Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
126 4.9,9. országos ülés 19U szerint a másik helyett helyesebb lett volna hozzátenni : szépen szabad. T. képviselőház ! A minister ur a krítikajírős fegyvereinek hatása alatt egyik beszédében vagy valahol azzal védekezett, hogy mindent más csinált e javaslatban, ő ártatlan és semmiben sem részes. Szerepeltek itt nyolczasok, Károlyok, szerepeltek a szak- és jogtudósoknak, a burkolt újságíróknak tömegei és mikor a minister urnak ezt a védekezését halljuk, kinek ne jutna eszébe Hugó Viktornak hires communardja, akihez, mikor a Louvre-ban az iratgyüjteményt fel akarta gyújtani, odarohant a költő, megragadja a kezét, mire az azt feleli, — mintha a magyar igazságügyministert látnám, ki odarohan a sajtószabadság várához és le akarja dönteni — hogy hiszen én nem tudok olvasni! Engedjék, meg. hogy áttérjek most beszédemnek másik részére. (Halljuk ! Halljuk! halfelol.) Azt hiszem, hogy aki e kérdéssel csak kissé szőrmentén is foglalkozott, igazat kell, hogy adjon nekem abban, hogy nem lesz ezen javaslat törvényerőre emelkedése után vállalat a világon, mely koczkázatosabb, mely a pénznek és vagyonnak úgyszólván az ablakon való kidobásával lenne inkább egyértelmű, mint az újságkiadás vállalata. (Igaz ! Ügy van ! halfelol.) Az igazságügyminister ur azt mondja, hogy meg kellett csinálni ezt a javaslatot és kérkedik vele, hogy ebben a sajtószabadságot intézményesen biztosította. Bródy Ernő: Nem hiszi ő maga sem ! Ráth Endre: Nagyon téved, t. képviselőház, mert azok közül az ujságirók közül talán sokan még ma sem érzik, hogy ők minő nagy veszedelemben forognak. Egy újszerű befolyás alá vetette a magyar sajtószabadságot az igazságügyminister ur, a kiadói befolyás alá (Igaz ! TJgy van ! halfelol), azon kiadói befolyás alá, mely az Írónak, a költőnek lelkéből felfakadó szabad gondolatot röptében lövi le, ha a kiadói érdekkel ellentétben áll. Ez az újszerű befolyása, gúzsbakötése a sajtószabadságnak a legnagyobb veszedelem, mely a kiadónak személyében fog megnyilvánulni. A lapban nem az jelenhet meg, amit az igazságügyminister mond, t. i. az, amit az iró most szabadon akar megirni, hanem csak az, amit a kiadó megenged. És vájjon az igazságügyminister ur annál a szokásos lelkiismeretvizsgálásnál mérlegbe teszi-e azt, vájjon a fejlődő kultúrának előnye lesz-e, ha bátor, nyilt, szókimondó, de becsületes sajtó helyett egy nyöszörgő, nyivákoló, talpnyaló sajtó fog kialakulni? (Igaz! Ugy van! halfelol.) Pedig a nemzetnek szüksége van a sajtószabadságra, mint egy falat kenyérre, mert a magyar eszmének zászlóvivője egyedül még a magyar sajtó. Látjuk, hogy a költségvetésben és a delegáczióban pénz van mindenre ebben az országban, hadsereg is van mindenre és minden ellen, a magyar képviselők, az ellenzéki pártok ellen, a szabadságért és kenyérért ordítozó nép ellen, csak a magyar sajtó szabadságának megvédésére nincs nemzeti eTŐnk. És önök most ki akarják csavarni az utolsó és egyetjanuár lí-én, szerdán len fegyvert a nemzet kezéből, inolylyel, ha minden igazunkat elveszitj ük is, alkalmas időben vissza tudja vivni a nemzet imádott szabadságát és alkotmányát. T. képviselőház! A lapvállalat fentartása vagy megszűnése, ha a jelen javaslat törvényerőre^ emelkedik, teljesen önkényszerüleg a kormánytól és a mindenkorijkormány akaratától fog függni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha önöket ezen az utón már megállitani nem lehet, ha nem tudjuk önöket meggyőzni arról, hogy számos fontosabb és sürgősebb kérdése van ennek az országnak és ha bele kellene nyugodnunk abba, hogy ebből a javaslatból törvény lesz, akkor legalább az igazságnak azokat az elemeit, amelyek behozhatok, vegyék fel a javaslatba, azokat a sebeket, amelyek orvosolhatók és gyógyíthatók a javaslatban, legalább orvosolják és gyógyítsák. De ha önök már megteszik azt, hogy egy ilyen javaslatot törvényerőre emelnek, akkor elengedhetetlen feltétel, hogy amikor a birói eljárás után megállapittatott, hogy a vállalatnak alapnélküli kárt okoztak, akkor az első és legelemibb követelés, amit nem az ellenzék, hanem amit egyszerű jogászember követelhet : a teljes anyagi kárnak megtérítése az egész vonalon. (ügy van I halfelol.) Ezt a czélt azonban — hogy rövid legyek, nem kívánom a szakaszokat felolvasni, egyszerűen csak hivatkozni fogok rájuk — a javaslat 49. §-a nem biztosítja és hiányzik ebből a szakaszból különösen a paritásnak nagy gondolata és nagy eszméje. Ha önök szívvel-lélekkel és elszántsággal, vagy — amint gróf Tisza István mondotta — nem gondolkodva, megalkotják ezt a törvényjavaslatot és a kiadót teszik felelőssé mindenért és annak az embernek elvehetik az utolsó garasát és a szabadságjognak hajnalhasadásakor a feje alól a párnát kihúzhatják, akkor legalább igazságosak legyenek. A javaslat 34. §-a szerint a szerző felelőssége is a kiadóra hárul, ha a sajtó szerző sajtójogi felelősségre nem vonható, vagy, ha a czikket a kiadó rendelte meg. Ugyancsak a javaslat szerint a kiadó felelős a 35. §. esetében a szerkesztő helyett nemcsak a közleményért, de a hirdetésekért és nyílttéri közleményekért is. A 36. §. is a kiadóra hárítja a felelősséget a 33—35. §-okban megjelölt esetekben. A kiadó felelős a 39. és a 49. §. szerint — ugy-e bár elengedik, hogy ezeket a szakaszokat felolvassam — a sajtóközleménynyel okozott vagyoni kárért, sőt nem vagyoni kárért is megállapítható a pénzbeli elégtétel és a kiadó felelőssége még arra az esetre is kiterjed, ha a sajtóbeli közlemény egyáltalában nem állapit meg bűncselekményt. Szóval mig a javaslat a kiadót az előbb felsorolt szakaszok szerint az egész vonalon irtózatos felelősséggel, anyagi hátrányokkal és következményekkel sújtja, addig a 49. utolsó bekezdése szerint, ha a vádtanács az előzetes lefoglalást megszüntette a felfolyamodás folytán, úgyszintén ha a lefoglalás a bűnvádi perrend-