Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
138 493. országos ülés 1914 január 14-én, szerdán. adót érti — egy látszólagos mellékparagrafusára a törvénynek nem fektetett súlyt. Ez az, hogy a sajtó elleni intézkedések, a preventív intézkedések, a lefoglalás stb. kivétettek az addigi adminisztráczió kezelése alól, ezeket a biróra bízták. Alig van rá példa Európában, hogy az kizárólag a vizsgálóbíróra van bízva. E törvény a sajtó egész kezelését lényegileg a bíróságra bízza. Ez egy másik nagy sarkalatos elve a törvénynek, amelyet sok ellenmondásos intézkedés javításáért nem adnék cserébe.« Igaz, hogy az 1848-iki törvénynek tárgyalásánál is akadtak már egynéhányan, akik, ha nem is nyíltan, de burkoltan nagyobb befolyást akartak biztosítani a sajtóügyekre a közigazgatásnak, de ezen kísérleteknek még egy olyan főúr is, mint Majláth volt, ellenmondott és ilyen intézkedések törvénybe való iktatását ellenezte. Itt van helyén, hogy a javaslatnak egy másik intézkedéséről megemlékezzem, amelyet szerintem a politikai szabadság ellen fognak majd felhasználni. Szmrecsányi György: Ez az egész tendencziája! Kállay Ubuf: Eltekintve az egész tendencziájától, különösen a 11. §. utolsó bekezdése szerint — ahol hivatkozás történik az 5. §, második bekezdésének 2. pontjára — a választásnál használt sajtótermékek utezai terjesztéséhez, ha tartalmuk csupán csak a választásra vonatkozik, engedély kikérése nem szükséges. Mi következik ebből, t. ház? Az, hogy ez a szakasz tisztán csak a választási aktusra . . . Szmrecsányi György: Helyes! Helyes! Kállay Ubuf: A választás napjára, a választással kapcsolatos intézkedésekre vonatkozhatik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Vagyis a praxisban hogy fog ez festeni? Ha én majd valamelyik községemben annak idején programmbeszédet akarok tartani és erről falragaszon akarom választóimat értesíteni, ezen falragasz kifüggesztéséhez nekem hatósági engedélyre lesz szükségem. Szmrecsányi György: Ha a nmngó főszolgabíró meg fogja engedni. Kállay Ubul: Ismerem az utolsó időszaki választások történetét; magam is résztvettem egynéhányban és így az ott szerzett tapasztalataim nagyon is feljogosítanak engem arra a feltevésre, hogy fog akadni egy pár olyan buzgó, érdemeket szerezni akaró, akkor már valószínűleg államosított tisztviselő, aki ezt az engedélyt a rendre és a felizgatott kedélyekre való hivatkozással, vagy egyáltalában minden hivatkozás nélkül meg fogja tagadni, azt egyszerűen meg fogja tiltani. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) Akkor azután én sürgönyözhetek a belügyminister urnak (Derültség és felkiáltások balfelöl: Jó helyen jársz!) és a választások után kapok majd egy szépen, udvariasan megfogalmazott levelet, amelyben tudatják velem, hogy X. Y. szolgabíró ur eljárása helytelen volt és ezért kellő megintésben részesült. De hogy azután én esetleg felmerült károm megtérítéséért kihez forduljak, azt már csakugyan nem tudom. Szmrecsányi György: Ferencz József rendet is fog kapni! Kállay Ubul: A sajtójog ilyen reformja, t. ház, megöl minden szabad mozgást; megöli minden ellenzéki kritika lehetőségét. Egy helyes, pártpolitikai tendencziátpl mentes sajtóreformtól én sem zárkóznám el. Én is kívánom a magánbecsület legszigorúbb védelmét, (Helyeslés a baloldalon.) én is óhajtom, hogy az, akit becsületében ártatlanul megsértettek, lehető gyors erkölcsi elégtételhez és amennyiben anyagi kárt szenvedett, megfelelő anyagi kárpótláshoz is jusson. En is óhajtom, hogy az, aki felebarátjának legszentebb tulajdonát, becsületét sérti, irgalmat nem ismerő szigorúsággal büntettessék. De midőn mindezeket belátom, akkor azt is tudom, hogy ezen kérdéseknél bölcs óvatosságra van szükségünk. Hiszen az önök soraiból Kenedi Géza képviselő ur is elmondta 1910-ben, hogy minő nehéz dolog ez, mert azt mondja: »De hol kezdődik a magánbecsület és hol a közbecsület, holott a legtöbb esetben a legtöbb visszaélésen sem lehet máskép segíteni, mint a romlott, veszedelmes ember magánbecsületének bátor megtámadásával, méltóztassék csak Parisra gondolni és a híres panamaügyre.« Sőt ebből kifolyólag bizonyos vegyes Schöffen-biróság félét vélt felállitandónak, amely egyes esetekben kimondaná, hogy mi képez közérdeket és mi képez magánérdeket s a szerint, amint közérdeket látna, az esküdtbíróság elé, ha pedig magánérdeket látna, a rendes bíróság elé kerülne az ügy. Természetesen akkor még nem gondolhatta ő, hogy az ilyen közérdekű ügyek elintézésére legalkalmasabb eszköz a jiertörlés. Tarnay János, a minister ur munkatársa, akit ő is a nyolczak között nevezett meg, még pláne tovább megy. A szavainak lényege az, hogy az egész sajtóreformot feleslegesnek tartja. Tarnay János 1910-ben azt mondotta (olvassa) : »A laikus persze azt hiszi, hogy minden sajtóbűncselekmény megtorlása a sajtótörvényben történik. Ez nincs igy. Ha a magánbecsület nincs kellőkép védve, ez nem a sajtótörvény hibája, hanem azon törvénynek hibája, amely a rágalmazást és becsületsértést bünteti, a büntetőtörvényé. De hát ez ellen is alaptalan a panasz. A törvényünk eléggé súlyosan bünteti a rágalmazást: egy évi fogházzal és 2000 koronával, a becsületsértést hat havi fogházzal és 1000 koronával. Nem csekély büntetések ezek. Szerintem tehát nem lehet panasz a büntetőtörvénykönyvre sem, de lehet panasz a judikaturára. Tehát azokat a visszaéléseket, amelyek a tisztességtelen sajtóban felburján-