Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

Í93. országos ülés 19ik január H-én, szerdán. 127 tartás 568. §-a szerint hatályát vesztette, az időszaki laj> kiadója a lefoglalás miatt csupán a »kimutatható tényleges kárának* megtérítését követelheti. Hát mit méltóztatnak ezalatt érteni? Meg fogják olvasni, hány lappéldányt foglaltak le és négy vagy öt krajczárjával akarják a kiadót kárpótolni? Hát volt-e itt egyetlenegy szakember, mert azt kell következtetni, hogy szakembert nem hallgattak meg ? Hiszen szakembernek okvetlenül reá kellett volna mutatni arra a körülményre, hogy hol van itt annak a kárnak megtérítése, mely azáltal terheli a kiadót, hogy egy olyan lapnak, amely a kormány önkényének van kitéve, egy olyan lapnak, amelyről előre tudják, hogy azt a kormány üldözi, egyszerűen nem adnak fel hirdetést, pedig a hirdetés a lapnak a lelke. Nem gondoltak, vagy szándékosan nem gondoltak-e arra, hogy az előfizetőknek egész tömege ós áradata el fog maradni egy olyan laptól, amelynél előre bizonyos lesz, — pedig az ellenzéki lapoknál ezt megjósolhatjuk, hogy előre bizonyos lesz — hogyha a kormánynak csekély vonzódása a lap felé tereltetik, az a lap nem fog megjelenhetni, tehát nem fog a közönség rájuk előfizetni. Hát ezekért a károkért vájjon fogja-e kárpótolni a kiadót az a 4—5 krajczár, amelyet lappéldányok szerint neki kiutalnak? Mint újítást említi fel az igazságügyminister ur azt, hogy a hírlapvállalat sajtóügyekben tartott főtárgyaláson magánjogi érdekeinek védelmére mindenkor képviseltetheti magát, ha a marasztaló ítélet érdekeit sértené. Azt hiszem, az 55. §. foglalkozik ezzel. Az a pongyolaság és az a homály, amely az egész javaslaton végigvonul, amely ha nem lenne annyira nyilvánvaló, ködbe borítaná a javaslat intenczióit, ezen a szakaszon is végigvonul, mert aki gondolkozni tud, annak aggályai lehetnek, hogy ennek a nagyhangon hirdetett szólásszabadságnak vájjon van-e gyakorlati és reális értéke. Az én hitem szerint emiatt a »jog« miatt az utolsó vánkost kihúzhatják a kiadó feje alól és az utolsó garast is kivehetik a zsebéből. Mert az az 55. §. az én felfogásom szerint jogfosztásnak is minősithető. Hiszen amig a bűnvádi perrendtartásban a magánfél vagy a sértett a bűnvádi perrendtartás megfelelő szakaszaiban megirott jogokat élvezheti és gyakorolhatja, addig a bűnvádi perrendtartás 13. §-ában ez az ismeretlen individuum, az érdekelt, nem rendelkezik ezekkel a jogokkal, csupán az van megírva ebben a szakaszban, hogy » felszólalható Vájjon nem fog-e akadni olyan birói magyarázat, amely szükitőleg fogja értelmezni ezt a »feiszólal« czimü jogi kifejezést. Magyarul én szerintem ez annyit jelent, hogy a magánfélnek és a sértettnek inditványozási joga el lesz konfiskálva. Szabadna most 5 percznyi szüneteit kérnem. Elnök: A képviselő ur még nem is egészen egy órája beszél. A parlamenti szokások alapján az elnöknek kötelessége a szónok kimerültségét méltányolni, azonban a képviselő ur még egyáltalában nem mutatja ennek jelét. Tehát kérem, hogy folytassa beszédét. Ráth Endre: Én még birom, de most rekedt vagyok. De végre is a sajtószabadságot és a szólásszabadságot tárgyaljuk, hát folytatom. (Derültség balfelöl.) A kártérítési felelősségnek ez a rettenetes nagy foka magánjogi életünkben teljesen ismeretlen fogalom. Hogy azonban teljes legyen a kiadók ellen indított hadjárat sikere, — mert hiszen, hogy a kiadók bőrére megy ez a kis játék, aziránt senkinek kétsége nem lehet — a kártérítést csak a bűnvádi perrendtartás 579., 582., 584. és 588. §-aiban szabályozott eljárás során kívánja megállapítani a javaslat. A bűnvádi perrendtartás 579. §-a szinte kártérítés lehetőségót. De különben is valósággal nesze semmi fogd meg jól, ami ebben benne van, mert a birő csak a jogosultnak kérelmére indítja meg az eljárást, de hivatalból nyomozza ki a szükséges adatokat. Aki azonban ismeri a bűnvádi perrendtartás szövevényeit és tudja, hogy mi az, hogy »hivatalból nyomozza ki a szükséges adatokat«, az tudja, hogy — elég szomorú — a független magyar ügyészség van hivatva ezeknek az adatoknak beszerzésére. Kontradiktórius eljárásnak ennél a kérdésnél helye nincs, ügyvéd által való képviseltetésre nincs szükség, ez a joggyakorlat. Miért ? Mert hiszen a független ügyészség hivatalból nyomozza ezeket az adatokat. A Curia azután, a hozzá felterjesztett iratok alapján, megint csak tanácsülésben dönt, ahol még az ügyfél-nyilvánosság sincsen meg, hanem intern körben, a felek meghallgatása nélkül, történik a döntés. Amikor így a fórumokon végig megy az ügy, az, aki a perrendtartásban semmi jártassággal nem bir, az abban a meggyőződésben van, hogy birói kezekben lévén a dolog, ez maga teljes oltalmat és garancziát nyújt. fDe aki továbbmenőleg vizsgálja a kérdést és kutatja a kártérítés mérvét és hogy ki állapítja meg a kártérítést, az reá fog jönni, hogy ismét csak a független igazságügyminister ur. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Az a független igazságügyminister, aki bizonyára Tisza István befolyása nélkül fogja a. Magyarország, Pesti Hírlap, Pesti Napló és a Népszava részére a kártérítést megállapítani, aki pedig még a legjobb akarat mellett a bűnvádi perrendtartás indokolása szerint sem lehet abban a helyzetben, hogy teljes kárt állapítson meg, mert a kártérítés megállapításának megszabásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a törvényhozás által e czélra rendelt összegnél tűlkiadás ne forduljon elő. Mert t. képviselőház, ezen összeget az évi budgetben a költségvetés megállapítása alkalmával szabja meg a t. ház,