Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-487

Í87. országos ülés 19Í3 deczeinber 16-án, kedáetí, 509 megszüntessék. Ez a vasút már húszéves és vigan halad ott anélkül, hogy Magyarország annak építéséhez beleegyezését adta volna. Mi ez a Magyarország ? Vagyunk-e önálló magyar test vagy csak gyarmat ja vagyunk Ausztriának ? Kell-e betartani Ausztriának a szerződést, ugy, mint nekünk, igen vagy nem ? Szent-Iványi Gyula: A személyszállítást mikor kezdték meg ? Sándor Pál: Megkezdték évek előtt! Rendes tarifával ! El sem akarták hinni nekünk, amig meg nem mutattuk azt a kis jegyet, amelyet aztán beszolgáltattunk. Szabad-e a sokkal hatalmasabb Ausztriának, amelyre nézve én is mindent elkövetek, hogy a legnagyobb barátságban maradjunk, mindent megteszek a magam részéről is, hogy ez a kapocs legyen becsületes, barátságos, de egyszersmind őszinte, aminthogy a mi részünkről becsületes is, mondom, szabad-e Ausztriának Magyarország közjogához, törvényeihez ekként büntetlenül hozzányúlni ? T. ministerelnök ur, ez az én feleletem arra, hogy Ausztria velünk szemben becsületes. En ezt továbbra is vagyok bátor kétségbe vonni, a ministerelnök ur szavaival szemben is. Most áttérek a növi—bihácsi vonal kérdésére. Legyen szabad itt a következőkre figyelmeztetnem és e tekintetben egyszerűen utalok a feljegyzésekre. En ebben a kérdésben tisztán a következőt mondottam : Furcsa a növi—bihácsi vonal kiépítése. Ezt a banjaluka-doberlini katonai vasutat, a közös kormány, illetőleg a bosznia-herczegovinai kormány épiti ki. Nagyon furcsa, hogy miért maradjon épen ez az egy vonal katonai hatóság alatt, holott a többi, bár épen olyan fontos, mint ez, nincs katonai hatóság alatt. De ugyancsak mint furcsaságot emiitettem azt is, hogy épen csak a bihácsi vonalig építettük ki a vonalat és nem tovább a dalmát vasutakba való bekapcsolással. Méltóztassék ezt a megjegyzésemet figyelembe venni, mert én követhetek el botlást a közj ogban is, másban is, de a tarifák tekintetében és abban a tekintetben, hogy hova menjen az a vasút, nem, mert ez a kérdés a kisujjamban van. (Mozgás jóbbfelől.) Méltóztatott adoberlín—sziszeki 39 kilométeres vasút helyi díjszabására is alludálni. Ha a helyi díjszabást nekik konczedáljuk, akkor ezt többé el nem vehetjük. És ha ez kötve van a kiegyezéshez, hát akkor, amennyire én tudom, lesz kiegyezés tiz év múlva is, húsz év múlva is, de ezt a helyi díjszabási tételt többé nem változtathatjuk meg soha. Méltóztassék megmondani, olyan becsületesen, amint a ministerelnök ur mindent megszokott mondani : Igaz-e, hogy képtelenek vagyunk ezen a vonalon a tarifákat a helyi díjszabás fölé emelni, igen vagy nem? Hatalmunkban van-e ez vagy nincsen? Ha a ministerelnök ur azt fogja kijelenteni, hogy ez hatalmunkban van, én belenyugszom. Itt van azután az az állítás, hogy nekünk meg kell adnunk Ausztria érdeke szempontjából a közvetlen kapcsolatot. Ez a közvetlen összeköttetés Bécsből, amint a túlsó padokról Dobieczki Sándor t. képviselőtársam elmondotta, — tehát nem is a saját adataimra hivatkozom — 890 kilométer, mig a másik vonalon 818 kilométer. Hát mi érdeke van Ausztriának, ha nem az, hogy emanczipálja magát Magyarországtól, hogy a hosszabb vonalon menjen? És azt hiszi a ministerelnök ur, hogy a hosszabb vonalon Ausztria többet fog számítani, mint mi a 818 kilométeres vonalon? Ellenkezőleg, Ausztria ugy fog intézkedni, hogy amint részben már ma is teszi, titkos refakcziákkal, nyíltan mondom : titkos refakcziákkal, a tárházakban való ingyen tárolással, a magtáraknak ingyen átengedésével olyan előnyöket fog az osztrák kereskedelemnek nyújtani, amelyekkel mi a mi rövidebb vonalunkon igen nehezen konkurálhatunk. Mi már akkor, amikor a koaliczió meghozta a dalmát vasutakra vonatkozó határozatát, protestáltunk ez ellen ; megmondtuk, hogy el fogjuk veszíteni az egész krajnai forgalmat és el is veszítjük ezáltal. Ami Bécsből jött volna, az Sziszeken és Bródon keresztül, tehát a mi vonalainkon ment volna Boszniába, most pedig az ő saját vonalaikon fog menni. A 39 kilométer helyi díjszabás semmit sem számit egy 890 kilométer hosszú vonalon. Ezt voltam bátor előbb elmondani és fentartom teljességében és a jövő igazolni fog engem a tekintetben, hogy ez a mostani törvényjavaslat, amely immár el van fogadva, majd Magyarország és Ausztria között egy olyan uj momentum lesz, amely felett folyton vitatkozni, folyton veszekedni fognak; egy olyan uj grávámen lesz ez, amely mindig jelentkezni fog Magyarország rovására. Méltóztassék ezt tudomásul venni; én azért mondom, hogy valamikor nyoma legyen annak, hogy e házban ez elmondatott. En magam mondtam előbb beszédemben, hogy tudom, hogy katonai szempontok praevaleáltak a tekintetben, hogy ezt a vasutat megépítsük. Helyes, én el is fogadtam volna, ha láttam volna kormányunk részéről azt a törekvést, hogy a kormány a közgazdasági szempontokat is, ha mái meg kell építenünk e vasutakat, megóvja. De e közgazdasági szempontokat megóva nem látom. En azt látom, hogy közgazdasági szempontból e vasútépítés hátrányára van Magyarország közgazdaságának és ez az oka, hogy a javaslatot nem fogadom el. Én a katonai vasút tervét elfogadom, de csak ugy, ahogy mi ezt kiaknáztuk közgazdasági téren is. Máshoz legjobb tudásom szerint hozzá nem járulhatok. így a czimet sem fogadom el. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. (Felkiáltások jóbbfelől: Vio!) Nem láttam Vio képviselő ur jelentkezését. Kérem, tessék. Vio Antal: T. ház ! Csak egy rövid megjegyzéssel tartozom a ministerelnök urnak és az elnök