor röviden összefoglalni, a másikat most lesz szerencsém előadni. Ezzel szemben áll az a felfogás, amely a nemzetiségeket, az egy fajhoz tartozókat, egy nyelvet beszélőket külön közjogi egyéniségeknek deklarálja, olyanoknak tekinti, területi elkülönítéssel vagy területi elkülönités nélkül, hiszen e tekintetben vannak nüanszok a végtelenségig. De nem ez a lényeges. A léiryeges az, hogy közjogi egyéniséget alkotó princzipiumnak tartja a nemzetiséget, és hogy az ekkép megkonstruált közjogi egyéniségnek mint olyannak vannak jogai s hogy az azokhoz tartozó egyén ezen kollektív egyéniség jogosítványaiból vezeti le jogait. Ezen állásponton állanak azon naczionalista képviselők, kikkel az igen t. minister ur tárgyalásait folytatja. Konstruktív következéseiben azután ez a két álláspont eredményezi az egyik, az egységes magyar nemzeti államot, a másik — legenyhébb alakzatában — a nemzetiségi föderatív, külön közjogi egyéniségekkel bíró részekre bontott államot. Már most én állítom, hogy ezen két álláspont között a megértés, a kiegyenlítés teljesen ki van zárva; (Helyeslés a bál- és a ssélsobaloldalon.) és ha most tárgyalunk oly egyéniségekkel, kik a nemzetiségi föderatív állam álláspontján állanak, akik politikai törekvéseinek czélja nem egyes gyakorlati sérelmek vagy nehézségek megszüntetése, amiről mindig beszélni lehet, ha a helyes álláspontra t. i. az egyéni jog álláspontjára helyezkedünk, hanem akiknek czélja a magyar egységes nemzeti államnak gyengítése és szétbontása, akikre nézve minden intézkedés csak abból a szempontból bír érték„ kel, vájjon egy étappot képez-e az ő ideáljuk megvalósítására, (Igaz! TJgy van! a bal- és a
