Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

4-86. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. 487 nek, az önök büntetéseinek, az önök börtöneinek, az önök birságainak, az önök szolgabirói önkényének együttvéve nincs meg az a preventív ereje, mint a sajtónak (Igaz! Ugy van! balfelől.) s bogy ezek együttvéve nem előznek meg és nem akadályoznak meg annyi visszaélést, mint a sajtó egymagában. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Es ba ez mindenütt áll, akkor különösen áll Magyarországon, abol bizony a mi hatóságaink nem nevelkedtek abban a nagyon törvénytisztelő szellemben, amely amikor az állampolgárok jogairól van szó, a törvény betűjét és szellemét egyaránt tiszteli. (Igás! Ugy van! balfelől.) Az önkénykedési bajiammal szemben az állampolgároknak ma már úgyszólván egyetlen menedéke a sajtó. (Ugy van! balfelől.) Ha visszaélés van, ha önkénykedések, basáskodások vannak, hova meneküljön az a bonpolgár? Eelebbezés utján keressen orvoslást, amikor tudja, hogy a felsőbb hatóság egy húron pendül az alsóbb hatósággal? (Igás! Ugy van! balfelől.) A sajtóhoz menekül, t. képviselőház és igenis, az a sajtótól való üdvös félelem mégis képes féken tartani a mi önkénykedésre hajlandó társadalmunkat, megnehezíti a visszaéléseket és a sajtó az, amely egyedül sakkban tudja tartani ezt a rossz szellemet. (Igás! Ugy van! balfelől.) Fernbach Károly: Nagyon túlteszik magukat rajta! Lovászy Márton: Egyébként, amint mondottam, módjában áll a t. igazságügyminister urnak bizonyítani, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem akarta szolgálni a pillanatnyilag kétségtelenül felülkerekedett reakeziós áramlatokat. Módjában van bizonyítani ezt azzal, hogy a sajtójavaslatot, amelyen mindjárt első bemutatása alkalmával egész csomó módosítást volt kénytelen végbe vinni, tovább is módosítja abban az irányban, hogy abban csak a visszaélések ellen irányuló intézkedések maradjanak meg, azok az indézkedések pedig, amelyek a sajtó szabadságára veszedelmesek, kiküszöböltessenek belőle. (Elénk helyeslés a bal- és a ssélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Bátor leszek ennek a sajtójavaslatnak intézkedésein röviden végigmenni, habár előttem szólott t. képviselőtársaim ezt a munkát nagy részben már elvégezték. Minthogy a t. túloldalról ezekre az érvekre, amelyeket felhozunk, választ nem kapunk, kénytelenek . vagyunk azokat mindaddig ismételni, amíg nem sikerül végre a t. többséget vagy a minister urat szólásra bírnunk. Fernbach Károly: A minister már beszélt! (Mosgás. Halljuk!) Lovászy Márton: Nem mondott semmit. Kijelentem, hogy el fogok térni a törvényjavaslat által követett sorrendtől és a logika sorrendjében fogok továbbhaladni, ugy, amint azt a sajtóterméket megszületésétől kezdve további élete folyamán kiséri ennek a javaslatnak intézkedése. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljak! balfelől.) A legelső dolog, amiről egy hírlapvállalatnak — mert hiszen leginkább időszaki sajtóról van szó — megindulásakor gondoskodnia kell, az igazságügyminister szempontjából, a kauezió. A minister ur indokolásában ezt vitatott kérdésnek állítja, én azonban nem ismerem el ennek az állitásnak igazságát. Lehet, hogy talán minálunk még vitatott kérdés, de Nyugateurópában, a müveit emberiség előtt, ez a kérdés már többé nem vitatott kérdés, ott ez a kérdés már eldőlt. (Ugy van! balfelől.) Tőlünk nyugatra, Ausztrián kezdve, mindenütt elejtették a művelt nemzetek a kaueziót. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) De ha a vitatkozás kedvéért el is ismerem azt, hogy ez nálunk ma még vitatott kérdés, akkor teljes joggal elvárhatnók a t. igazságügyminister úrtól, hogy e vitatott kérdés érveit, a mellette szóló érveket, ép ugy, mint az ellene szóló érveket gondosan mérlegelje és ennek alapján döntse el ezt a kérdést. Itt azzal a jelenséggel találkozunk . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől. Elnök csenget.) Ráth Endre: Zavarják a szónokot! Ilyenkor minket már rég rendreutasítottak volna! Elnök (csenget): Kérem Ráth képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Lovászy Márton: Itt azzal a jelenséggel találkozunk, hogy az igazságügy min ister ur igenis felsorolja az érveket, amelyek a kauezió ellen felhozhatók és ha mi ezeket az érveket vizsgáljuk, akkor kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy míg a kauezió mellett felhozott érvek a leggyengébbek és OJ legtarthatatlanabbak, addig a kauezió ellen felhozott érvek igen erősek és az igazságügyminister ur mégis a kauezió mellett dönt. Ábrahám Dezső: Majd kapaczitáljuk! Ebben engedi magát kapaczitálni! Lovászy Márton: Elismeri az igen tisztelt igazságügyminister ur indokolásában, hogy a birlaj)biztositék a közéletnek ma általánossá vált erős hullámzása mellett a politikai jogok gyakorlásának czenzusa gyanánt szerepel. Azt kérdezem, hogy mi jogon hozza be az igen tisztelt igazságügyminister ur a politikai jogok gyakorlásának czenzusát? (Zaj a jobboldalon.) Ráth Endre: Igazán nem járja az a diskurzus odaát! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Ráth Endre: Oda tessék intézni a rendreutasitást! Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom ! Lovászy Márton: . . . A gondolatok szabad kifejezése körül mily jogosultsága van a czenzusnak? Mily jogosultsága lehet a mai világban, hogy az eszmék terjesztésének jogát egy bizonyos és pedig meglehetősen tekintélyes vagyoni állapothoz lehessen kötni? Ez az érv oly erős, oly megdönthetetlen, bogy ennek egyma-