Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-486
488 ! i8ö. országos ülés 1M3 deczember 15-én, hétfőn. gában elegendőnek kellett volna lennie, hogy a t. igazságiigyminister urat, aki mégis igényt tart a művelt európai ember nevére, a kauczió elleni állásfoglalásra indítsa. (Ugy van! a balés a ssélsobdLoldalon.) Másrészt azt is felhozza az igazságiigyminister ur az indokolásában, hogy a lapbiztositék nem akadályozta meg egyes időszaki lapok visszaéléseit és a sajtó egy részének elfajulását. Bocsánatot kérek, ba ez áll, amint hogy áll, akkor a t. igazságiigyminister ur álláspontjának alapja dől meg amikor ennek daczára a kaucziót fentartja, mert hiszen a t. igazságiigyminister urnak az a bevallott és nyíltan hirdetett czélja, hogy a visszaéléseket küszöbölje ki a sajtóból és ime, ő maga vallja be, hogy e czél elérésére a kauczió nem alkalmas. Ábrahám Dezső: Már változott a nézete? Lovászy Márton: Az ellene szóló érvek közül felhozza a t. minister ur, hogy a lapbiztosíték eltörlése azt eredményezné, hogy a behajthatatlan pénzbüntetést, szabadságvesztési büntetésre kell átváltoztatni, ami a sajtó szellemi munkásaira nézve súlyos megterhelést jelent. Én hinnék a t. minister ur őszinteségében, hogy a sajtó munkásait a szabadságvesztési büntetéstől meg akarja óvni, ha a javaslat másik, későbbi rendelkezésében nem találkoznám egy oly intézkedéssel, amely nagyon is könnyelműen bánik a sajtómunkások szabadságával, amikor az igazságiigyminister ur az előzetes letartóztatás kérdésében oly álláspontot foglal el, amelynek alapján a sajtónmnkást sajtóvétség esetében bármikor le lehet tartóztatni. Ennélfogva ennek az érvnek a komolyságát a t. igazságiigyminister ur részéről el nem fogadhatom. Azonkívül itt felhozza azt, ami ellentétben van az előbb felhozott érvvel, hogy a lapbiztositék eltörlése a komolyabb és az erkölcs felelősségteljesebb átérzésével működő hírlapirodalom rovására a megfelelő anyagi alap nélküli selejtesebb hírlapirodalmat mozdítaná elő. Hiszen a t. minister ur maga konstatálta, hogy az a lapbiztositék nem volt képes megakadályozni a sajtó egy részének elfajulását. Hisz akkor ezzel megdől a kauczió fentartásának okszerűsége. De azt hiszem, hogy a valódi okra ugy fogunk rájönni, ha vizsgáljuk azt, mi indította a t. minister urat a kauczió felemelésére és akkor aztán megtaláljuk az igazságügyminister ur indokolásában azt, hogy a lapbiztositékot azért kellett felemelni, mert a kártérítésekre, amelyekre a javaslat szerint a lapbiztositék szintén igénybe vehető, gyakran nem lesz elég ez az összeg. Tehát azért kellett felemelni a kaucziót, hogy a kártérítésre alapot biztosítsunk. Ha ez így van, akkor azt vagy bátor kérdezni a t. igazságügyminister úrtól, hogy miért terjeszti ki ezt a rendelkezést egyesegyedül a politikai lapokra? Mert, engedelmet kéi-ek, a kártérítésnek a legkevesebb köze van a politikához. Hiszen az csak nem képzelhető, hogy ha egy ellenzéki újságnak heves politikai támadásai megbuktatnak egy ministert, akkor az a minister az ö elmaradt fizetéseért kártérítési jiert fog indítani. (Derültség a baloldalon.) A kártérítésnek a politikai élethez jóformán semmi köze sincs; a kártérítésnek lehet helj r e a gazdasági életben, az üzleti életben, a magánéletben, de a politikai életben nincs helye. (Helyeslés a baloldalon.) Ugy látom, a minister ur ezt elismeri, de akkor kérdem, miért emeli fel a politikai lapok kauezióját és miért nem terjeszti ki ezt valamennyi lapra? Mert hiszen a többi lapoknál is felmerül a kártérítés kötelezettsége. (Ugy van! balfelöl,) Nehogy félreértésre szolgáltassak okot, kijelentem, hogy ezt nem azért hozom fel, mintha a kauczió kiterjesztését kívánnám az összes lapokra, hanem azért, hogy kimutassam a tendencziát, hogy a t. igazságügyminister ur a kártérítés kérdését ürügyül használja fel arra, hogy a politikai lapok megalapítását és megindulását megnehezítse, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hogy az ország politikai életére ránehezedjék a kauczió és ezzel a sajtó szabad szárnyalását megbénítsa. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az igazi ok, t. igazságügyi minister ur, nem pedig az, mintha olyan túlzott gondossággal őrködnék afelett, hogy valamiképen a sajtó ellen emelt kártérítési igény el ne vesszen. Mert hiszen a társadalmi élet egész vonalán megtörténik és sűrűn előfordul, hogy valamely kártérítési igény meg nem térül; a társadalmi és az üzleti életben mindenkinek lehetnek veszteségei, veszítenek a bankok, veszítenek az üzletek, az egyesek; egyesegyedül csak a sajtó élvezze azt a szomorú kiváltságot, hogy vele szemben minden kártérítési igényt az utolsó fillérig megtérül ? Én azt hiszem, az igazi ok abban rejlik, hogy a t. minister ur egyrészt a mostani politikai viszonyoknak, másrészt a nagytőkének akart szolgálatot tenni, amikor meg akarta akadályozni, hogy a szegényebb néposztályok, amelyek gyengék, elesettek, akik nem az erő fegyvereivel, hanem csupán a szónak és az igazságnak hatalmával harczolhatnak, még ettől a fegyverüktől is meg legyenek fosztva. (Ugy van! a baloldalon.) Ha ekképen a kauczió kérdésén túlestünk, következik a lap indításának ügye, amelyről a törvényjavaslat 16. és 19. §-a intézkedik. A 16. §. nagyon szépen hangzik, midőn azt mondja, hogy időszaki lapot mindenki szabadon alapithat és az alapításhoz engedély nem szükséges. De én azt hiszem, hogy itt a t. igazságügyminister ur vétett a törvényhozási korrektség ellen, amikor ezt az elvet ebben a szakaszban kimondja és három szakaszszal később olyan rendelkezéseket vesz fel ebbe a törvényjavaslatba, amelyek ezt a nemes és szép
