Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-487

Í87. országos ülés Í9Í3 deczember 16-án, kedden. 511 kisujjában vannak. (Derültség.) De ebben az esetben a mot d'énigme — az a magyarázat, ami a rejtélyt megfejthette volna — mégis bentmaradt a t. képviselőtársam kisujjában, (Derültség.) mert én most sem vagyok képes megérteni, hogy miért fenyegesse Fiumét egy olyan vasútnak a kiépítése, amely a távolságot Fiúméhoz 280 kilométerben, Spalatóhoz pedig 470 vagy 480 kilométerben állapitja meg. Ez, azt hiszem, olyan rébusz, amit csakugyan még a t. képviselő ur nagy szakértelme sem fog megfejthetni. Végül még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy az a lekötöttség természetszerűleg az általános helyi dijszabásra vonatkozik. Mi tehát quázi differencziális díjszabásokat, amelyek a magyar államvasutak helyi dij szabásán felül emelkednének, nem léptethetünk ott életbe. Ez természetes, ez az összes vasúti tranzakoziók és konvencziók lényegében van, de ebben semmiféle kedvezmény nincs. Másodszor pedig, kérem, az öt év nem ugy van odaállítva, hogy amennyiben létre nem jönne a megegyezés a monarchia két állama között, hanem, amennyiben létrejön a megegyezés, akkorra van az öt év kikötve ; ha létrejönne, megszűnnék az öt év bekövetkezte előtt. Az örök időkre szóló lekötöttség vádja ellen, e szempontból, azt hiszem, mégis joggal tiltakozhattam. Egyébként, méltóztassanak még megengedni, hogy ha már még egyszer fel kellett szólalnom, felhasználjam az alkalmat egy feledékenységem jjótlására is. T. i. Dobieczky Sándor t. barátom kérdéseire az általános vita során tett felszólalásomban — bocsánat — feledékenységből nem terjeszkedtem ki. Az iránt megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy abban az összes faktorok egyetértenek, és minden tekintetben rajta lesznek, hogy itt luxuriózus építkezés ne történjék, hanem ezek a vasutak gazdaságosan, az anyagi erő lehető kímélésével épüljenek ki. Ami pedig a vasútépítéssel és felszereléssel kapcsolatos megrendeléseknél a magyar ipar részesedését illeti, ebben a tekintetben is fennáll az a megállapodás, hogy a kvóta arányában fog a magyar ipar ezekben a megrendelésekben részesülni, és természetesen a kormány kötelességének fogja tartani, hogy e megállapodás teljesen korrekt keresztülvitele felett őrködjék. (Élénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a czimet elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Kérem a, jegyzőt, szíveskedjék a törvényjavaslat szakaszait felolvasni. Almásy László jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—6. §-ait, melyele észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt a napirend megállapítása során fogok javaslatot tenni. Következik a napirend 2. pontja, a m. kir. állami számvevőszék szervezetének módosításáról szóló törvényi avaslat (írom. 903, 938) tárgyalása. Antal Géza előadó : T. ház ! Az állami számvevőszék szervezetének módosításáról beterjesztett törvényjavaslat három czélt szolgál. Elsősorban is nevének szabatos megjelölésével megállapítani kívánja azt a közjogi funkeziót, amelyet a magyar királyi állami számvevőszék betölt, másodsorban a létszám szaporításával a számvevőszék munkabírását s végül, ugyancsak a létszám szaporításával, az állami számvevőszék belszervezetében szükséges néhány módosítást igyekszik lehetővé tenni. Ami az első czélt illeti, azzal, hogy az állami számvevőszéket, mint legfőbb állami számvevőszéket jelzi, akarja kerülni azt a megtévesztést, amely ez idő szerint a számvevőszék funkeziója és különösen a min'steriumok mellé, úgyszintén a pénzügyigazgatóságok mellé beosztott számvevőségek funkeziója tekintetében a közönségben általánossá lett. Ami a létszámemelést illeti, e tekintetben a törvényjavaslat eleget kivan tenni . . . (Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Antal Géza előadó : . . . azoknak a követelményeknek, amelyek a differencziálódott állami élet és különösen az utolsó tizenkét esztendőben az állami élet terén mutatkozott óriási fejlődés folytán az állami számvevőszékre nehezednek, s amely követelményeket a számvevőszék a mai létszám mellett teljesíteni ahg-alig képes. Magában az indokolásban már röviden jelezve van, hogy milyen óriási mértékben nevelkedett a magyar állami háztartás az utolsó tizenkét év alatt. Mig ugyanis a közösügyi kiadásoktól eltekintve, a kiadások az 1900. évi állami zárszámadás szerint 1007 millió koronát tettek ki, addig az 1913. évi költségvetésben már 1927 millió koronára rúgnak; a bevételek pedig ugyanezen idő alatt az 1900. évi 1212 millió koronáról 2072 millió koronára szaporodtak. Az áUami számvevőszéknek a legtöbb munkát a rendes kiadások eUenőrzése okozza és pedig nemcsak összegük nagysága miatt, hanem arra való tekintettel is, hogy idetartoznak többek között az összes alkalmazottaknak mindennemű személyes járandóságai és a nyugdijak. Ezek a rendes kiadások a közösügyi kiadások nélkül 1900-ban 893 millió koronára, az 1913. évi költségvetés szerint pedig 1617 millió koronára rúgtak, ugy hogy az emelkedés 724 millió korona, vagyis 81%. Hasonló emelkedést látunk, ha nem is ily mértékben, az állami vagyonnál, amelynek bruttó értéke 1900-ban 6602 millió korona volt, az 191.2. évi zárszámadás szerint pedig 9134 millió korona ; az állami teher ugyanezen idő alatt 5186 millió koronáról 6592 millió koronára emelkedett, vagyis az állami vagyon bruttó értéke 2532 millió korona-