Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-487
508 M7. országos ülés 1913 beszélni, hogy ez a magyar nemzetnek is milyen életbevágó érdeke, (ügy van!) De emellett még egész röviden vagyok bátor arra a körülményre is utalni, kogy a legridegebb pénzügyi fiskális szempontból is milyen nagy különbséget fog tenni ennek a vasútnak kiépitése. Lehet, kogy ez eső után köpenyeg, adja Isten, hogy ugy legyen, adja Isten, hogy egyhamar ne kerüljön sor ismét aggályosabb külügyi eseményekre. De ha ez a vasút ki lett volna épitve egy évvel ezelőtt, nagyonnagyon sok milliót lehetett volna megkímélni, amit katonai előkészületekre ki kellett adni azért, (ügy van ! ügy van !) mert kellő vasúti hálózat hiányában igen hosszú időre volt szükség arra, hogy Boszniában és Herczegovinában álló csapatainkat a harczkészségnek megfelelő fokára emeljük, (ügy van! ügy van!) Kellett ennélfogva nagyon költséges, olyan rendszabályokat életbeléptetni, amelyekkel nyugodtan várhattunk volna, ha a megfefelő vasúti hálózat már akkor a katonai czélok rendelkezésére állott volna. A közgazdasági érdekek mellett ez a döntő szempont is, a monarchia biztonsága és a katonai rendszabályok megóvásánál felmerülő nagy pénzügyi szempontok is azok, amelyek arra inditanak, hogy a t. házat a törvényjavaslat elfogadására kérjem. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Vió Antal képviselő ur, aki nem fogadta el a javaslatot, egy határozati javaslatot nyújtott be, melyben utasíttatni kéri. a kormányt, hogy a növi—bihácsi vonalrész sürgős kiépitése olyformán biztosittassék, hogy ezen vonal egy Fiúméba irányuló transzverzális vonal alkatrésze lehessen ugy technikai, valamint üzemi kezelési szempontból. A kérdést a törvényjavaslat eredeti szövegére fogom feltenni. Amennyiben azt elfogadni méltóztatnak, elesettnek és mellőzöttnek fogom nyilvánítani Vió Antal képviselő ur határozati javaslatát. Amennyiben a törvényjavaslat nem fogadtatnék el, fel fogom külön tenni a kérdést a Viő Antal képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatra. Kérdem tehát a t. házat : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául — szemben Vió Antal képviselő ur határozati javaslatával — elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Elfogadtatott. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Egyúttal kijelentem, hogy Vio Antal képviselő ur határozati javaslata elutasittatott. Következik a részletes tárgyalás. Almásy László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ne vegye a t. ház szerénytelenségnek, hogy becses türelmüket még néhány perezre igénybe veszem. (Halljuk!) Felszólalok a czimnél általában azért, hogy egyes félreértéseket, amelyeket valószínűleg saját gyarlóságom okozott, helyredeczember 16-án, kedden. igazítsak és hogy a ministerelnök ur néhány megjegyzésére reflektáljak. Végtelenül sajnálom, hogy saját temperamentumomat többé nem változtathatom meg, szívesen tenném, azonban 54 éves korában az ember nem igen szokta megváltoztatni saját egyéniségét. Azért, a t. ház, szíves elnézését kérem, hogy olykor egy szóval, amelyet talán nem is ugy értettem, az önök felfogása ellen vétettem. Méltóztassék elhinni, hogy nem akarattal teszem ezt, hanem mint a t. ministerelnök ur mondja, valószínűleg temperamentumomban van a hiba. (Helyeslés.) Ezek után bátor vagyok mindjárt elsősorban a ministerelnök urat arra figyelmeztetni, hogy én belátom azt, hogy ő arról a helyről, amelyiken ül, Ausztriát azokkal a megjegyzésekkel szemben, amelyeket tettem Auszriának nem becsületes vagy nem kuláns eljárása tekintetében, meg kell védelmeznie. De én nem akartam előbbeni felszólalásomban valamit említeni, amit Magyarországnak mégsem lenne szabad eltűrnie. Ne méltóztassék ezt is temperamentumomnak tulajdonítani. Az 1880. évi •— ha jól emlékszem — V. t.-czikk ugyanis egészen világosan kimondja, hogy Bosznia-Herczegovinába Magyarország engedelme nélkül vasutat — erdei vasutat kivéve — építeni nem szabad. Ez expressis verbis ki van mondva Ausztria és Magyarország között. Nekem tudomásom van arról, t. ministerelnök ur és hogyha ezt azokról a padokról meghazudtolnák, szívesen vállalkozom a bebizonyítására, — hogy Ausztria megvett egy magánvasutat, egy erdei vasutat, amelyen ugy, mint más vasúton, rendes személyforgalom létezik jegyek ellenében és rendes áruforgalom tarifák ellenében. Ha ez nem kijátszása a magyar jognak, akkor semmisem az. Azt, hogy mennyire tájékozatlanok vagyunk mi BoszniaHerczegovináról, mutatja az, hogy erről a magyar közvéleménynek ma még árva fogalma sincs. Nekem volt alkalmam ezt a kellő helyen, megfelelő módon bejelenteni, de nem tudom, mi történt a bejelentéssel, azonban kérdem, hogy Ausztriának, amelynek szerződése van velünk Bosznia és Herczegovina tekintetében, amelynek számára tilos megadni egy vasút építésére az engedélyt odalenn, kérdem, a közös kormánynak szabad-e megadni az engedélyt egy vasútra, szabad-e ott egy olyan hosszabb vasutat létesíteni, amely ott ma is üzemben van és amelyre ma sincs ingerencziánk; szabad-e neki rendes vasúti forgalmat lebonyolítani, anélkül, hogy ezt Magyarország törvényhozása engedélyezné ? Méltóztassék megmondani, t. ministerelnök ur, helyes, becsületes eljárás-e ez Ausztria részéről ? Bosznia-Herczegovinában, amelylyel mi nem törődünk, ahová le sem rándulunk, amelynek közviszonyai előttünk ismeretlenek, lehet építeni egy vasutat anélkül, hogy Magyarország közvéleménye ezt általában tudná, anélkül, hogy Magyarország hatóságai erről tudomást szereznének ? Azt kétségbevonom, hogy tudtak volna róla, mert ez esetben megtalálták volna a kellő remédiumot, hogy ezt
