Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

Í86. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. -Í91 ságügyminister ur, ez igy van. Tessék e tekin­tetben bármely sajtószakértőt megkérdezni, az megmondja, hogy a hírlapvállalatok teljes mér­tékben ki vannak szolgáltatva a rendőri ható­ságnak, ugy hogy a rendőrhatóság nap-nap után kiróhatja arra a hírlapvállalatra a 600 K bír­ságot, azon a czímen, hogy a terjesztés már ja­vában folyt akkor, amikor a köteles hirlappél­dány beérkezett. (Igás! Ugy van! ialfelől.) Ami pedig ennek a szakasznak utolsó be­kezdését illeti, t. i. hogyha ez a köteles pél­dány, az időszaki lapnak valamely száma, bele­ütközik a 11. §. 4. bekezdésébe, vagy az enge­dély megadására jogosult hatóság a lap e számának utczai terjesztését a joghatósága alá eső egész területen, vagy annak a területnek egy részén megtiltja: az semmi más mint a czenzurának a legridegebb és legmerevebb formá­ban való visszaállítása. (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Rátérek már most, röviden, a helyreigazí­tás kérdésére, amelyet a törvényjavaslat 20. §-a szabályoz. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! A helyreigazítás ellen elvileg semmiféle kifogást emelni nem lehet. De figyelembe kell venni azt, hogy a helyre­igazítás kérdésében az a bizonyos sértett és a lap egymással mint két fél állnak szemben és a törvényhozásnak az a kötelessége, hogy az igazságot egyformán mérje ki mind a két fél­nek, ne kedvezzen egyiknek se és ne sújtsa hátránynyal egyiket se. Már pedig ugy, ahogy az igazságügyminister ur szabályozza ezt a dolgot, a sajtó rendkívül hátrányos helyzetben van. ÍJézzük csak meg, miként áll a helyzet? Mindenekelőtt ne tessék elfelejteni t. igazság­ügyminister ur, hogy a sajtó nagyban és egész­ben, sőt túlnyomó részben a társadalom j)ara­zitáival áll harczban s azt ismeri nemes hiva­tásának, hogy a visszaéléseket üldözze, a kijáró­kat leleplezze, a panamákat napfényre hozza. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon, Helyeslés jobbfelöl. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, a sajtó ezt a hivatását teljesítette is. Önök rá a tanuk. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsobaloldalon. Zaj jobbfelöl) Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a sajtót a másik féllel szemben, amely — mon­dom — túlnyomó részben a társadalom para­zitáiból kerül ki, hátrányos helyzetbe hozni nem lehet és nem szabad. (Ugy van! balfelöl.) Megtörténhetik, hogy egy lap megkoezkáz­tat egy állítást, vagy valami hirt hoz, amiért azután az a másik fél helyreigazítást követel. A szerkesztő azonban lelkiismeretével és az igazsággal nem tartja megegyeztethetőnek, hogy ezt a rektifikácziót közölje. Ebben az esetben a t. igazságügyminister ur kiszolgáltatja azt a szerkesztőt és azt a hírlapot annak a másik félnek, amely — ismétlem — igen sok esetben a társadalom veszedelmes elemeiből kerül ki, e másik fél üldözésének. Balogh Jenő igazságügyminister (tagadó­lag int). Lovászy Márton: Mert akkor az a másik fél, akitől a rektifikácziót a szerkesztő, igazság­érzeténél fogva, megtagadta, megteheti a követ­kezőket: Először is a törvényjavaslat 21. §-a szerint a járásbíróság elé viszi a dolgot, ott követeli a rektifikácziót. Másodszor a 30. §. sze­rint kihágás miatt feljelenti azt a szerkesztőt és követeli, hogy hatszáz korona bírságot rója­nak ki rá. Harmadszor a 24. §. 7. pontja értel­mében vétség rniatt büntető eljárást indit az ellen a szerkesztő ellen, azon a czímen, hogy valótlanságot irt, ezzel kárt okozott és vétséget követett el. Végül negyedszer a 39. §. szerint kártérítést követelhet, nem is vagyoni, hanem csupán eszmei kártérítést attól a szerkesztőtől. Ha az a másik fél, mondjuk, nem is alkal­mazhatja mindezt, — mert alkalmazhatja, a törvényjavaslat felhatalmazást ad neki erre — ha egyszerűen csak azt a jogot adjuk meg annak a félnek, hogy szabadon válogathasson a meg­torlás eszközei közül és azt alkalmazza, amely az ő érdekeinek szempontjából a legalkalmasabb, akkor is súlyos igazságtalanságot követtünk el a sajtóval szemben, másfelől pedig privilégium­ban részesítettük azokat a visszaéléseket, ame­lyeket üldözni a sajtónak legszentebb köteles­sége. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a t. minister ur a helyreigazítás jogát komolyan akarja biztosítani és alkalmazni, akkor adja meg a sajtónak is azt a jogot, amely őt megilleti. (Helyeslés a báloldalon.) Akkor álljon módjában annak a szerkesztőnek az, hogy a közöttük levő vitás jogot ne csak a másik fél vihesse a bíróság elé, hanem ő is, hogy mond­hassa szerkesztő : én pedig ennek a helyre­igazításnak nem adok helyet mindaddig, mig arra engem a bíróság nem kötelez! Ha pedig a bíróság őt felmenti ez alól vagy kötelezi reá és ő ennek a kötelezettségnek eleget tesz, akkor az a szerkesztő minden további következmények alól mentesítve legyen. Ez felel meg az osztó igaz­ságnak, amelyre, meg vagyok győződve, rájött volna az igazságügyminister ur is, ha nem ve­zette volna a sajtó irányában az animozitás. Bakonyi Samu: A politika vezette! Lovászy Márton: Ugyanígy állunk a kár­térítés kérdésével is, amelyet elvileg helyesnek elfogadunk, mert hiszen az, aki kárt okoz, az az általános jogelvek szerint kártérítéssel is tar­tozik. De itt is megvan a sajtónak az a rette­netes hátránybahelyezése, amelyet most már az idő rövidségénél fogva bővebben fejtegetni nem akarok (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.), t. i. a kártérítés mellett, amely szerintem teljesség­gel abszorbeálja az egész dolgot, a sajtó mun­kásait még kihágási és büntető utón is lehet üldözni, ugy hogy itt csakugyan egy rókáról nem is két, hanem három-négy bőrt is akar a t. minister ur lehúzni. Ha már itt tartunk, különösen ki akarok 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom