Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
W3. országos ülés I9lí január l'i-én, szerdán. 141 lamentárizmus lényegéért és a közszabadságokért folyik. Ilyen közszabadságért harczolunk mi ma is teljes meggyőződéssel: a sajtószabadságért. A magyar sajtó mögött nagy hagyományok, fényes múlt állanak. A magyar sajtó legnagyobb része maga követeli, hogy a tisztességtelen elemek garázdálkodása meggátoltassák, a magánbecsület megvédessék. De semmiesetre sem szolgált rá, hogy egyes kivételek miatt, a tisztességtelen elemek miatt az egész magyar irodalom bókokba veressék annak a közmondásnak mintájára, hogy aki a kutyáját meg akarja fojtani, ráfogja, hogy megveszett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Most a sajtót veszettnek mondják, tehát meg kell rendszabályozni; a rakonczátlankodók és az ellenzékeskedők, majd ha a javaslatból törvény lesz, különböző zaklatásokkal, perbefogásokkal, az állomásokról való kitiltásokkal fognak találkozni, mig a kezesekre talán jobb napok fognak virradni. A sajtószabadság szimbóluma lesznek a különféle szubvencziók és pausálék mindazon vállalatok részére, amelyek hűségesen fogják követni a gazda-kormány szempillantásait, hiszen a gazda szeme hizlalja a jószágot. Nem hiszem, hogy az ellenzék vitája a t. túloldalt útjában megállíthatja; nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat csak valami kis lényeges változtatást is fog szenvedni. Nem hiszem, hogy megszívlelné a t. túloldal Mikszáth Kálmán a Magyar Figyelő első évfolyama első számában megjelent utolsó kéziratának gyönyörű gondolatait, amelyeket a Budapesti Újságírók Egyesületének szabadságlakomája alkalmából vetett papírra. Fájdalom, Jókai serlegét már kezébe nem vehette, mert előbb költözött el az élők sorából. (Olvassa): »A kehely, amelyből én ittam annak idején az első kortyot, egyszeriben visszavezet az alaptémához .- a sajtószabadság dicsőítéséhez, az lévén a rendeltetése, hogy évenként ennek a pohárnak kiürítésével emlékezzünk meg róla, élénkítsük fel magunkat a küzdelemre, ha bajban van és legalább igyunk az örökké való életére, ha nincsen semmi veszedelemben. Jókai, mint a mesebeli ember, három dolgot hagyott reánk. Az egyik ez a serleg, amelyből a szabadságszeretet fogadalmával erősítsük meg magunkat minden évben. Azután reánk hagyta a műveit, ahonnan a szabadság levegőjót szívjuk be. Végre pedig hagyott reánk egy leplet, a koporsónkra boritandót, hogy alatta megpihenjünk. Én még csak azt teszem hozzá és így van az kigondolva, hogy ez a harmadik örökség csak az elsőnek épségben tartása mellett illesse a magyar újságírókat. Ne legyen pihenésük lenn a földön sem, ha fönn nincs meg az a bizonyos szabadság«. Meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat most szövi a halotti leplet a sajtószabadságra. A szabadság kelyhébe epét csurgatott. Keserű a pohár. De ha keserű is, ama bizonyos szabadságlakomán üssék fel Arany Jánosnak munkáit és csak három sorát mondják el pohárköszöntőül: Napjaid számitvák, megifjul az idő Es kitől rettegsz, nem féli fegyvered ő : »Az ige, az eszme!« A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Teljes megnyugvással ezt a javaslatot csak abban az esetben fogadhatnám el, ha előzetesen ez a javaslat a közvélemény kritikájának tisztító tüzén ment volna keresztül. Szokásban volt azelőtt, hogy az igazságügyminister ur fontosabb javaslatok megalkotása előtt ezeket a javaslatokat előzetes véleményadás czéljából le szokta küldeni az arra illetékes faktoroknak, az ügyvédi kamaráknak és egyéb olyan testületeknek, amelyek ezen javaslatoknak — saját véleményüket is előadva — jó oldalait talán még jobban kidomborítják, de viszont azon részeit, amelyek bármelyik szempontból a közvélemény szerint nem megfelelők, teljesen önzetlenül az igazságügyminister urnak tudomására hozzák. Az utóbbi időben az igazságügyminister ur ettől a régi szokástól egyes esetekben tért el; nem minden esetben, mert hiszen most is vannak egyes javaslatok, amelyeket véleményadás végett kiad, azonban vannak és most ez a sajtójavaslat a harmadik, amelyet például az ügyvédi kamaráknak nem küldött meg véleményezés végett. Ebből két dologra lehet következtetni. Az egyik az, hogy az igazságügyminister ur, mint jogászember, maga is tisztában van azzal, hogy ez a javaslat nem felel meg a jogászi követelményeknek, (Igazi Ugy van! a baloldalon.) tehát legfeljebb blamálta volna magát, ha a javaslatot véleményezés végett szakértő testületnek adta volna ki. A másik az, hogy talán azzal is tisztában van az igazságügyminister ur, hogy neki ezen a javaslaton változtatnia ugy sem szabad semmit, tehát erre a javaslatra vonatkozólag az arra illetékes egyének úgyis hiába terjesztenének fel hozzá bármiféle véleményt. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) Ilyen fontos törvényjavaslatnak, mint a sajtójavaslat. összhangban kellene tartania az igazságszolgáltatás szempontjait, az alkotmány és a személyes szabadságjogok biztosításának követelményeivel, különösen akkor, amikor a kormány javaslatai meglehetősen egyoldalúan tárgyaltatnak s nem mennek keresztül a kontradiktórius megvitatás tüzén. A sajtójogról szóló törvényjavaslat teljesen reakczionárius alkotás. (Ugy van! a baloldalon.) Össze van szedve a külföldön, különösen a
