Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

490 Mő. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. ismerem, meg vagyok győződve, hogy ez az egyetlen egy rendelkezés elegendő módot fog nyújtani arra, hogy annak a sajtóterméknek utcai terjesztését akadályozzák meg,amelyét akarják. Ábrahám Dezső : Majd megkérdeznek valami szakértő bihari főszolgabírót! Lovászy Márton: Nekem szubjektív szempontból is van egy szavam ehhez a kérdéshez. Azt mondja az indokolás vagy talán a bizottsági jelentés, hogy mindazok a kérdések, amelyek az általam benyújtott törvényjavaslatban felvettetnek, itt a kormány javaslatában megoldást nyernek. Hát ennek épen az ellenkezője áll, mert nemcsak nem nyernek megoldást, hanem javaslatom czéljai egyenesen meghiusittatnak. Az én javaslatomnak az volt a czélja, hogy a negyvennyolczas törvény egyik hézagát pótolja. 1848-ban nem gondolhattak arra, hogy valamikor lesz kolportázs. Ma azonban az utczai terjesztésnek Magyarországon húsz éves múltja van. Nagy vállalatok tisztán az utczai terjesztésre vannak alapitva. Ily körülmények közt joggal mondhatjuk, hogy az utczai terjesztés ma a gondolatok terjesztésének egyik legfontosabb eszköze. A negyvennyolczas törvény ez önkénytelen mulasztásával szemben a kolportázs tehát feltótlenül szabályozandó, de liberális szellemben, a gondolatszabadság szellemében. És csupán egyetlen egy pont van, amelyen a javaslat az én rendelkezéseimet átveszi és ez a vasúti szállítás dolga. De még ezt sem róhatnám fel a minister ur érdeméül; mert ez egyszerűen nemzetközi kötelezettség teljesítése és annak a tanújele, hogy a ífyugateurópa felől lengedező friss és szabad szellőt nem sikerült hazánktól teljesen elzárni. Egyébként azonban ez a javaslat homlokegyenest ellenkezője annak, ami az én javaslatomban foglaltatik. Pedig én az én javaslatomban az utczai terjesztést pusztán bejelentéshez kívántam kötni, még pedig nem függő hatálylyal, nem azzal a hatálylyal, hogy a bejelentés elmulasztása megakadályozza a sajtótermék terjesztését, hanem egyszerűen csak rendőri kihágást statuált volna ez a mulasztás, melyet mint a rendnek megszegését, valami szerény büntetéssel lehetett volna sújtani. De azután a terjesztés szabadságának egyedüli korlátjául én a birói intézkedést vettem. Ezt ma is fentartom és azt hiszem, hogy nincs olyan szabadságszerető és az eszmék szabad terjesztését óhajtó ember, aki a sajtótermékek terjesztésének gátjául a birói intézkedést el ne fogadná. Ami ellen tiltakozunk, az az, hogy a közigazgatási, a politikai hatóság, amelyet nálunk velejéig megmérgezett a pártpolitika, az ő hatalmát felhasználhassa a sajtónak és a gondolat szabadságának elfojtására. (Helyeslés balfelöl.) Azután az én szerény javaslatomnak tulajdonképpen az volt a czélja, hogy konkrét, aktuális kormányzati visszaélések ellen keressen orvoslást és remédiumot. Abban a javaslatban gondoskodás történt arról is, hogy a kormányzat a mindannyiunk tulajdonát képező vasutakon ne tehessen különbséget a hírlapok között, hogy meg ne történjék az, amit most a t. kormány a magyar sajtó legelterjedtebb, legtekintélyesebb orgánumaival szemben rendszeresen alkalmaz, hogy őket teljesen jogtalanul kizárja a vasúti árusítás köréből. Valami csodálatos dolog az, hogy amikor erről van szó, akkor, a t. minister urak megsiketülnek. Arra a kérdésre nem válaszolnak, hogy milyen jogon tiltja ki a kormány és a kereskedelmi minister az ellenzéki lapokat azért, mert csupán ellenzékiek, akkor amikor a pornográfiának meglehetős tág tért nyit ott? Sem juthatunk abba a helyzetbe, hogy a kereskedelmi minister ur vagy akár a ministerelnök ur csak egyetlen szóval is válaszoljanak erre. Farkas Zoltán: A koaliczió adta a példát! Lovászy Marion: T. ház! Erre a kolportázsheti tilalomra azután rádupláz a 12. §-nak egy igen veszedelmes intézkedése, amely elrendeli azt, hogy a kiadó a terjesztés megkezdésével egyidejűleg az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél, vagy pedig a helyi hatóságnál, a lap egy példányát bemutatni köteles. A veszedelem nem egészen ebben a rendelkezésben van, mert hiszen, ha ezt egy jóhiszemű kormányzat jóhiszemüleg hajtja végre, egyszerű üres kis formaság, amelyben nagyobb veszedelmet nem látok. A veszedelem abban van, hogy e rendelkezés áthágása a 29. §. szerint büntettetik és ebben a rendőri hatóság illetékes. Bocsánatot kérek, akik e rendelkezést bevették ebbe a törvénybe, azok aligha láttak rotácziós gépet és azoknak aligha van fogalmuk az ujságelőállitás mai technikájáról. Mert ha fogalmuk volna, akkor tudhatnák, hogy vannak ma Magyarországon hírlapok, amelyeket egyszerre öt-hat rotácziós gép ont ki. Amint már a lap első példánya megjelenik, amelyet, mondjuk, beküldenek a hatósághoz, attól az időponttól kezdve egy negyedóra alatt tiz-tizenötezer példány készen van és már az utczára viszik. Természetes, hogy ezen j>éldányok bemutatása a helyi hatóságnál vagy a törvényhatóság első tisztviselőjénél bizonyos időt igényel, mondjuk, igényel egy negyedórát, amely negyedóra alatt, amint mondottam, a lapnak ezer és ezer példánya repül az utczára. Hát, t. képviselőház, ha mi a kihágás feletti bíráskodást a rendőrhatóságra bizzuk, akkor a rendőrhatóság minden egyes esetben ráfoghatja a lapvállalatra hogy nem a terjeszkedés megkezdésével egyidejűleg tette meg a bejelentést, hanem azután, mert csak akkor érkezett be hozzá az a jelentés, amikor már a lap ezernyi és ezernyi példányban az utczán volt. Balogh Jenő igazságügyminister (tagadólag int). Lovászy Márton; Bocsánatot kérek, t. igaz-