Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

484 Í8b\ országos ülés Í9Í3 tó] függjön, akinek objektivitására semmiféle garancziáni nincs, no annak az önkényére legyen bízva, hogy mit szabad terjeszteni, mit nem. Tény az, hogy sokszor gyorsan kell intézkedni, nem lehet hosszadalmas perre bocsátani a dolgot, mert ha tényleg erkölcsökbe ütköző dolgok vannak, amiket terjesztenek, nem várhatunk hónapokig, mivel a legkisehb kunyhókba is elviszik ezeket; de mégis egy intézményt, egy független bíróságot kívánok, amely e tekintetben gyorsan és megnyugtatóan el tudjon járni. Csakis ettől függ, vájjon nálunk csakugyan az eszmék fognak-e diadalmaskodni. Hiszen ezen fogalom — »közrend« alá mi mindent lehet venni! Amikor mi valamilyen reformot kívánunk, esetleg ez is ugy fogható fel, hogy akkor a közrend ellen izgatunk és vájjon nem óhajtunk-e reformokat mindannyian? Vájjon minden törvényhozás nem-e akkor a legtökéletesebb, amikor a reformok terére lép? (Ugy van! Ugy van! balfelül.) Azért, amikor az erkölcsiség védelméről szólunk, Eurój)ában és minálunk, nem szabad az eszmék szabadságának gátat vetni, mert ott, ahol nincs meg az eszmék terjedésének, szabad kifejlődésének lehetősége, a nemzet kulturális élete stagnáczióba jut. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Sokszor mondották, én is hallottam, hogy annyi újságunk, annyi lapunk van, több, mint amennyi kellene. Ezt mondják főként vidéki helyeken; pedig én azt mondom, hogy kevés van. Hasonlítsuk csak össze a mi viszonyainkat a nyugati államok viszonyaival. Nem is beszélek Angolországról vagy Amerikáról, ahol egy-egy kis városban is van annyi lap, mint nálunk egy nagy városban, de ha, akár Németországba, akár Hollandiába megyünk, látjuk, hogy ott mennyi mindenféle nyomtatvány áll a nép művelődésének szolgálatára és nem kárára a népnek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl,) Itt is azt mondom, kell bizonyos szabad versenynek lenni, bár azt mondják és lehet abban valami, a korlátlan szabad verseny a kisipart tönkreteheti, de ott, ahol a szabad versenyt megakadályozzuk, szintén a kontároknak nyitunk utat. Az eszmék terén kell erre iparkodnunk, hogy meg legyen a szabad verseny lehetősége és azért mindent, ami a gondolat-, az eszmeközlés lehetőségét megnehezíti, félre kell tennünk, mert az tulajdonképen a nép kulturális haladásának hátrányára van. Még egy dologra akarok ^kiterjeszkedni. (Sálijuk! Halljuk! bal felöl.) Én a javaslat egyik leghátrányosabb intézkedésének tartom a kauczió kérdését. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Visszatérek arra, amit épen az előbb az eszmei haladásról mondottam. Castellair Emil a nagy filozófus és a liberális államférfi mondotta, hogy az egész világtörténelem az érdekek és eszmék harczából áll. Ma az érdekek a győztesek, holnap, a jövőben, az deczember 25-én, hétfon. eszméé lesz a diadal. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Látjuk, hogy az a kauczió, amelyet a mi törvényünk nemcsak, hogy meg nem szüntet, hanem inkább felemel, az érdekek hadjárata az eszmék ellen. Az eszmék rendszerint szegények, azok a jövő számára élnek, a jövő számára küzdenek. Hiszen maga Kolumbus Kristóf is, akinek az volt az eszméje, hogy átmenjen a tengerentúlra, egy uj világot feltalálni, szegény volt és a gazdagságot, az aranyakat Amerikából később és mások hozták haza. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az eszmék szegények és ha azok egyszer meggazdagodnak, ha megzsirosodnak, akkor mintegy megszűnnek eszmék lenni, érdekekké változnak és ismét jönniök kell uj eszméknek, amelyek föléjük helyezkednek és viszik előre a haladás zászlaját. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De ha mi ezeknek a szegény eszméknek meg akarjuk tiltani, hogy nyilvánulhassanak, ha mi kölönczöt akarunk rájuk rakni, akkor azok nem tudnak előre haladni, elvesztik azt az erőt, amelylyel mintegy rugó, a nemzetet előrehajtanák, előre vinnék. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezért az egész nemzeti haladásnak ellenségévé válik az, aki a jelenlegi körülmények között az újságok kauczióját fenn akarja tartani. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Látjuk az egész európai fejlődést. Látjuk, hogy az, ujság-kauczió ma már mindenütt megszűnt. És bár én nem akarok 50%-ra kiegyezkedni, mint egy alkalommal Brődy t. képviselőtársam mondja, mégis nem tartom helyesnek azt, mert az a véleményem, hogy ha maga a kauczió fentartása ignorálása Európa hangjának, akkor annak felemelése pláne szembeszáílás az európai irányzattal. (Igaz! Ugy van I a balés a szélsőbaloldalon). E tekintetben, tehát határozottan ártörvényjavaslat ellen kell állást foglalnom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vannak a javaslatnak részei, amelyeken az európai irányzat kétségtelenül meglátszik. Ilyen az, hogy az erkölcstelenség ellen fel akarja venni a küzdelmet s ha én ebben a részében európainak látom ezt a törvényjavaslatot, másrészről, pl. a kauczió kérdésénél, az ázsiai deszpotizmus hangját hallom belőle. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) S ha mi az igazi haladásnak vagyunk barátai, nem elegendő egyik kezünkkel előremutatni, arczunkkal pedig visszafelé fordulni, mert az ilyen előrehaladás könnyen odavezet, hogy megbotlunk és elesünk. (Ugy van! balfelöl.) Egy másik dolog, amely nehézzé teszi az igazi eszmék terjesztésének módját, a kártérítésnek az a módja, amely itt kontemplálva van. (Ugy van! a baloldalon.) Akkor, amidőn az egyéni becsület megmentéséről van szó, én is kérlelhetetlenül azon az állásponton vagyok, hogy nálunk, ahol gyenge a becsület védelme, ezen a büntetőtörvénykönyv reformjával kell