Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

493. országos ülés 1914- január íi—én, szerdán. 151 szélsőbaloldalon.) a magyar egységes nemzeti államtól való eltávolodás és a föderatív állam­hoz való közeledés szempontjából is, ha ilyen férfi­akkal tárgyalva eredményekre jutunk, akkor ma,; thematikai lehetetlenség, hogy ezek az eredmények, amelyek őket rábírják, hogy a napirendről le­vegyék a naczionalista törekvéseiket, ne legyenek olyanok, amelyek nem mondom, hogy megtagadják az egységes magyar nemzeti államnak elvét, nem mondom, hogy azzal elvileg ellentétes in­tézményeket létesítenek, de gyengítik az egységes magyar nemzeti államnak erejét (Ugy van la bal- és a szélsőbaloldalon.) és igy könnyebbé teszik azoknak a törekvéseknek később való megvaló­sítását. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsö­baloldalon.) a mely törekvésektől ezek az urak, a kiknek egész lénye össze van forrva azzal a gondolattal, hogy az egységes magyar nemzeti államot átalakitsák a legjobb esetben nemzeti­ségi föderatív állammá, ugy taczite egyszerűen le nem fognak mondani, hanem azokat csak napirendről leveszik és ezen napirendről levétel utján mit akarhatnak csak elérni: olyan hely­zetnek teremtését, a melyben az egységes magyar állam gyengébb, az ő föderatív törekvéseik erő­sebbek lesznek akkor, mikor majdan megint napirendre kerülnek ezek a naczionalista törek­vések. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiába mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy ő ezeket az urakat nem ismeri el az ösz­szes románság képviselőinek. Hiába mondja, hogy nem ismeri el őket egy külön nemzetiségi közjogi egyéniség képviselőinek, amelyet ő sem akar elismerni, amelynek létezése ellen ő is eré­lyesen tiltakozik. Hiába tiltakozunk valamely gondolat ellen, ha ugy cselekszünk, mint hogyha az a gondolat volna. (Ugy van! balfelöl). Hiába tiltakozunk az ellen, hogy ezeket az urakat az összes románság képviselőinek elismerjük, ha ugy járunk el, mintha a románságnak az a kívánatos elhelyezkedése az egységes magyar állami szempontnak, az egységes magyar állami elvnek talaján egyedül tőlük vagy legalább főleg ő tőlük függne. Es hiába tiltakozunk az ellen is, hogy ennek a törekvésnek, hogy ennek a tárgyalás­nak bárminő összefüggése volna a külpolitikai helyzettel vagy osztrák államokkal, mikor az időbeli koinczidenczia a tényeket ugy állítja az egész világ elé, hogy az egész müveit Európá­ban, de főleg Romániában és Ausztriában is azt az általános meggyőződést nem lehet meg­gyengíteni, hogy igenis Romániának megnöve­kedett hatalmi súlyával és a monarchia másik államában nyilatkozó hatalmi törekvésekkel áll ez összefüggésben, mert ezek olyan hatalmi nyomást gyakorolnak reájuk, amely elől a ma­gyar kormány kitérni nem tud. Én elhiszem, hogy nincs igy, de a világon rajtam kívül kevés ember lesz, aki elhiszi. (Élénk derültség, helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen dolgokban, minthogy nemcsak az önmagában véve helyes cselekvést, hanem a kellő időben való cselekvést is kell szabályul elfogadnunk, egy látszatot is felidézni, amely látszat a magyar államnak méltóságával és erőtudatával ellentétben áll, mindenesetre súlyos, sőt megbocsáthatatlan politika. (Elénk helyeslés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mi lehet tehát eredménye ezeknek a tár­gyalásoknak? Mondom, a tartalmukról nem akarok találgatásokba bocsátkozni; annyit, amennyit a kérdés jelenlegi stádiumában mond­hatunk, elmondom, hogy t. i. azoknak a férfiak­nak helyzetéből és hitvallásából folyólag, akik­kel a tárgyalás folyt, teljes lehetetlenség, hogy azok eredményre vezessenek anélkül, hogy gyen­gülne a magyar nemzeti államnak álláspontja és helyzete. (Ugy van! balfelöl.) De itt van maga a tárgyalásnak ténye. Először czélhoz vezet-e ez az eljárás annak a nagy czélnak szempontjából, amelyet a nemzetiségi kérdés megoldásának szokás nevezni ? Én azt tartom, hogy nemcsak nem vezethet, hanem ellenkezőleg csak árthat ennek a czélnak. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mi a nemzetiségi kérdés? Összeütközése annak a két irányzatnak, amelyet az előbb jeleztem. Összeütközés a lelkekben, felülkereke­dése a lelkekben a faji érzésnek a magyar ál­lampolgári érzéssel szemben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyobb energiája, nagyobb ereje a faji érzésnek a magyar állam­polgári érzéssel szemben. Ezen kérdés megoldása csak egyféle lehet ezen erőviszonyoknak, ezen erkölcsi erőviszonyoknak a módosítása. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Én senkiben sem hiszek, t. képviselőház, aki nekem azt mondja, hogy én a nemzetiségi kérdést meg fogom oldani, mint ahogy mondja például valaki, hogy én a szeszadó kérdését fogom megoldani, én a czukoradó kérdését fogom megoldani, én a perrendtartás kérdését fogom megoldani. Ezek mind olyan kérdések, amelyeknek megvan, a magák technikája és amelyek, termé­szetesen bizonyos összefüggéseket szem elől nem tévesztve, a maguk technikai törvénye szerint megoldhatók és megoldandók. De a nemzetiségi kérdés, ez lélektani kérdés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a megoldása a lelkekben kell, hogy folyjon. Ennek a meg­oldása semmi egyéb, mint az, hogy a magyar állampolgári érzés a lelkekben erősebb legyen a faji érzésnél. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ez hogyan érhető el ? (Halljuk! Ralijuk!) Ez csak azoknak az intéz­kedéseknek az összességével érhető el, amelyek alkalmatosak arra, hogy a magyar állampolgári érzést domináló erejűvé tegyük a lelkekben. (Elénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Tehát, hogy a magyar állam legyen műkö­désének minden ágában kifogástalan, (Igaz! Ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom