Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

493. országos ülés 191' akik Herczeg Ferencz minden Írásáról azt mondották, hogy a világ legremekebb munkái és tiszta véletlen, lia a haza határain túl nem érdeklődött irántuk az ördög sem . . . Hédervári Lehel: Kenediről nem mondták! Ráth Endre: Csak szerette volna, hogy mondják! Ennek a képnek megfestéséhez tartozik az a rendszer is, amely a ministerelnöki sajtóirodában nyer megtestesülést. Hédervári Lehel: Lipscher! Ráth Endre: Nagyon jól mondja közbeszóló t. képviselőtársam, Lipscher. Önök a lapok engedélyezése alkalmával . . . Hédervári Lehel: 50.000 koronáért magyar Cromwell. Elnök (csenget): Kérem Héderváry képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni ! Ráth Endre: Engem nem zavar, nehogy ez legyen a jogczim! (Derültség.) Elnök (csenget) : ZSÍVSJ:JÜ, a parlament rendjét és nekem azon őrködni kötelességem. Ráth Endre: Akkor, a mikor a t. független igazságügyminister ur, aki mögött egy becsületes múlt áll, ebből a múltból merítve a becsületre, a jellemre bizonyítványt kér a lapkiadótól, akkor nézze meg, hogy kitől kérnek még erkölcsi bizonyítványt. Kérnek a kiadótól és kérnek a hírlapírótól. Csak a Lipschertől nem kérnek. (Derültség a baloldalon.) A sajtót a javaslat jóval szigorúbb elbánásban részesiti, mint bármely más vállalatot. Aki a sajtóval csak a legtávolabbi vonatkozásban is van, az a maga nevét a javaslat alapján bátran elkönyvelheti már a büntetendő egyének aranykönyvébe. Hiszen mindjárt kezdetben a sajtó olyan csomó régi intézmény súlyát érzi, amelyet más vállalat nem érez. Pl. ott van a bejelentési kötelezettség. Erről majd később bővebben beszélek. Ott van azután a köteles példányok beszolgáltatása. A felelős szerkesztő és kiadó, mint előbb rámutattam Lipscher barátunkkal kapcsolatban, pardon, tisztelt barátjukkal . . . Hédervári Lehel: Az a Lukács! Ráth Endre: Vagy nem barátja a minister urnak ? Balogh Jenő igazságügyminister: -Nem ismerem, sohasem láttam! Hédervári Lehel: Azért nem jelent meg az arczképe az Illustrated London News-ben! Bezzeg ott van Lukácsé! Ráth Endre: Érdekes, hogy mikor ilyen megterhelten indul meg a kiadó a maga lapvállalatával, akkor nem kivannak jellemet, nem kivannak erkölcsi bizonyítványt a részvénytársaság igazgatójától; az szabadon gründolhat, sőt, ha többször gründol, nem tudom, nem kerül-e a túloldal padjaira. Nem kivannak erkölcsi bizonyítványt a képviselőktől, sőt, mint a közelmúlt példája mutatja, a ministerelnöktől sem. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. január i4-én, szerdán. 129 3 Kivannak azonban, amint az előbb mondottam a házalóktól és a lapkiadóktól. Pedig minek követelnek önök jellemet ? Üssék fel odafenn a ministerelnöki sajtóirodában a szubvencziókról vezetett könyveket, ott vannak a jellemes kiadók és újságírók elkönyvelve. Nem a hatósághoz kell azért fordulni. De ha ilyen jellemeket akarnak a törvényben, ne vigyék a szemérmetlenség olyan fokára, hogy a VIII. kerületi elöljárótól kívánjanak erkölcsi bizonyítványt, aki ki fogja adni jóhiszemüleg, mialatt önök elkönyvelték odafenn, hogy ki a tulajdonképeni erkölcsös és jellemes ember. (Felkiáltások bal felöl: Jó volna egy kis szünet! Ki vannak merülve a túlsó oldalon! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ráth Endre: A sajtó utján elkövetett bűncselekményeket sokkal súlyosabban büntetik, mint a közönséges bűncselekményeket. Ez mindenesetre a sajtószabadságnak eddig már határozottan elért diadala. Például a kereskedelmi törvény három hónapig terjedhető fogházat szab arra a részvénytársasági igazgatóra — de ezek valahogy ugy elintézik a dolgukat, hogy sohasem szabják ki rájuk — aki közgyűlésen tesz hamis előterjesztéseket, amelyek jiedig a részvénytársaság minden tagját, sőt családtagjukat és további ágazatokat is érdeklik és érintik. Szóval, ezen részvénytársasági előterjesztésekben rettenetes anyagi károkat okozhat a valódi tényállásnak fel nem tárásával, amikor például egy ilyen Értékbank közgyűlésén milliókra becsiilik fel a meglévő értékeket és ingóságokat, amelyek beolvadva a Magyar bankba, nem képviselnek annyit. Ott van a Margitszigeti társaság, ahol a részvények belértéke az igazgatóság felfogása szerint különböző időkben különböző. A kereskedelmi törvény ezen ilyen valótlanságot előterjesztő részvénytársasági igazgatóra csak három hónapot szab ki, ellenben arra az újságíróra, aki esetleg tudva valótlanul ugyanerről a részvénytársaságról ir valótlan adatokat, a sajtószabadság diadalára, — most gyúljatok ki örömtüzek — egy esztendőt sóznak rá. Miért? Mert az újságírót védelmezni nem kell jobban, mint mindenkit ebben az országban. Hogy azután Herczeg Ferencz hogy intézi el a maga lelkiismeretével, ha nem kél e szegény emberek védelmére, az ő rá tartozik. Vagy például a kereskedelmi törvény nem büntet azért, ha valaki a könyveit nem vezeti megfelelően, mig itt a javaslat 600 korona pénzbüntetéssel sújtja a nyomdatulajdonost, ha könyvei nincsenek folyószámmal ellátva és átfűzve. Én ugyan nem tudom, hogy ez az átfüzés és folyószámozás miért olyan rettenetes komoly dolog és miért becsüli ezek elmulasztását az igazságügyminister ur pont 600 koronára, amikor a büntetőtörvénykönyvben nagyobb cselekedeteket olcsóbban meg lehet úszni. Mennyivel olcsóbban uszszák meg azok a hűséges munkapárti választók, akik dupla mandá17