Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
493. országos ülés 1914- január íi—én, szerdán. 151 szélsőbaloldalon.) a magyar egységes nemzeti államtól való eltávolodás és a föderatív államhoz való közeledés szempontjából is, ha ilyen férfiakkal tárgyalva eredményekre jutunk, akkor ma,; thematikai lehetetlenség, hogy ezek az eredmények, amelyek őket rábírják, hogy a napirendről levegyék a naczionalista törekvéseiket, ne legyenek olyanok, amelyek nem mondom, hogy megtagadják az egységes magyar nemzeti államnak elvét, nem mondom, hogy azzal elvileg ellentétes intézményeket létesítenek, de gyengítik az egységes magyar nemzeti államnak erejét (Ugy van la bal- és a szélsőbaloldalon.) és igy könnyebbé teszik azoknak a törekvéseknek később való megvalósítását. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely törekvésektől ezek az urak, a kiknek egész lénye össze van forrva azzal a gondolattal, hogy az egységes magyar nemzeti államot átalakitsák a legjobb esetben nemzetiségi föderatív állammá, ugy taczite egyszerűen le nem fognak mondani, hanem azokat csak napirendről leveszik és ezen napirendről levétel utján mit akarhatnak csak elérni: olyan helyzetnek teremtését, a melyben az egységes magyar állam gyengébb, az ő föderatív törekvéseik erősebbek lesznek akkor, mikor majdan megint napirendre kerülnek ezek a naczionalista törekvések. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiába mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy ő ezeket az urakat nem ismeri el az öszszes románság képviselőinek. Hiába mondja, hogy nem ismeri el őket egy külön nemzetiségi közjogi egyéniség képviselőinek, amelyet ő sem akar elismerni, amelynek létezése ellen ő is erélyesen tiltakozik. Hiába tiltakozunk valamely gondolat ellen, ha ugy cselekszünk, mint hogyha az a gondolat volna. (Ugy van! balfelöl). Hiába tiltakozunk az ellen, hogy ezeket az urakat az összes románság képviselőinek elismerjük, ha ugy járunk el, mintha a románságnak az a kívánatos elhelyezkedése az egységes magyar állami szempontnak, az egységes magyar állami elvnek talaján egyedül tőlük vagy legalább főleg ő tőlük függne. Es hiába tiltakozunk az ellen is, hogy ennek a törekvésnek, hogy ennek a tárgyalásnak bárminő összefüggése volna a külpolitikai helyzettel vagy osztrák államokkal, mikor az időbeli koinczidenczia a tényeket ugy állítja az egész világ elé, hogy az egész müveit Európában, de főleg Romániában és Ausztriában is azt az általános meggyőződést nem lehet meggyengíteni, hogy igenis Romániának megnövekedett hatalmi súlyával és a monarchia másik államában nyilatkozó hatalmi törekvésekkel áll ez összefüggésben, mert ezek olyan hatalmi nyomást gyakorolnak reájuk, amely elől a magyar kormány kitérni nem tud. Én elhiszem, hogy nincs igy, de a világon rajtam kívül kevés ember lesz, aki elhiszi. (Élénk derültség, helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen dolgokban, minthogy nemcsak az önmagában véve helyes cselekvést, hanem a kellő időben való cselekvést is kell szabályul elfogadnunk, egy látszatot is felidézni, amely látszat a magyar államnak méltóságával és erőtudatával ellentétben áll, mindenesetre súlyos, sőt megbocsáthatatlan politika. (Elénk helyeslés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mi lehet tehát eredménye ezeknek a tárgyalásoknak? Mondom, a tartalmukról nem akarok találgatásokba bocsátkozni; annyit, amennyit a kérdés jelenlegi stádiumában mondhatunk, elmondom, hogy t. i. azoknak a férfiaknak helyzetéből és hitvallásából folyólag, akikkel a tárgyalás folyt, teljes lehetetlenség, hogy azok eredményre vezessenek anélkül, hogy gyengülne a magyar nemzeti államnak álláspontja és helyzete. (Ugy van! balfelöl.) De itt van maga a tárgyalásnak ténye. Először czélhoz vezet-e ez az eljárás annak a nagy czélnak szempontjából, amelyet a nemzetiségi kérdés megoldásának szokás nevezni ? Én azt tartom, hogy nemcsak nem vezethet, hanem ellenkezőleg csak árthat ennek a czélnak. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mi a nemzetiségi kérdés? Összeütközése annak a két irányzatnak, amelyet az előbb jeleztem. Összeütközés a lelkekben, felülkerekedése a lelkekben a faji érzésnek a magyar állampolgári érzéssel szemben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyobb energiája, nagyobb ereje a faji érzésnek a magyar állampolgári érzéssel szemben. Ezen kérdés megoldása csak egyféle lehet ezen erőviszonyoknak, ezen erkölcsi erőviszonyoknak a módosítása. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Én senkiben sem hiszek, t. képviselőház, aki nekem azt mondja, hogy én a nemzetiségi kérdést meg fogom oldani, mint ahogy mondja például valaki, hogy én a szeszadó kérdését fogom megoldani, én a czukoradó kérdését fogom megoldani, én a perrendtartás kérdését fogom megoldani. Ezek mind olyan kérdések, amelyeknek megvan, a magák technikája és amelyek, természetesen bizonyos összefüggéseket szem elől nem tévesztve, a maguk technikai törvénye szerint megoldhatók és megoldandók. De a nemzetiségi kérdés, ez lélektani kérdés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a megoldása a lelkekben kell, hogy folyjon. Ennek a megoldása semmi egyéb, mint az, hogy a magyar állampolgári érzés a lelkekben erősebb legyen a faji érzésnél. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ez hogyan érhető el ? (Halljuk! Ralijuk!) Ez csak azoknak az intézkedéseknek az összességével érhető el, amelyek alkalmatosak arra, hogy a magyar állampolgári érzést domináló erejűvé tegyük a lelkekben. (Elénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Tehát, hogy a magyar állam legyen működésének minden ágában kifogástalan, (Igaz! Ugy